Magyar repülés 2011-12: egy klub az erdő mellett

Az iho/repülés szeretne év végi összefoglalót nyújtani olvasóinak 2011 legfontosabb történéseiről, a magyar polgári repülés jelentős pillanatairól, és arról is, hogyan látják esélyeiket, kilátásaikat 2012-re a magyar aviatika fontos szereplői. Erről küldtünk kérdéseket állami intézményeknek, vállalatoknak, vállalkozóknak, sportrepülő közösségeknek.

Az előző részben a Közlekedésbiztonsági Szervezet kommunikációs vezetője válaszolt.

Most pedig következzék az ország egyik legsikeresebb, bízvást mondhatjuk: egyik legnépszerűbb repülőklubja.

Mik voltak az egyesület életében a legfontosabb pillanatok 2011-ben?

A legnagyobb esemény, hogy nagy sikerrel megrendeztük az 56. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokságot és a 21. Gemenci Vitorlázórepülő Bajnokságot. A verseny sikerére jellemző, hogy óvás egyáltalán nem volt. A versenyzők többsége nagy megelégedéssel távozott, és biztosítottak minket, hogy ilyen jól szervezett, minden tekintetben a versenyzők érdekeit figyelembe vevő versenyen az utóbbi években nem voltak. Szinte minden kérést, igényt azonnal tudtunk teljesíteni. Minden a sportrepülés fontos döntéseiben résztvevő látogató biztosított minket arról, hogy az elkövetkezendő években újabb nemzeti bajnokságokat és nagyszabású nemzetközi versenyeket kívánnak idehozni. Nyereséget nem hozott, viszont hatalmas erkölcsi sikerünk a felhőalapot ostromolta. Ez volt számunkra a legfontosabb cél a rendezvényekkel  kapcsolatban.

Gépparkunk az idei évre szépen gyarapodott. Sok típusvizsgát csináltak velük fiatal reménységeink és szép, nemzetközileg is elismert teljesítményt nagy öregjeink. Nagyot léptünk előre az alap-vitorlázórepülő és a vontathatói kiképzés területén. Született szép számmal alapvizsgás és teljesítményrepülő, koszorús FAI-vizsgánk is. Született két vontatópilóta szakszolgálati engedély.

A klubéletre, klubszellemre sem tudunk semmi különös kifogást felhozni. Esténként ég a tábortűz, gyakran a repülés utáni megbeszéléseket is itt tartjuk. Nagy az összefogás, jó a hangulat. Kötelező adminisztrációnk rendbe lett téve, szakmai vezetőnk nem kis elégedettségére. Az elnökség jól sáfárkodik eszközeinkkel és anyagi javainkkal. Szinte minden fontos döntésben kikérik a klub egészének véleményét, melyekből azután a háromtagú elnökség levonja a végső konklúziót.

Őcsény az lett megint, amit a magyar és nemzetközi vitorlázórepülő társadalom megszokott a klub 50 esztendős fennállása alatt.

Mindenképp ide tartozik, hogy idén váratlan hirtelenséggel elhunyt Pintyő nénink, klubunk alapító tagja. Szerintem az országban nincs repülőember, aki nem ismerte Pintyőt. Az idei versenyeken még itt volt közöttünk, korához képest rengeteget segített gyakorlatilag és erkölcsileg. Mély fájdalommal búcsúztunk tőle. Nagyon szerettük.

És még egy érdekesség: idén hullámot repültünk a síkvidéki Őcsényben, erről szól az alábbi videó is.

Hogyan értékelik az idei évet általában egyesületük eddigi történetében?

Volt pár év a klub életében, amikor úgymond csődközeli helyzetbe került ön- és más hibából. Hogy a legfontosabbakat említsem: hangártűz, hibás vezetői döntések, nem megalapozott tervek, ténykedések. Ez hálistennek a múlté. Felállt egy kis csapat, amely minden előző félreértést, vitát félretéve, a felesleges sleppet lefaragva, szövetkezve másokkal, rendbe tette a klubot, környezetét és a repülőteret.

Ettől az évtől mi üzemeltetjük a repülőteret, megvéve és öntevékenyen legyártva a hozzá szükséges eszközöket. Rengeteg társadalmi munkaórát ölünk bele, hogy környezetünkön a rendezettség, törődés a természet iránti szeretet látsszon. Mi rendeztünk, úgy tudom a világon először környezetbarát szempontokat figyelembe véve ilyen nagylétszámú versenyt.

