Legyél a repülők karmestere!
Sok a pavilon, de a sok pavilonhoz képest is nagyon-nagyon sok az ember a Syma Csarnokban: állásbörze. A fokozott érdeklődésen mérhető a mai magyarországi munkaerő-túlkínálat. A pavilonok egyikénél mindig nagy a tolongás, pedig nem osztanak instant kávét vagy söripari cégterméket, viszont a pavilon fölött néhány repülőgépmakett lengedez, oldalán pedig egy képernyő egy fiktív légtérhelyzettel. „Jé, itt vannak a malévosok” – mondja egy tizenéves srác és felcsillan a szeme: „biztos itt lehet pilótának jelentkezni”. Hozzá képest mások nagyon is céltudatosan tartanak a HungaroControl kiállításához, azt is tudják, hogy néhány hónap múlva indul az új tanfolyam.
Közösség, térlátás, stressztűrő képesség
Varga László egyike a cég embereinek, akik türelmesen magyaráznak az érdeklődőknek. Majd oktatja is a jelentkezőket, ha bekerülnek, miközben távolkörzetes légforgalmi irányító.
A légiforgalmi irányítás valamennyire mindig misztifikált, az embereket érdekli, mit csinál egy irányító, hogyan, milyen eszközökkel dolgozik. De hála istennek egyre több a komoly érdeklődő is. Jönnek a fiatalok, akik egyenesen azt kérdik, hogyan lehet ma Magyarországon valaki légiforgalmi irányító, milyen feltételekkel, képzési rendszerrel. Sokan nemcsak érdeklődnek, hanem regisztrálnak is, jelentkeznek a következő tanfolyamra. Áprilisban kezdődnek a tesztek, elsőként az az egész napos alkalmassági szűrő, amelynek során száz emberből jó, ha hat-nyolc bennmarad. Aki itt bejelentkezik, azt a HR részlegünk hívja be interjúra, és aztán jöhet a nagy próba. Az új svéd–magyar rendszer szerinti tanfolyam minden évben szeptemberben indul, általában tizenöt emberrel: mindenki megkapja a közelkörzetes és távolkörzetes képzést, és a cég eldönti, hogy éppen hány emberre van szükség az aktuális területre, és úgy osztja el a végzetteket.
De az iskola végén is kell vizsgázni nyilván…
Persze, vannak vizsgák bőven, de ez az iskola eléggé emberbarát, itt mindenképp azt szeretnék, hogy aki ide bekerül, el is végezze a tanfolyamot. De nagyon nehéz követelményeknek kell minden héten megfelelni, folyamatos szűrésen kell átmennie a jelentkezőknek azzal együtt, hogy naponta szimulátoros gyakorlatok tömkelegét csinálják, és egyre inkább gyűjtik a tapasztalatot.
Az itteni érdeklődőkkel beszélgetve máris lehet valamiféle benyomása az oktatónak arról, hogy alkalmas-e az illető vagy sem?
Ennyi év után az ember már látja, ki mennyire ásta már bele magát ebbe, ki mennyire érdeklődik a szakma iránt. Van, aki kicsit laikusabban kérdezget: belőle is lehet irányító, csak ez neki talán kicsit nehezebben fog menni. A személyiségét, alkalmasságát meg nem vagyok kompetens lemérni, nekem ez nem is feladatom. Mi csak jelentkezőket toborozunk, a tesztek és az interjúk majd eldöntik, ki alkalmas és ki nem.
Akkor úgy kérdezem: hogyan lehetne néhány mondatban összefoglalni, milyen az ideális irányító? Természetesen nem a felkészültségéről beszélek, hanem a személyiségéről.
Mindenképp közösségi ember kell, hogy legyen: ez a szakma a közösségről, a bizalomról szól. Fontos, hogy jó legyen a térbeli látása, fontos, hogy el tudja képzelni a repülők mozgását, angolból alaposan ott kell, hogy legyen az illető, és legyen stressztűrő: van, amikor lazább a forgalom, de van, amikor ketten száztíz százalékon dolgozunk, hogy egy bizonyos forgalmi szituációt meg tudjunk oldani.
Mint mondjuk a múlt péntekit, amikor egy időben hét gép holdingolt fölöttünk...
Az is izgalmas lehetett, bár akkor nem voltam szolgálatban.
A hivatalos kritériumok hogy néznek ki, van-e például korhatár?
Van orvosi vizsgálat, és az a célunk, hogy aránylag fiatal irányítókat képezzünk, akik a tanfolyam után azért még sok évig benne lesznek a rendszerben; húzzák az igát, magyarul.
Ezek szerint kellenek az emberek? Nincs elég irányító Magyarországon? Volt idő, amikor ez a szolgálat komoly szakemberhiánnyal küszködött.
