„Ne legyél pilóta…” – vagy mégis? Ellentmondó jövőképek
Rövidtávon sötét, hosszú távon derűlátó jóslatok. 2029-re 264 ezer új pilóta kell, de hányan kerültek utcára eddig és hányan vesztik állásukat a következő hónapokban?
Kevés elkeserítőbb, mondhatni szomorúbb megnyilvánulást olvashattunk az elmúlt napokban a légiközlekedés állapotáról, mint a tekintélyes brit pilótaszervezet nyilatkozatát, miszerint a BALPA részéről felelőtlenség lenne bármi más, mint hogy figyelmeztessen: a pilótajelöltek inkább halasszák el a képzésüket.
A felhívás azt célozza, hogy a repülő kadétok ne fizessenek százezer fontot (kb. 150 ezer dollárt) azért, hogy arra ébredjenek, nincs elérhető állás a számukra.
A szervezet szerint tízezernyi munkanélküli pilóta van Európában, köztük 1600 az Egyesült Királyságban. Sokan részidőben dolgoznak csökkentett bérért, kb. kétszázan vannak repülőiskolákban, akik számára nem, hogy az állás, de a szakszolgálati engedély megszerzése sem tűnik biztosnak. „Kevesebb lesz a munkahely és több lesz a konkurens álláskereső a járvány elmúltával is – hangzik a BALPA egyik vezetőjének nyilatkozata, aki más szakma megszerzésére bíztatta a potenciális repülőembereket.
Nem ennyire pesszimista a következtetése a világ egyik vezető szimulátor-gyártója és pilótaképzés-szervezője, a CAE Civil Aviation Group jelentésének, amely szerint
2021 végére összesen 27 ezer új légitársasági és business-jet pilóta állna munkába, a következő tíz évben nem kevesebb, mint 264 ezer!
Az előrejelzés egyik alapja, amit egyébként azért elég kevesen osztanak, hogy a légiközlekedés és ezzel a pilóták iránti igény már 2022-re visszatérne a tavalyi szintre.
A CAE úgy számítja, hogy az előttünk álló évtizedben az idei visszaesés ellenére 11 ezer új utas- és teherszállító illetve üzleti gép áll forgalomba, a pilóták iránti igényt pedig a hivatás korfája igazolja, vagyis hogy a jelenleg státuszban lévő repülőgép-vezetők 38 százaléka ötven év feletti, és évente várhatóan a teljes állomány 3,8 százaléka megy nyugdíjba. Ennek megfelelően amint a forgalmi igények és az újonnan beállított gépek összesített hatása érződni kezd, átmenetileg kisebb pilótahiány is beállhat az iparágban.
A legtöbb új pilóta, 91 ezer, az ázsiai - csendes-óceániai térségben kell, hogy felvegye a munkát 2029-ig, Észak-Amerika áll a második helyen 65 ezerrel, ezután következik Európa 42 ezerrel, illetve a közel-keleti térség, 25 ezerrel.
Az persze világos, hogy egy olyan cég, mint a CAE, némiképp saját érdekeit és reményeit vetítette előre, amikor évtizedes távlatban a pilótaképzés hatalmas felfutását jövendölte.
A rövidtávú prognózisok továbbra is sötétek. Az Aviation Week a helyzetet elemezve ugyancsak elképesztő számokat közöl – európai és észak-amerikai elbocsátott illetve felfüggesztett pilótákról, ráadásul azok, akik a helyükön maradhattak, meglehetősen kevés órát repülnek.
Nehéz tehát igazán pontos képet alkotni a repülési szakma jövőjéről – nyilván nem is csak a pilótákéról, hanem az iparág többi részesének álláskilátásairól. Hiszen a kabinszemélyzetektől, a repülőterek és a légitársaságok állományától a repülőgép-gyártókig mindenki kiszolgáltatottja a változó helyzetnek.
A nagy kérdés az, ki képes kivárni, amíg a hosszútávú pozitív perspektívák érvényesülnek, kinek van elég pénze és türelme ahhoz, hogy a bizonytalanságok ellenére megmaradjon a képzésben és ne hagyja el a pályát.
És persze hány olyan cég lesz – akár légitársaságok egész sora például - amelyek a fellendülésig csődbe mennek és az alkalmazottaik, köztük a pilóták, mégiscsak az utcára kerülnek. A következő kérdés, visszatérhetnek-e ezek a repülőemberek a kormányokhoz, ha megjönnek a jobb idők..
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
