Légijog, egyáltalán nem csak jogászoknak!

Légijog. Ahhoz képest, hogyan kell repülni egy repülőgéppel, száraz témának hangzik – elsőre. De ha mondjuk a mostani hírek közül felfigyelünk arra, hogy légitársaságok a Brexitre készülve keresztbe-kasul alapítanak cégeket és szereznek meg európai/brit üzemeltetési engedélyt, rögtön világos például, mekkora jelentősége van a légiközlekedés törvényi-rendeleti alapjainak. Egyáltalán, mi teszi lehetővé, hogy egy utasszállító egyik országból a másikba repüljön, miközben esetleg egyik sem az az ország, ahol a társaságot bejegyezték? Vagy: időnként akár egy komolyabb késés, egy a teljes forgalmat bénító,  kontinentálisan kellemetlen időjárási jelenség kapcsán rögtön felbukkan, újra és újra, a kérdések sokasága, utasjogokról, kártérítésről, a jogi és persze anyagi következményekről.

Néhány napja jelent meg Sipos Attila A nemzetközi polgári repülés joga című könyve Prof. Kardos Gábor egyetemi tanár lektorálásában, az ELTE Eötvös Kiadó gondozásában. A tankönyv szerzője az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar tiszteletbeli tanára, nemzetközi légi- és világűrjogász, aki monográfiájában a nemzetközi légijog két legfontosabb alapszerződését: a nemzetközi polgári repülésről szóló Chicagói Egyezményt (1944) és a nemzetközi légifuvarozásra vonatkozó egyes jogszabályok egységesítéséről szóló Montreali Egyezményt (1999), továbbá a jelentősebb nemzetközi légijogi egyezményeket dolgozta fel.

A közjogi viszonyokat szabályozó Chicagói Egyezmény hatálybalépése óta (1947) lényegi pontban mindössze csupán kétszer módosult, míg a magánjogi viszonyokat szabályozó Montreali Egyezményt (2003) érdemi pontban még egyáltalán módosították. Ennek következtében a könyvben feltárt összefüggések és jogi megoldások évtizedek múlva is szolgálják majd az olvasót, mert az itt bemutatott szabályok, jogi megoldások az idő múlásával sem válnak elavulttá. A könyvben az író részletesen mutatja be az ENSZ szakosított intézményének a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetnek (ICAO) a működését.

A kiadvány a szerző szakmai tapasztalataira épít, közel száz jogesetet és harminc ábrát tartalmaz. A könyv az ELTE Eötvös Kiadó Jogi Kari Tankönyv sorozatában jelent meg, de a szerző és a kiadó célja nem csupán az, hogy a jövő elméleti és gyakorlati jogászainak tudását egy korszerű és időtálló tankönyvvel gyarapítsa, hanem az is, hogy a nemzetközi jog egyik legizgalmasabb területét, a légijogot a repülés iránt érdeklődő szélesebb közönséggel megismertesse, sőt, a repülés területén dolgozó szakemberek mindennapi munkáját is hatékonyan segítse. A megjelent kötet ambíciója tehát nem kevesebb, mint hogy a szakterület magyarul elérhető új „alapműve” legyen.

A könyv két fő részből áll. Az első rész témája a nemzetközi polgári repülés alapjait meghatározó Chicagói Egyezmény (1944), különös tekintettel a szuverenitás alapelvére, a nemzetközi és nemzeti légtér jogi sorsára, a menetrendszerinti és nem menetrendszerinti légijáratok repülési jogaira, valamint a polgári és állami légi járművekkel kapcsolatos jogi kérdésekre. A szerző nem mindig követi a Chicagói Egyezmény felépítését, így az egyezményben elszórtan található, ám egyazon témába vágó rendelkezések összefüggéseire egy-egy önálló részben világít rá. Az államközi jogi normák elemzését az író összekapcsolja a mögöttük álló politikai, diplomáciai, gazdasági és más aspektusokkal, realitással, és különös figyelmet szentel a nemzetközi közjog világos magyarázatának, mindezt anélkül, hogy a legkisebb engedményt is tenné az elemzés mélységét illetően.