Kellenek emberek, mivel kollégák mennek nyugdíjba, tavaly is elment jó pár, ezt a létszámot mindenképp pótolni kell. Hála istennek igazi hiány már nincs, próbáljuk fenntartani a szükséges létszámot ezzel a képzéssel, ami nekünk is megfelelő, a túlképzés sem lenne jó.
Ha arról kérdezik, akár itt a kiállításon, hogy mi volt a legnehezebb helyzet, amit megoldott, mit mesélne el?
Azt, amikor a délszláv válság idején egyik pillanatról a másikra megháromszorozódott forgalmat kellett a mi kicsi légterünkben kezelni, balesetmentesen. Hála istennek sikerült.
Repülőkörökben elég sokan panaszkodnak arra, hogy csökken a repülés iránti odaadás, a fiatalok egy része nem azért választja ezt a pályát, mert szereti a repülést, hanem kivagyiságból, hígul a szakma romantikája, szellemisége, presztízse.
Az irányítóknál úgy érzem, nem ez a helyzet. Aki ide jelentkezik, és bent marad, valamilyen szinten annyira bele is ivódik a szakmaszeretet, hogy nem megy máshová.
„Legyél a repülők karmestere!” Így szól az egyik szlogenjük a prospektuson…
…jó szó rá. Egy jó karmester nélkül nem tud a zenekar jól együtt zenélni.
A földreszállt utaskísérő és a véletlenszerű frissdiplomásMiközben Varga Lászlóval beszélgetünk, sorra jönnek az érdeklődők, és minden második be is ül a laptop elé, hogy megadja az adatait az elbeszélgetéshez. Egyikük speciel egy nagyon csinos fiatal hölgy, aki készségesen be is számol arról, miért jött tudatosan a HungaroControl pavilonjához: nyolc éve élete része a repülés, és nem akar elszakadni tőle. Igen, Juhász Eszter, a Malév egykori légiutas-kísérője azt mondja: lehet, hogy ha egy ajtó bezárul, akkor egy másik kinyílik.
„Megpróbálom: annyit tudok erről a szakmáról, amennyivel a mindennapi munkám során találkoztam vele, mert azért hallottam őket az éterben, és nagyjából tudom, mit csinálnak. Nem félek attól, hogy a repülés után egy asztal mögé kell leülnöm, szemben egy képernyővel: a repülésnek is megvoltak a kellemetlen vonatkozásai, bizonyára az irányító szakmának is megvannak a szépségei is. Egy próbát mindenféleképp megér, aztán meglátjuk. Nincsenek illúzióim, ez nagyon kemény rosta lesz” – mondta a földereszállt sztyuvi.
Juhász István (csak névrokon) viszont véletlenül sodródott az állásbörzén a HungaroControlhoz, de lát benne fantáziát. Egy hónapja diplomázott, és azóta keres állást „masszívan”. Minden lehetőséget ki akar használni, megpróbálná magát. Az angolnyelv-tudás megvan, de a személyes kompetencia számít igazán. Hogy stressztűrőnek tudja-e magát? Erre azt válaszolja: a főiskolát végigcsinálta ideg-összeroppanás nélkül…
A pavilon HC-s munkatársai azt mesélik: főképp fiatalok jönnek, akiknek van diplomájuk. Annak is örülnek, hogy a HungaroControlnál a diplomához képest fontosabbak a képességek, de a diploma eleve feltételez egy alapintelligenciát, általános műveltséget. Sok fiú jelentkezett, de a HC-sok nagy örömére egyre több lány is érdeklődik. Régen az volt a nézet, hogy a lányok nem igazán jók erre a szakmára, de most már nyitottabb erre a cég. Kétségtelen ugyanakkor, hogy sok ember nincs igazán tisztában azzal, miképp is működik nálunk a polgári repülés, a HC-sok is tapasztalják, hogy a Malév, a Budapest Airport és a HungaroControl erősen összemosódik még a fejekben, pilótának is sokan akarnak itt jelentkezni. Épp ezért fontos ez az alkalom is a márkaépítésre, itt is azzal kezdik: nem Malév vagyunk, még csak nem is BA Zrt.
Elég felkészülten és tudatosan informálódnak a fiatalok, például az ösztöndíjról, sokszor az az első kérdésük, hogy mennyit kell fizetniük nekik a képzésért, és nagyon örülnek, amikor kiderül, hogy ha sikerült bekerülniük, akkor a képzés ingyenes. Az sem veszi el a kedvüket, amikor megtudják, hogy a képességvizsgán kevesen mennek át: ez bizonyos értelemben kihívás is, mert ha tényleg a legjobbakat veszik fel, a mai fiatalok vannak annyira öntudatosak, hogy azt mondják: oké, akkor én leszek a legjobb.
A Syma Csarnokban csütörtökön is zajlik majd az állásbörze. A HungaroControl ott várja az érdeklődőket, jelentkezőket: a tudatosan szakmát választókat és az odasodródókat egyaránt, a repülőmakettek alatt.