Nézőpontok
Néhány nappal ezelőtt, vonaton utazva arra lettem figyelmes, hogy két hölgy a mellettem lévő ülésen arról vitatkozik, milyen alakja is van a Gulács hegynek. Az egyikük azt bizonygatta, hogy szabályos gúlára, a másik esküdött rá, hogy egy kissé megroggyant mikulássapkára emlékeztet. Ezen azután jól összevesztek. Pedig csak nézőpont kérdése, hogy melyiküknek van igaza.
Nemrégiben nagy sajtóvisszhangra talált egy hír, amely arról szólt, hogy a MÁV és a GYSEV közösen motorvonat-vezető nőket kíván kiképezni. Sokan megszólaltak ez ügyben, mindenki más-más oldalról szemlélve azt.
Hallatták hangjukat harcos „emancipancik”, megszólaltak „hímsovinisztának” bélyegzett férfi masiniszták, hallottunk nyilatkozni olyanokat, akik a munkájukat féltették a recesszió kellős közepén megjelenő új munkaerőtől, magam is írtam az üggyel kapcsolatban egy rövid posztot az IHO-n, „Nők a vezetőálláson?” címmel, ahol a saját nézőpontomat igyekeztem bemutatni kedves olvasóimnak. Érdemes odafigyelni annak a tizenöt embernek a helyzetére is, akiket több mint kilencszáz jelentkező közül választottak ki, akik már beleélték magukat abba, hogy motorvonat-vezetők lesznek. Tehát elmondhatjuk, hogy jól körbejártuk a „hegyet”, most már minden oldalról megvizsgáltuk azt, így kialakíthatunk magunknak egy reális képet. De tévedünk.
Tegnap vettem kezembe a Mozdonyvezetők Lapjának legújabb számát, amelyben Kiss László úr, a MOSZ elnöke egy újabb, érdekes szemszögből mutatja be az dolgot. Természetesen, ő pozíciójánál fogva szélesebb rálátással bír az eseményekre, sokkal több információnak a birtokosa mint mi, így képes egy új, eddig ismeretlen vetületét is elénk tárni az ügynek. Mivel az említett újságot csak viszonylag szűk körben olvassák, többnyire mozdonyvezetők, úgy gondoltam, hogy (természetesen Kiss László úr előzetes hozzájárulásával) változatlan formában megosztom önökkel az újságban megjelent cikket, hogy elgondolkozhassanak rajta.
Értük haragszunk, nem ellenük!
Hetek óta zajos a média attól, hogy 160 év után először női motorvonat-vezetőket akar képezni a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. Ma már azt is tudja mindenki, hogy a célkitűzésnek eredetei megfogalmazója a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgató asszonya, aki a lapunk portré című anyagában fogalmazta meg azon vágyát, hogy vizsgával rendelkező mozdonyvezető kíván lenni. (Mellesleg az interjúban azt is bevallotta, hogy titokban a GYSEV-nél már vezetett motorvonatot. Jogi végzettségűek pontosan tudják, ez mit jelent. Mi pedig csak rácsodálkozunk, amikor a munkáltató egy szolgálaton kívüli mozdonyvezetőt felelősségre von azért, mert a táskáját feltette a vezetőállásra). Véleményem szerint szándéka dicséretre méltó, hiszen kevés olyan MÁV vezér volt eddig, aki ennyi energiát ölt egy vasúti szakvizsga megszerzésébe, mint ő. Óriási elismerés illeti, hogy napi vezérigazgatói tevékenységei közé be tudja illeszteni a nyolc órás képzést, a felügyelet alatti utazást, vállalja az orvos egészségügyi megmérettetést, s energiát öl a speciális szakmai képzések elsajátításába. Lányomtól tudom, hogy a pénzügyi és számviteli főiskolán nem nagyon oktatták a vasúti fékrendszerek működését, sőt az elektronika sem szerepelt a megmérettetések során. Ezért is kell értékelni a Vaslady eltökélt törekvését, mert ugye senki nem gondolja azt, hogy a mozdonyvezetést önképzéssel, pályaalkalmassági orvosi vizsgálatok nélkül is el lehet sajátítani azért, mert az embernek felsőfokú végzettsége van? Bizonyára ezt egy felelős vasúti vezető sem hiszi, függetlenül attól, hogy milyen magas beosztást tölt be a vállalat működésében! Tény, hogy a képzés részeként szereplő felügyelet alatti utazás során sok értékes információval fog gazdagodni kollégáink részéről. Többek között bőrén érezheti majd, az isten sem tudja mennyibe kerülő IVU vezénylési rendszernek áldásos hatását.
De maradjunk a további 15 (vagy 14?) motorvonat-vezető állítólagos szükségességénél. A jelenlegi foglalkoztatási adatok alapján ez a 15 fő pontosan tizenöttel több, mint amennyire szükség van! Függetlenül attól, hogy nőkről, vagy egy-két férfiról (mert bizonyára azért lesz) beszélünk. Nem szeretnék a külföldi példáknál leragadni, de azokban az országokban, ahol vannak szakmánk képviselői között hölgyek (minimális létszámban), ott ugyanolyan feltételeknek kell megfelelniük, mint bármelyik férfi kollégáiknak. Mozdonyvezetők és nem motorvonat-vezetők. Akkor ez most mi is? Csak a tejszín kell a torta tetejéről? Vezérigazgató asszony is azt a vágyát fogalmazta meg, hogy vizsgázott mozdonyvezető szeretne lenni, s nem motorvonat-vezető. Miért nem engedik neki? Ja és miért nem engedi saját cégünk, hogy a több tízéves gyakorlattal rendelkező kollégák 60-70 órás típusismereti képzéssel megszerezzék a korszerűbb járművek vezetésére a jogosultságot? Igaz ez csak töredéke volna a kiírt tanfolyam költségének, de hát van itt pénz bőven Celeb mozdony, pardon, motorvonat-vezető képzésére. Miközben hálózati szinten kb. 120 fő mozdonyvezetői munkaidőalap tűnt el a rendszerből a 407 személyszállító vonat áprilisi menetrendből történő kiirtása óta, képezni akarunk súlyos milliókért? Mi ebben a ráció? Ezért fordultunk a Miniszterelnökhöz levélben, s nem a hölgyek miatt, bármennyire is azt sugallja a média (lapunkban mellékeljük a levelet).
