Legyünk óvatosak!

A most következő írásomban egy kényes témát fogok feszegetni: a magas helyről történő vasútfotózást, ezzel kapcsolatban egy-két dologra érdemes felhívnom a figyelmet. Hogy miért is van szükség időnként a magaslati fotózásra, arról már több korábbi írásomban említést tettem. Ilyen ok lehet például az, hogy a vasúti pálya környéke be van nőve, és a földről fotózva a vonat nagy részét a növényzet kitakarná. Lásd az első blogbejegyzésünket, ahol a vonat oldalát a kukoricák takarták volna ki, de a templomos háttér miatt nem akartam másutt fotózni. Szerencsére azonban a helyiek felajánlottak egy létrát, aminek segítségével összejött a felvétel. Van olyan, amikor a domborzat vagy egy felüljáró segíti a fotósokat a jobb kilátáshoz, és persze olyan is, hogy más, egyéni megoldásokkal juthat az ember magasabbra. Hallottam olyat is, aki eleve azt az elvet vallja, hogy magasból nem lehet rossz képet készíteni. Bevallom, én is hamar rákaptam az ízére, de később már jobban megbecsültem azokat a képeimet, aminél a földről történő fotózásnál értem el azt a bizonyos pluszt. De ha az ember mégis magasra akar kerülni, akkor javaslom neki, legyen óvatos, remélem sikerül erre felhívnom a figyelmet.

A történet idején volt egy olyan forduló a 10-es vonalon, hogy délelőtt ment egy személyvonat Celldömölkből Győrbe, ami majd csak délután indult vissza. Akkoriban gondolom Csörgőhiány lehetett, így erre a könnyű fordulóra gyakorta Szergejt osztottak be. Egyik hétvégi nap arra gondoltunk, ismét meglátogatjuk ezt a vonatot, hátha szerencsénk lesz. Persze, ha Csörgővel adják ki, az sem lenne rossz téma, de egy szergejes ablakos vonat azért mégiscsak ritkaság. Az időjárással sajnos nem volt szerencsénk, napközben többször is esett az eső, ami nem ideális körülmény a fotózáshoz.

Délelőtt kimentünk Győrben az említett vonat elé, és amikor megérkezett nagyon megörültünk, hiszen a 260-as Szergej volt az élén. A fordát bár jól ismertük, azért mégis egész nap azon izgultunk, hogy majd délután is ugyanez a gép vigye vissza Celldömölkbe. Napközben az idő nagy részét buszfotózással töltöttük, majd amikor közeledett a vonat indulása, elkezdetünk fotóhelyet keresni. Eleinte kicsit válogatósak voltunk, egyik hely sem tetszett igazán.

Ez hamar meg is bosszulta magát, mivel a vonattal szemben haladtunk, így az érkezéséig rohamosan fogyott az idő. Végül Győrszemere előtt egy földúton mentünk be a pálya mellé, ahol már korábban is fotóztam. A környéket – ahogy a képen is látható – benőtte a gaz, így mindenképpen magasabb helyett kellett keresni, amire az ott lévő diófa tökéletes megoldásnak látszott. Az eső továbbra is szemerkélt, a fa elvileg könnyen mászható volt, de a csapadék az ágakon igencsak csúszós, nyálkás réteget képezett. De a gondolataimban ekkor csak a közeledő 260-as járt, és sajnos nem foglalkoztam a veszélyekkel. Erősen kapaszkodtam, lassan haladtam felfelé, igaz a lábam többször megcsúszott, de végig szorosan fogtam a fa törzsét, így nem estem le. Lassan a vonat hangját is hallani lehetett, felkészültem a fotózásra, majd sikeresen végre is hajtottam. Nagyon örültem a képnek, sokáig nézegettem a fa tetején, nem is foglalkoztam semmivel. Klasszik Szergej, ablakos vonattal, egy ilyenért bármire hajlandó lettem volna, és most sikerült.

Majd rászántam magam, hogy lemásszak a fáról, és utána irány haza. Ám ekkor hibáztam, a csúszós, nyálkás ágon úgy megcsúszott a lábam, és olyan hirtelen, hogy teljesen elvesztettem az egyensúlyomat, és zuhanni kezdtem. Egy bokor tetején landoltam, de az esés közben az egyik ágon beütöttem a hátamat, és a bal lábamat. Szerencsére komolyabb baj nem történt, csak egy ideig fájt, de azért hazaúton így is nehezemre esett benyomnom a kuplungot.

Ez a történet számomra igencsak tanulságos volt. Ráébresztett arra, hogy nem vagyok „szupermen” , bizony velem is történhet baleset, és egy fényképért nem érdemes kockáztatnom a testi épségemet. Persze nem azt mondom, hogy nem szabad fára mászni. Gondolom, ahogy én, úgy más is gyerekkorában sok időt töltött a kertben mondjuk egy cseresznyefán. Nem bűnös dolog, és ha az ember óvatos, nem érheti baj.

De ha bármilyen veszély felmerülhet, mondjuk egy csúszós, vagy korhadt ág, legyen annyi kontroll az emberben, hogy felismerje, egy vonat sem ér meg annyit, hogy az legyen a fotós utolsó felvétele...

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!