Mexikóban töltheti nyugdíjas éveit néhány brit dízelkirály

Folyamatosan nyugdíjazzák az ikonikus InterCity 125-ös (HST) dízelmotorvonatokat az Egyesült Királyságban, melyek közül néhány Közép-Amerikában talált új otthonra.

A három Class 43-as dízel vonófejből és tizenegy Mk3-as személykocsiból álló járműszállítmány nemrégiben hajózott ki az egyesült királyságbeli Great Yarmouth kikötőjéből a németországi BBC Chartering GmbH & Co. KG tulajdonában álló BBC Arkhangelsk teherhajó fedélzetén, mely a texasi Corpus Christibe tartott – jelenti a Rail Tech.

Az eleddig a brit Angel Trains lízingcég tulajdonában álló vonatokat mexikói hírforrások szerint a mexikói haditengerészethez tartozó Ferrocarril del Istmo de Tehuantepec vasúttársaság vásárolta meg. A vállalat fogja üzemeltetni a Csendes-óceánt és a Mexikói-öblöt összekötő Yucatán-félszigeten 2020 júniusa óta épülő, a régió turizmusát fellendíteni célzó Tren Maya-vonalhálózatot; az 1525 kilométer hosszúra tervezett pályákat az úgynevezett Tren Interoceánico program keretében hozzák létre. A személyszállítási szolgáltatás várhatóan idén december 1-jével indul majd el.

A projektet számos kritika éri, mondván politikai motiváció áll mögötte, és környezetvédelmi szempontból is sokan megkérdőjelezik. A beruházás költségeinek visszafogása okán a tervezett villamosítást elhalasztották, az üzemeltető egyelőre dízelüzemű járművekkel veszi majd fel a forgalmat, így találtak rá a britek számára feleslegessé vált HST-kre. Egyes források szerint hamarosan további IC125-ösök is útnak indulnak az Újvilágba. Ezzel párhuzamosan beszerezték az első dízel tehermozdonyt is a Tren Interoceánicóhoz: a korábban az Union Pacific által hajtott SD70M-et 2001-ben gyártotta az EMD. A szolgáltatás a tervek szerint szeptemberben indul – számol be a Railway Gazette.

Habár Skóciában még most is szolgál pár InterCity 125-ös, továbbá charter-, nosztalgia- és pályafenntartási vonatként is dolgozik néhány szerelvény, a járműtípus menetrend szerinti szolgálatban töltött napjai meg vannak számlálva az Atlanti-óceán keleti oldalán.

Az 1960-as évek végén és az 1970-es évek elején tervezett motorvonattípust 125 mérföld (201 kilométer) per órás legnagyobb üzemi sebességével akkoriban a világ leggyorsabb dízelvonataként és a brit távolsági vasúti utazás megmentőjeként aposztrofálták. 1987. november 1-jén a 43102-es fej által vontatott és a 43159-es fej által tolt tesztszerelvénnyel, melynek kocsijait a Mark 4-es kocsikhoz fejlesztett új forgóvázakkal látták el, egy Darlington és York közötti futópróba során sikerült elérni a 148,5 mérföld (239 kilométer) per óra tempót, új sebességi világrekordot felállítva ezzel a vasúti dízeljárművek terén. A Class 43-as vonófejekből 197-et, a Mark 3-as kocsikból 848-at gyártottak 1975 és 1982 között, ezekből 95 InterCity 125-ös szerelvényt állítottak össze, mindkét végükön egy-egy vonófejjel, köztük hét–nyolc kocsival.

A szerelvényekkel a hetvenes években sikeresen feljebb lépett a brit intercity-szolgáltatás: az IC125-ösöket olyan nem villamosított presztízsviszonylatokon vetették be, mint a London–Edinburgh a keleti parti fővonalon (East Coast Main Line, ECML), valamint a London-Paddingtont Délnyugat-Angliável és Dél-Walesszel összekötő járatokon. Az Egyesült Királyságban utoljára CrossCountry Trains-, LNER és GWR-vonatokként közlekedtek, selejtezésük 2017-ben, forgalomba állításukat követően negyvenegy évvel kezdődött meg.

(Nyitóképünkön egy InterCity 125-ös. Kép forrása: Wikicommons / railtech.com)