Ez a MiG már a földön marad, az ok nem műszaki hiba
Talabos Gábor, a MiG-15-ös projektet finanszírozó Jet Age alapítvány alapítója, a tököli repülőtér ügyvezetője az iho/repülésnek adott exkluzív interjújában megerősítette: a műszaki vizsgálat nem állapított meg rendellenességet.
Mit lehet tudni most a balesetről és milyen állapotban van a gép?
Most szedik szét, istenigazából délutánra tudjuk megmondani, hogy mi van. De elsőre én úgy gondolom, hogy nem javítható, ez a gép már soha többet nem fog tudni repülni.
Vannak elképzeléseitek a hogyan továbbról? A fél repülőtársadalom arról morfondírozik, hogy érdemes egy másik 15-öst találni, amihez nagyon sok mindent lehet használni ebből.
Igen, biztos, hogy olcsóbb lenne egy második repülőgép, nem beszélve arról, hogy kimunkáltuk a technológiát, tehát valószínűleg gyorsabban helyrehozható, de most el kell gondolkodnunk, hogy egy ilyen szerencsétlen reptechnikai hiba miatt hogy lehetett így elrontani mindent.
De most már lehet tudni pontosan, hogy mi történt?
Tegnap a műszaki vizsgálatot lezárták, ami még gyanú lebegett, tehát hogy önálló életre kelt és kiment a nagy fékszárny, emiatt nem tudtak elemelkedni, ez teljes egészében kizárható. Az összetört repülőgépen úgy működött a fékszárny, mintha most raktuk volna bele újonnan. A valószínűsíthető műszaki hibák mindegyike szinte kizárva. Tehát a gép 100 százalékos műszaki állapotban volt. A pilóta, nem tudom, miért, belekapaszkodott a botba és csak húzta, húzta.
Reptechnikai hiba?
Igen. Én most már 100 százalékra ki merem jelenteni, hogy igen. Hatszor ért le a farka a repülőgépnek felszállás közben.
Még az elemelkedés előtt?
Igen, már az elemelkedés előtt teljesen farokra volt húzva a repülőgép, hat nyomot találtunk a betonon. 165 kilométer/órára lett kiszámolva az orrfutó elemelési sebessége. Amennyire Rohács emlékszik, a legnagyobb sebesség, amennyit mutatott a sebességmérője, 140 volt. Föltámolygott a szerencsétlen repülőgép a levegőbe, aztán a többit már te is láttad.
Ma délutánra tehát teljesen szétszeditek a gépet?
Igen, szétszedve hozzuk haza Tökölre. Akkor minden kiderül, mert felhúzzuk a törzs hátsó részét, a futóművet átforgatjuk. Ma úgy látjuk, hogy a törzs relatíve megúszta. A bal oldali szívócsatornában látszik deformáció, na de a műszer +10 g-nél meg -4-nél kikattant: kapott ez a gép akkora pofont, hogy isten tudja milyen berendezései milyen állapotban vannak.
De hogyha a törzs relatíve ép, akkor új szárnyakkal nem lehet megoldani az újjáépítést?
Az a baj, hogy az egész orrát újra kéne építeni. Az orrfutó, ahogy kiszakadt, vitte a bekötéseket, mindent. Eddig egy sima nagyjavításért küzdöttünk egy évig papírmunkával, hogy adjanak rá valami engedélyt, akkor most pont sérüléses nagyjavításra fogja azt mondani a hatóság, hogy hát persze, mehet? Szóval nem tudom, eltelik egy pár nap, visszajövünk és végig gondoljuk az egészet, hogy mi legyen.
Milyen a hangulat a csapatban? Nyilván nagyon le vagytok törve. De mi hangzott el a baleset után?
Hát persze, hogy le vagyunk törve. Pinkó (Pinkóczi ny. ezredes) csak annyit mondott, hogy nem tudta a gépet levegőben tartani. Nem haragszom rá, nem akarattal tette tönkre, és tényleg csoda, hogy túlélték. Ha nem lett volna ez a repülőgép ilyen erős, akkor ott tényleg kő kövön nem marad. Az a fehér folt, amit láttunk a videón, az mind kerozin: olyan 800 liter szakadt ki a póttartályokból, de a törzstartály abszolút nem sérült. Az a repülőgép bivalyerősen meg van építve. Le tudtuk fejteni belőle az összes üzemanyagot. Csak a póttartályból ment el a kerozin az ütődés miatt.