A légiközlekedés-védelemről a Chicagói Egyezményben nem olvashatunk, sőt maga a „security” szó nem szerepel az Egyezményben. Mindezek ellenére a repülésbiztonság (safety) után a légiközlekedés-védelem az ICAO második legfontosabb stratégiai pillére, ezért a mű a légiközlekedés-védelemével kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezményeket (Tokiói, Hágai, Montreali, New-York-i és a Pekingi) is feldolgozza, valamint kitér a Chicagói Egyezmény légiközlekedés-védelméről szóló 17. Függelékére.

A közjogi részben ismerhetjük meg részleteiben a nemzetközi polgári légi közlekedés államközi szintű csúcsszervezetét, az ENSZ szakosított intézményét: a Nemzetközi Polgári Repülés Szervezet (ICAO), illetve annak részletes működése, szakmai és diplomáciai tevékenysége ennek a szakasznak, aminek hitelességét az is garantálja, hogy a szerző az ICAO Tanácsának volt képviselője (2004–2007), és a kötetben gyakorlati és diplomáciai tapasztalatait is megosztja az olvasóval. Itt olvashatjuk az ICAO átfogó bemutatását, különös tekintettel a tagállamok szoros együttműködésére, a Szabványok és Ajánlott Gyakorlatok (SARPs) megalkotására, valamint a SARPs végrehajtására és végrehajtásban kulcsszerepet játszó légügyi hatóságok felügyeleti rendszerének auditálási folyamatára.

A második rész a légi közlekedés kárfelelősségi rendszerét, annak komplex területét mutatja be. A Montreali Egyezmény (1999) a nemzetközi légijog magánjogának legfontosabb nemzetközi szerződése, amely a Varsói Egyezmény (1929) szabályrendszerét váltja le azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a légiutasokat ért károkozás területén – a lehető legszélesebb körben – egységes kárfelelősségi szabályrendszert hozzon létre. Az egységes szabályozás a garancia arra, hogy a balesetet szenvedett utasok kárigényei közel azonos megítélésben részesüljenek, a világ bármely részén is kerüljön ügyük elbírálásra.

A szerző a Montreali Egyezményt – a keresetlevél benyújtásától a káreset tényleges elbírálásáig vezető utat bejárva – jogeseteken keresztül mutatja be a könyv, ennek köszönhetően jobban megismerhető az eljárás során hozott döntések mögött húzódó ok-okozati összefüggésrendszer. A könyvben részleteiben is megjelenik a kárfelelősség elbírálásakor adódó szempontok sokasága, és azok a szükséges és elégséges feltételek, melyek együttes fennállása esetén kerülhet csak sor a károsultak kárigényeinek a Montreali Egyezmény alapján történő kielégítésére. A kár megtérítésnek folyamatát a könyv lépésről-lépésre, öt főszakaszra bontva, az egyezmény minden egyes rendelkezését feldolgozva mutatja be.

A könyv olvasása arra készteti az olvasót, hogy a szerzővel együtt gondolja végig az egyes ügyek kapcsán felbukkanó dilemmákat, alakítsa ki álláspontját nem csupán az elméleti kérdésekről, hanem a gyakorlati problémákról is. A szerző ennek érdekében igen széles körben támaszkodik az elsődleges forrásokra – a nemzetközi egyezményekre, a bírói döntésekre és a nemzetközi szervezetek határozataira – és biztos kézzel vezeti az olvasót a nemzetközi polgári repülés jogi és szabályozói világában.

Érdekes és hasznos olvasmány, amely nem csupán az elméleti, hanem a gyakorlati jogászok és a repüléssel foglakozó szakemberek szélesebb közössége számára íródott. A nemzetközi légijog a nemzetközi jog önálló jogága, különleges értéket képvisel, és használható tudást ad legfőképp a jogászok számára, mert egy régi igazság szerint „a jogásznak mindent kell tudnia, és még valamit”!