Normáltól az alacsonypadlóig

Azonban a hetvenes évek elején még nem voltak képesek farmotoros azaz tolócsuklós busz készítésére, ami lehetővé tette volna a padlóváz gazdaságos gyártását. Így végül a 920 mm-es padlószintű 260-as és 280-as típusok terjedtek el itthon. A hetvenes évek végén az Ikarusban is folytak kísérletek alacsonyabb padlószintű buszokkal, a 400-as típuscsalád mellett a magyar-szovjet közös fejlesztési programban kialakított 372 jelzésű típus a későbbi alacsonypadlósok előhírnöke volt. A valódi alacsonypadlós kialakítást akadályozta az erre alkalmas futóművek hiánya. A busz motorja a mai Van Hool buszokhoz hasonló módon, középen, oldalra kitolva helyezkedett el.

Az alacsonypadlós buszoknak több változata alakult ki mostanra. Az egyik válfajuk a fentebb említett utastér teljes hosszában alacsonypadlós busz, az angol low floor elnevezés után LF buszoknak szokás ezeket nevezni. Ekkor a busz meghajtásáról gondoskodó motor a busz egyik sarkába van kitolva vagy a busz hátuljában van keresztben elhelyezve. A hajtott tengely ebben az esetben portál tengely. A motor általában álló hengerelrendezésű, ekkor a motor egy szekrényszerű dobozba van elhelyezve, ezt motorsátornak hívják. Ennek az a hátránya, hogy a motor helyet vesz el az ülő utasok elöl. Előnye, hogy az összes ajtónál biztosítható a lépcsőmentesség, és az ülésekhez fellépéshez is maximum egy dobogóra kell fellépni. Ilyen kialakítású buszokra példa a hazai buszgyárak kínálatából az Ikarus, az MJT típusai, Credo Citadell család és az Alfa Busz Civis 12. Külföldről a teljesség igénye nélkül: Mercedes Citaro és Conecto, Solaris Urbino, Van Hool A300,A330, Scania Omnicity.

A másik kategória az alacsony belépésű buszok kategóriája. Ekkor a busz első részébe lépcső nélkül tudnak bejutni az utasok, majd az utastérben körülbelül a busz közepe táján vannak lépcsők és innen emelkedik a padlószint a busz végéig. Az angol Low Entry elnevezés nyomán LE buszoknak szokás ezt a kategóriát nevezni. Ezeknek a buszoknak általában álló hengerelrendezésű motorjuk van, és hagyományos, magas padlós buszokban is használt hátsó tengelyük. Ekkor csak a mellső futóműnek kell portál kialakításúnak lennie.

Ezzel a megoldással már találkoztunk az alacsonypadlós buszok történetének kezdetekor, mégis miért tért vissza? Ez az elrendezés olcsóbb az LF buszokénál, mert a hajtáslánc érkezhet a turista buszokból, sőt az ezekben használatos hajtott tengelyeket akár kamionok alatt is megtalálhatjuk. Ezek a tengelyek a portál tengelyektől olcsóbban karbantarthatók. Az utastér kialakítása azonban hátrányt szenved, mivel a busz hátuljában a motor fölött elegendő belmagasságot kell biztosítani, ami az alacsonypadlós részen már feleslegesnek bizonyul. Egyes gyártók lépcsős tetőkialakítású buszokat is gyártanak, azonban ezek nem túl esztétikusak, és a tetőszilárdsági követelményeknek is nehézkesen felelnek meg. Városi felhasználása az LE buszoknak nem célszerű, mert az utastérben található belső lépcső balesetveszélyes lehet, az egyes ajtóknál előforduló eltérő padlómagasság pedig zavaró. Az LF buszok szűk járóközeit sem igazán tudják kiküszöbölni. Ezen hátrányok miatt az LE buszok felhasználási terülte elsősorban kis távolságú helyközi vagy elővárosi forgalomban van. Ennek ellenére pár városban helyi forgalomban is találunk LE buszokat, erre a Budapesten közlekedő Alfa Busz Localo az egyik példa. További hazai gyártású LE buszok a Credo BN sorozat, és az USA-ba exportált NABI buszok is ilyennek tekinthetőek. Külföldről példa a Mercedes Citaro LE, MAN Lion’s City LE, Scania Omnilink, Solaris Urbino LE, VDL Berkhof Ambassador, Volvo 8700LE, Irisbus Crossway LE. Az LE buszoknak hátránya még, hogy csuklós kialakításban nincs nagy választék belőlük, listánkból csak a Volvo 8700, és a Scania Omnilink kérhető csuklós LE kialakítással. A Volvo és a Scania járóképes alvázakat is kínál ebben a kategóriában, a Volvo ilyen alvázaira épült az Alfa Busz Localo és Regio LE típusa.

Az LF buszoknak van egy érdekes válfajuk, amiket első ránézésre LE busznak gondolhatnánk. Ezekbe fekvő hengerelrendezésű motort építenek, és ettől hátrafelé emelkedhet a padlószint, sőt az utolsó ajtónál akár egy-két lépcső is előfordulhat. Azonban ezeknél a buszoknál portál tengelyt használnak, ami eldönti, hogy valójában LF busszal van dolgunk. Ilyen buszokra példa itthonról a Németországba exportált Ikarus 417.14 és a szintén oda szánt 412 változatok, a Mercedes Citarónak és az MAN Lion’s Citynek is van fekvőmotoros változata.