Működik, nem működik, működik, nem működik
Sokat vádoljuk hazai legnagyobb vasútvállalatunkat azzal, hogy felkészületlen a havariahelyzetekre. Ha ősszel az első falevél, télen az első hópehely a vágányokra hull, tavasszal kinyílik az első pitypang, nyáron először megy harminc fok fölé a hőmérséklet, vonatok maradnak ki, aztán éjszaka, mikor már senki nem utazik, szépen ledolgozzák az üzemidejüket. Ha bármi történik, megállunk, reflexből nincsen utastájékoztatás, vagy ha van, és elmosta a folyam a hidat, öt perc késés kihirdetésével kezdi a hangos. Nincs dízelgép, ha leszakadt a felsővezeték, nincsen kocsi, amikor osztálykirándulások szezonja van, fűtünk májusban és hűtünk decemberben. Már amennyiben a gépészet képes megbirkózni a klímaberendezések szűrőjének tisztításával, ami embert próbáló feladat.
Újabban nagy teher hárul ismét a vasútra, ajándékpénzből ráerőszakolt peronfelvonók üzemeltetésének felügyeletét is el kell látnia valahogyan. A feladatot kezdetben funkcionálisan oldották meg, a megépült felvonókat rögtön lezárták, majd átadták az enyészetnek, az állomási átépítések szaporodásával azonban új, adekvát módszert kellett kidolgozni.
A mindenki által látható fejlemények arról tudósítanak, hogy a vasútvállalat vezetősége a legkomolyabban nekidurálta magát, hogy az áldatlan állapotokon változtasson. A technikai háttér és színvonal megújítása nem megy egyik napról a másikra, de a tájékoztatásban gyökeres változás várható. Máris megalkották a vállalaton belüli szabványokat és előírásokat, milyen hibahelyzetben mit szabad és kell a tisztelt utazóközönség tudomására hozni.
Az utastájékoztatási dokumentumokat – cetliket – a csomóponti állomások erre alkalmas archiválórekeszében tárolják és igény szerint, fő-, illetve mellékvonali járművekkel hordják ki a meghibásodások helyszínére. Az igények analizálása során messzemenően figyelembe veszik az állomások személyzetének képességeit, szociális beágyazottságát, az utazóközönség fizetőképességét, teherbíró-képességét.
Kisebb, pergő vakolatú, esetleg nyílászárók terén hiányokat felmutató, netán pozdorjalemezzel begyógyított felvételi épületek, kivilágítatlan állomások, megállók morózus személyzete – ha van – a „Nem működik″ sallangmentes szlogeneket tartalmazó infofelületeket alkalmazhatja, melyek egyszerű, tömör fogalmazásmódja alkalmas egyben az utazóközönség távoltartására is. Bezárásra ítélt, de a (minden esetben téves) közvélekedés szerint jól prosperáló mellékvonalakon híreink szerint ez lesz a favorit. A panel azért is alkalmazható rugalmasan, mert e helyszíneken nem kell az információ tárgyát sem megnevezni, az kezdetben vonatkozhat az állomás valamely alkotóelemére, később jelentésének kiterjesztésével az egész állomásra, végállapotban pedig a vasútvonalra magára.
Kissé szofisztikáltabb a „Nem működik, szíveskedjék másikat keresni!″ feliratú panel, amely tetszés szerint variálható a „Nem működik, javítása folyamatban″ felirattal. Ez ott nyer majd alkalmazást, ahol az utazóközönség elriasztása még nincsen beemelve a stratégiába, itt tehát még nyitott a jövő.
„A lift nem működik″ már apellál bizonyos magasabban képzett utazóközönségre, erre utal a felvonó angolszász megfelelőjének használata, elsősorban kis- és középvárosok felújított állomásain fogják alkalmazni, ahol a potenciális utasok célzottan szeretnének bizonyos szolgáltatásokat igénybe venni.
A pilotprojekt Vác térségében indul, riporterünk ott örökítette meg a gondosan tipografált, a vasúttársaság legújabb színezési sémájához illeszkedően megalkotott információs panelek archiválórekeszét.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
