Legelő, reptér, legelő: a tizedik találkozó Szarvason

Repülőbarátainkkal ismét jó hangulatú, repülésekkel tarkított meeting sikeredett tizedikként Szarvason, annak ellenére, hogy a „konkurencia” rendesen ránkszervezett: Kisapostagon (Dunaújvárosban) repülőnapot tartottak. Ebből az a tanulság, hogy idejében meg kell ütni a „nagydobot”!

A repülőtérről: Szarvastól délre, Káka térségében nem nyilvános le- és felszállóhelynek minősülő, lánykorában mezőgazdasági reptérként funkcionáló terület, 550 méter hosszal és 250 méter szélességben.  Iránya 90/270 fok. A tavasz folyamán innen szállították el azt az An-2-est, amelyet félig agyonvert a jég, „jóakaratú” látogatók műszertelenítették, magyarul: szétrabolták, de ha minden sikerül, az első ilyen típusú hazai példány mintájára hozzák majd rendbe.

Vissza a találkozóhoz: reggel, a szükséges rekvizitumok kihelyezése idején gyönyörű felhőtlen kék ég fogadott bennünket, ami gondot okozott, az a szél volt. A szél iránya +/- 25-30 fokos változásokkal 360 fok volt, és maradt is a nap folyamán. Sebessége fél nyolckor 10-12 méteres volt, ez a nap végére gyakorlatilag szélcsendig csökkent.

Megtapasztalva a meglehetősen kellemetlen szélviszonyokat, a starthelyet a pálya félhosszánál alakítottuk ki, mérsékelve a földi gurulások hosszát. A szélzsák és a leszállójel kihelyezése, a rádiókapcsolat felélesztése után jelentettük be az üzemnapot, 09.00 órától napnyugtáig.

Felállítottuk a technikai és a VIP sátort, mert a tűző nap nem használt sem az embereknek, sem az anyagoknak.

Hamarosan bejelentkezett a Szolnokról felszállt két Falke, a HA-1256-os, és a HA-1279-es. A 09-es pályát használva ötperces időközzel 10.20-kor húzott át a reptér felett az 56-os, majd iskolakör után leszállt.

Ekkor már bebizonyosodott a pálya „kétirányúsításának” haszna: a 79-es is 09-ről közelített, mert akkor még 20 fokos volt a szélirány, de mire áthúzott a reptér felett, 345-350-re változott, így már a 27-es pályairány szerint kellett leszállítani.

A helyi lakosság számára ez a találkozó mindig attrakció, hála a szarvasi tömegkommunikációnak (rádió, televízió, sajtó) megindult a kíváncsi kicsik és nagyok áramlása a reptérre. És itt meg kell említeni a látogatók fegyelmezettségét: Egyetlen esetet kivéve, nem kellett a látogatókat a kihelyezett kordon tiszteletben tartására figyelmeztetni, és ez a korábbiakhoz viszonyítva igen jelentős előrelépés.

A hőmérséklet emelkedésével érezhetővé vált a megjelenő száraztermikek turbulenciája is, ez nehezítette a gépek le-és felszállásait. És a folyamatosan érkezők közül sokan bizony repülni is szerettek volna, úgy hogy a Falkék bizony több órát a levegőben töltve vitték a város fölé, a gyönyörű panorámájú arborétum, a holt Kőrös, vagy éppen a nemrég átadott víziszinpad megtekintésére az érdeklődőket.

Negyed kettő körül bejelentkezett a HA-1256-os Falke, pilótái útvonalazás közben ejtették útba repterünket, nálunk töltöttek egy órát, ásványvíz és néhány szendvics elfogyasztása mellett jót beszélgettünk. Az óra ketyeg, az idő megy, folytatni kellett útjukat, felszállás és egy áthúzás után eltűntek a horizonton.

Nem sokkal ezután bejelentkezett a 123.500-on a 35-27-es Movit, Dunakesziről érkezve. Különleges repülőgép, az ultrakönnyű, ultraszép Silent-2. Gondolja meg az olvasó – pilótájával együtt összesen 300 kilogramm. Egy korábbi alkalommal Hármashatárhegyről láttam felszállni, korábban is fényképeztem. A pilóta, Gergely Sándor nagy büszkeséggel mutatta be a repülőgépet, különös tekintettel különleges hajtására, amely a hátán elhelyezkedő, ki-bebillenthető motor, egytollú(!) légcsavarral. A légcsavar másik lapátját ellensúly helyettesíti, és az egész a motor, tehát az egész gép méreteinek csökkentését szolgálja. Kérdésemre válaszolva azt mondta, hogy egy tank benzinnel „akár New Yorkig elrepülne” , illusztrálva ezzel a motor csekély fogyasztását.

Felszállása után, amely igen dinamikus volt, 200 méteren behúzva a motort, futóművet, 2000 méterig termikelve távozott Dunakeszi irányában. Szépséges madár!

Délután ismét jó barátokkal találkoztunk. Bejelentkezett és leszállt nálunk a 10-01-es Apollo Fox, Kiskunlacházáról. Egy kötelékben repültük végig a Puma Rallyt, itt ismerkedtünk meg és innen származik repülőbarátságunk. A fiúk megígérték, hogy minden évben eljönnek a szarvasi találkozóra.

És újabb szépség érkezett: egy Sinus 33-67-es lajstromjellel, Békéscsabáról. Ez a repülőgép is az UL kategóriába tartozik, 100 lóerős Rotax motorjával 210 km/órával utazik. Könnyed, csak a műanyag-szendvics technológiára jellemző tükörsima felületekkel, hosszú szárnyakkal. Ebből a szempontból nagyon hasonló volt a Silent-2-höz.

Az érdeklődő közönség azonnal a szívébe fogadta ezt a gépet, szépsége ellenállhatatlan.

És érkezett a meleg ellátmány: a minden földi jóval megfejelt pásztortarhonya, nem is maradt belőle.

Közben eltelt a nap, a rendületlenül sorban álló várakozókkal a két Falke szinte folyamatosan a levegőben volt, csak a ki-és beszállások, illetve a tankolások idejére volt egy kis szünetük.

Mintegy a végszóra megjelent, bejelentkezett egy kétüléses és egy egyszemélyes motoros sárkány. Ők is leszálltak, pihentek egy sort, megették, amit meg lehetett, megitták, amire szükségük volt, baráti jókívánságok után felszálltak és elmentek, mert már igencsak közeledett a napnyugta.

Melegített az Apollo Fox, melegített a Sinus, starthoz engedély a felszállásra: előbb a Sinus, majd a Fox, indultak haza. Természetesen egyik sem mulasztotta el a tisztelgő áthúzást. Végül utoljára a HA-1256-os, és a HA-1279-es Falke távozott. Fáradságos, de gyönyörű nap állt mögöttük, és sajnálhatják azok akik nem voltak ott. Ugyan többen mások is ígérték, hogy jönnek, de két nagy testvérrel (Foci-EB és Kisapostag) nagyon nehéz konkurrálni.

Miután helyretettük a repülőteret, és az visszalényegült legelővé, már besötétedett.