Napjainkban félelmetes mértéket öltött a típusismeretek hiánya. A MÁV-Start Zrt. menetrendváltás körüli igényei, miszerint, mikor milyen járművel akar kiszolgálni térségeket, rendszeresen arra világítanak rá, hogy nincsenek meg minden telephelyen a járművek vezetéséhez szükséges kompetenciák. A hiányzó típusismeretek elsajátítását a MÁV-TRAKCIÓ Zrt. nem engedélyezi, vagy korlátozott létszámban járul csak hozzá, sőt vannak helyek, ahol ezzel büntetik, vagy jutalmazzák a kollégákat. Ennek köszönhető, hogy több vidéki helyen nem lehet újabb típusismereteket megszerezni, s a főváros egyes helyein is ez korlátozva van, miközben az ideiglenesen Budapestre kerülő vidéki kollégák vonal és típusismereteket szerezhetnek meg. Teljes a káosz! De mint tudjuk, a zavarosban lehet igazán jól halászni. Nem lehet típusismeretet szerezni, miközben állásidőre vezénylik a kollégákat? Nem lenne hasznosabb az állásidő helyett inkább a plusz kompetenciákat megszereztetni a kollégákkal, annak érdekében, hogy rugalmasabban lehessen őket foglalkoztatni az esetleges változásokkor? Azért az lehet, hogy ez pont egy olyan gazdasági kérdés, melyre jobban kellene figyelnie egy vezérigazgatónak. Persze csak a napi oktatási idő eltelte után.
Számomra ma már nem kérdés, hogy e Celebképzés beindul-e vagy sem. Bár még lehetne ellene tenni. Képezni akkor, amikor foglalkoztatási gondok vannak, szerintem pénzkidobás az ablakon. Természetesen nem fogjuk felemelni a hangunkat akkor, ha a mostani mozdonyvezetői létszámnak foglalkoztatási garanciát nyújt a munkáltató. Ha ennyire szükség volt e képzés megvalósítására, akkor ez egy logikus és maximálisan vállalható döntés kell, hogy legyen.
A hölgyek érkezése végre változtatni fog a szociális körülményeken, talán normális munkafeltételek, szociális létesítmények, emberhez illő öltözők, várakozó helységek lesznek, mert ha hölgyeknek ez jár, akkor az eddig becsülettel dolgozó férfiaknak is. Remélem, ez ugyanúgy beillik az esélyegyenlőség soraiba, mint az, hogy a nőknek is joguk van mozdonyt vezetni. Egyetértünk, joguk van a nap bármelyik pillanatában szolgálatba jelentkezni, végezni, szétroncsolt emberi testrészeket keresni a vasúti töltés mellett, hóban, fagyban, nyári hőségben a sínek között bandukolni, egy hétig nem otthon aludni és még folytathatnám a sort.
S végül egy, ami nagyon nyomja a bögyömet. Az elmúlt hetek során igen sok hölgy megszólalt, voltak újságírók, női egyenjogúságért küzdők, pilóta, nénike. Úgy mondtak véleményt a mozdonyvezetésről, hogy életükben soha nem láttak még mozdonyt, nemhogy vezetőállást belülről, munka közben. Nem ismerik e hivatás nehézségeit, kihívásait, de ők osztották az észt rendesen. Nekik üzenném, hogy várjuk a hölgyeket, remélem tagjaink is lesznek. Nem ellenük, hanem értük szólt az aggodalmunk. Egy újságíró nő tévhitét szeretném még eloszlatni: a férfi mozdonyvezetők sem a férfierejüket kifejező testrészükkel szokták vezetni a mozdonyt! Remélem sikerült megnyugtatnom, de remélem fiatal kora ellenére emlékszik még az ötvenes évek traktoros lányaira is. Pár év múlva nézzük meg hány pályán maradó hölgyet tisztelhetünk majd soraink között.
Végül a tévedések elkerülése végett, szeretném ismételten hangsúlyozni a hölgyek számára: értük haragszunk, nem ellenük. Még nem tudják, mire vállalkoznak. Mi már több évtizedes tapasztalattal a hátunk mögött pontosan tudjuk, milyen fizikai igénybevétellel járnak a vezetőállásban töltött szolgálatok. Persze, biztos, hogy néhányan megállnák a helyüket, hiszen vannak női kommandósok, űrhajósok, focisták is. De azért valljuk be, nem ez a jellemző. Talán nem véletlenül. És talán nem teljesen bolond a világ!
Kiss László
----------------------------------------------------------------------------------------
Ennyi a cikk. Mindenki eldöntheti, hogy egyetért-e vele, vagy sem, hogy tetszik-e neki, vagy sem. Egy biztos. Ha pontos képet szeretnénk kialakítani magunkban arról, hogy milyen formája is van a „hegynek”, ezt az oldalát is meg kell szemlélnünk.