Lufik Debrecenben: ballonosok bajnoksága
A virágkarneváli forgatagot csak egy edzőrepülés színesítette, de augusztus 20.-án Debrecenben megkezdődött a 11. Debrecen kupa hőlégballon verseny, ami ez évben egyben a magyar nemzeti bajnokság volt. 2005-ben ez a verseny volt az Európa-, 2010-ben a világbajnokság. Idén csak amolyan „takaréklángos” versenyt tartottak, de a 2015-16-ra a szervezők szeretnének megint pályázni VB-re és EB-re.
A versenyen 13 pilóta indult, a magyarok mellett volt ukrán, norvég és román versenyző is. A mezőny eddig legeredményesebb tagja éppen a debreceni Végh Sándor, sokszoros magyar bajnok, EB ezüstérmes volt.
Az időjárás kegyes volt a négynapos versenyhez, mind a hét tervezett időpontban volt versenyrepülés. Az első felszálláshoz, ami a Debrecent Hajdúsámsonnal összekötő út mellett történt, a versenyvezetés mindjárt négy feladatot is kijelölt. Közülük kettőnél a bíró által kijelölt helyre, a képhez hasonló célkereszt közepéhez legközelebb kellett a pilótáknak ledobni a száznyolcvan centiméter hosszú jelzőszalagot (marker), aminek pontos pozícióját a kirendelt mérőcsoport állapítja meg - centiméteres pontossággal. Ami kell is, mert az első verseny mindjárt két, fél méter közeli eredménnyel kezdődött, ami nem semmi ahhoz képest, hogy a felszállási hely két kilométerre volt, és a célkeresztig a pilóták csak a különböző magasságokban különböző irányban fújó rétegszeleket használhatták ki „kormányzásra”.
A másik két feladatban a GPS alapú menetíróeszköz (logger) helyettesíti a mérőcsoportot, a feladat ugyanis az volt, hogy egyik alkalommal egy henger alakú „torta” területén belül a lehető leghosszabb utat tegyék meg, a másikban pedig két egymástól két kilométerre levő észak-déli vonalat kellett éppen a legrövidebb úton keresztezni.
Hasonló változatos feladatokból a versenyigazgatónak több tucat volt a tarsolyában, és bár volt mindig eligazítás a versenyközpontban is a tervezett felszállás előtt, sokszor csak a felszállás helyszínén derült ki végérvényesen, mi lesz a feladat. Ilyenkor a felszállás természetesen közös. Mindössze az utolsó feladat repülésekor voltak annyira kiszámíthatók a meteorológiai helyzet apró részletei, hogy olyan típusú feladatot írjanak ki, amiben a pilóta maga választja meg a feladathoz legjobban megfelelő felszállási helyet.
A kedvező időjárás mellett az is nagyon fontos volt, hogy a versenyvezetőség által kigondolt feladatsorokat általában a versenyzők végre is tudták hajtani, emiatt nem kellett már kiirt feladatot törölni, így végül 7 felszállásból 19 feladatot hajtottak végre a pilóták. A rangsor, amint azt a feladatok értékelésére használt számítógépes rendszer rövid úton kiszámolta, számról számra változott. (Ebben az évben egy új, nálunk eddig nem használt, versenyszoftvert használtak.) Sőt percről percre is változhatott, mert az ilyenkor elkerülhetetlen észrevételezések elbírálása után (főleg a „fedélzeti” útvonalíró hibái okoztak gondot) az új eredményt a számítógép percek alatt kihozta.
A verseny későbbi győztese szinte rajt-cél győzelmet aratott, de a mögötte levő helyekért nagy tülekedés volt a pilóták között. Amúgy is két, egymástól független értékelés folyt, mert – bár mindenki ugyanazt a feladatot repülte – a Debrecen Kupában versenyző külföldiek eredménye nem számított a Nemzeti Bajnokságban. Így ha azok eredményét egy számból kiemelték, a magyarok feljebb léptek abban a számban, de az összetett eredményben esetleg éppen hátrább, mert az összesítésben már nem volt mindegy, hogy melyik számban melyik magyar elől vagy mögül esett ki a külföldi eredménye.
Végül papírformának megfelelő eredmény alakult ki, élen a magyar ranglista vezetőivel. Az élen mindkét értékelés szerint az utóbbi években egyenletesen szereplő győri Török Sándor végzett. A korábbi EB ezüstérmes debreceni Végh Sándor most is a dobogó második fokára állhatott. Fair play díjra érdemes a ranglista harmadik helyezettjének, Konecsni Jánosnak a szereplése, akit a versenyben az adatrögzítő (ez esetben megkerülhetetlen) hibája taszított le a dobogóról, egy felszállás három feladatának eredménye veszett el. Így a soproni Nagy Péter lett a harmadik.
A verseny jó hangulatban zajlott, a két ukrán taggal kiegészített vezetőség nem szakadt el annyira a versenyzők közösségétől, mint a korábbi versenyek nagynevű külföldi tisztségviselői. Az eddig hazánkban újnak számító augusztusi időpont bevált. (Korábban május végén, később október elején volt a debreceni hőlégballon-verseny.) A szervezők úgy tervezik, hogy ha sikerül megszerezni a rendezés jogát, a reménybeli EB-t és/vagy világbajnokságot is augusztusban tartják.