A verseny alkalmából kialakítottunk campingeket, kitakarítottunk egy erdőt, rendszeresen vágtuk és vágjuk, hengereljük, boronáljuk a füves munkaterületet. Szelektív szemétgyűjtőket helyeztünk el a terület több pontján. Ennek kapcsán és a verseny nagysága miatt is, majdnem dupla szélesre nőt a fel- és leszállópályánk. Ezért akár világbajnokság, Európa-bajnokság megrendezésén is kezdünk gondolkodni.

Szinte minden szakember megtalálható ebben a kis csapatban. Orvos, ügyvéd, katona, ács, lakatos, elektromos, víz-gáz szerelő, mezőgazdasági szakember, repülőgép- és autószerelő. Segítségükkel, társadalmi munkaóráikkal oldjuk meg azokat a feladatokat, melyek működés közben adódnak. Terveink között szerepel egy korszerű, minden szempontot kielégítő vitorlázórepülőgép-javító műhely kialakítása. Ez egy meglévő, már egykoron működő műhely alapjaira épülne egy törzsgyökeres őcsényi klubtagunk vezetésével.

Bárcsak minden így maradna, ha szólhatna belőlem a tiszta optimizmus. Sajnos vannak dolgok, melyek, remélem, nem tendenciák, csak elszórt helyi konfliktusok.

A probléma az, hogy az önkormányzatok nemigen tudnak mit kezdeni az üzemeltetésük alatt álló repterekkel. Nem igazán látják benne a hosszú távú lehetőséget, mi mindenben tud segíteni egymásnak két helyileg, földrajzilag összezárt szervezet. Pedig ezer és egy lehetne a kapcsolódási pont. Hiába van az egyik oldalon megoldáskeresés, ha a másik oldal csak rövidtávú, ciklus végéig tartó koncepcióban gondolkodik. A rövid távú gondolkodásból nem szoktak tartós, hasznos dolgok sarjadni. Lásd a Dunakeszi repülőtér példáját. Vagy mondhatnám Pér, vagy akár Hármasatár-hegy problémáit is. Lehetne sorolni az egyelőre még csak papírháborút folytató repülési szervezetek-szakágak áldatlan küzdelmeit is.

Egyelőre Őcsényben még nincs akkora baj, de nyomokban már felfedezhető, hogy pár embernek szemet szúrt az 50 éve 27 milliárd forint eszmei értékű  területen működő kicsiny klub, elsősorban figyelmen kívül hagyva, hogy természetvédelmi terület, és bármiféle beruházás csak a természetvédelmi törvények durva megsértésével lenne megvalósítható. Elfelejtvén azt, hogy a hazai és külföldi turizmus fejlesztésében milyen óriási lehetőséget tud biztosítani a repülőtér szállodájával, faházaival, infrastruktúrájával. Sok eltérő feladatú szervezet látogatja, pihen, kirándul a gemenci területen, igénybe véve a repülőtér és a falu infrastruktúráját. Csak példaként említeném a nagycsaládosok egyesületét, céges outingokat, egyedi gyalogos-autós-repülős turistákat, ebtenyésztőket, vadásztársaságokat, az SOS gyermekfalu és a Bátor Tábor kis lakóit.

A repteret arra kell használni, amit jellegénél fogva képviselni tud a repülésen kívül. Szívességből a klubtagság egy-egy regionális, területi, falusi rendezvény kiszolgálója is lehet, amire volt már számtalan példa, például a hatalmas hely, infrastruktúra és kiszolgáló személyzet biztosításával. Tömegsport-rendezvényeket is lehetne idecsábítani. Ezek rövidtávon valóban nem biztosítanak számottevő bevételt, viszont az erkölcsi haszna óriási, és idővel anyagilag is mindkét fél részére gyümölcsöző lehet. Ennek a kapcsolatnak a kialakítása a következő év egyik legfontosabb feladata.

Az MRSZ 2012-ben megint itt tervezi megrendezni az 57. Magyar Vitorlázórepülő Nemzeti Bajnokságot. Terveink között van az Európa-bajnokság megrendezése Olaszországgal közösen, melyre az FAI-nál már beadott közös pályázatunk is készülőfélben van. Valamint az  elmaradhatatlan, megkerülhetetlen, kihagyhatatlan Gemenc Kupa megrendezése, évente, de legalább minden második évben.

(folytatjuk)