Küldetés a dunkerque-i Dinamo hadműveletben odaveszett hajók roncsainak felkutatására és azonosítására

Az akciót a DRASSM kutatóhajójáról hajtják végre. Több mint háromszáz hajóroncs hever a tenger fenekén.

A legendás dunkerque-i csatához szorosan kötődik a brit Dinamó hadművelet, vagyis 338 ezer harapófogóba került szövetséges, jórészt brit és francia katona kimenekítése a kontinensről a Csatorna túlpartjára. Az evakuálásban a hadihajók mellett halászhajók, a Temze kishajói, bárkák, jachtok is részt vettek. A hajók fogadására teherautókból emeltek ideiglenes mólókat a tengerparton. A brit, francia, belga, holland, lengyel, dán, norvég és svéd lobogó alatt közlekedő hajók egyaránt részt vettek a kilenc napig tartó kiürítésben. Ezt az ad hoc flottát a britek „Dunkirk kis hajóiként” emlegetik.

Ezerkilencszáznegyven májusában egyre szorult a hurok a védekező állásba vonult brit Expedíciós Hadsereg, illetve az 1. és 7. Francia Hadsereg egységei kerül. Május 14-én már érezhette a veszélyt a brit hadvezetés, a rádióban ugyanis elhangzott: minden kilenc és harminc méter közötti hosszúságú, motormeghajtású hajó tulajdonosa két héten belüli bejelentési kötelezettséggel tartozik a Tengernagyi Hivatalnál. Ám ekkor a brit erők még nem bonyolódtak nagyobb összecsapásokba, és nem gondoltak a visszavonulásra.

Május 20-án a Heinz Guderian parancsnoksága alá tartozó 2. páncéloshadosztály Noyelles-nél azonban elérte a francia tengerpartot, és elvágta a flandriai szövetséges erőket Franciaország többi részétől. A bekerített szövetséges erők napjai ettől kezdve meg voltak számlálva. A brit kormányfő, Sir Winston Churchill, aki alig tíz napja foglalta el a bársonyszéket, habozás nélkül reagált: még a bekerítés napján elrendelte minden komp, kereskedő-, vitorlás és halászhajó azonnali összeírását Anglia tengeri és folyami kikötői körül. Ám a kimenekítés még ekkor is csak mint lehetséges vészforgatókönyvként merült fel. Többek között azért, mert Hitler hezitált, és visszafogta a páncélosait, és ezzel lelassította a német támadás ütemét. Csakhogy 26-án visszavonta rendelkezését, így a Wehrmacht- és SS-egységek újra megindulhattak.

Ugyanezen a napon, 18:57 perckor London parancsára kezdetét vette a történelem addigi legnagyobb szabású tengeri evakuálása: a Dinamo-hadművelet. A versenyfutás megkezdődött. Anglia déli partjainál körülbelül ezer kishajót sikerült sebtében összegyűjteni a hadművelet első két napjában. Ezt a fegyvertelen flottát a Brit Királyi Haditengerészet és a francia tengeri haderő negyven rombolója és számos aknaszedője egészítette ki a James Stopford fregattkapitány parancsnoksága alatt álló flottában. Churchillék úgy számoltak, hogy mintegy 45 ezer ember menekíthető ki a dunkerque-i katlanból, még mielőtt a németek elvágják őket a tengertől. Június 3-ára azonban a brit erők több mint kétszázezer katonája már átjutott a menedéket jelentő Brit-szigetre, ugyanakkor még lehetőség volt a várost védő francia sereg egy részének evakuálásra is. Ezt éjjel/hajnalban végre is hajtották: a 3:30 perckor kifutó HMS Shikari volt az utolsó menekültekkel zsúfolt hajó a hadművelet keretében, ezzel 25 ezer franciát sikerült az utolsó nap során még időben kimenteni. Június 4-ének délutánján a brit vezetés bejelentette a hadművelet végét, a maradék harcoló alakulatok (hozzávetőlegesen negyvenezer francia katona) pedig megadták magukat.

Az evakuációs flotta több mint kétharmada átvészelte az akciót, a tengerbe veszett személyek száma mintegy kétezerre tehető – hozzátéve, hogy az akkori brit flotta mintegy kétszáz rombolójának többsége az észak-atlanti utánpótlási útvonal védelménél volt lekötve, illetve azokban a napokban kellett a brit és a francia alakulatokat kimenekíteni a norvégiai Narvíkból is.

Amíg a legtöbb hajó elkerülte az aknákat és a torpedókat, túlélte Luftwaffe támadásait, több mint háromszáz odaveszett. Összesen harminchét, a művelethez kapcsolódó roncsot találtak már francia vizeken – az elmúlt három évben pedig Claire Destanque, az Aix-Marseille Egyetem kutatója új információkat osztott meg a fel nem tárt roncsok helyéről és állapotáról. Az új információk arra késztették a francia Département des recherches archéologiques subaquatiques et sous-marines (DRASSM), azaz a kulturális minisztérium égisze alatt működő, Víz alatti Régészeti Kutatások Osztályát, hogy az egykori szövetséges Angliával együttműködve projektet indítson a roncsok felkutatására és azonosítására. A felek rendkívül fontosnak tartják a műveletet, hiszen a dunkerque-i evakuálás kritikus epizód a második világháború történetében. A roncsok a hadművelet fizikai örökségei, és azokra emlékeztetnek, akik nem értek el biztonságba. A kutatás során szonár és magnetométer segítségével vizsgálják át a roncsokat, és dokumentálják a lelőhelyeket. A küldetés azt remélik, hogy nem csak a maradványok állapotát sikerül felmérni, hanem megfejtik a hajók elsüllyedésének titkát is.

A műveletet a DRASSM 2012-ben épített, a Goncourt-díjas francia regényíróról, művészetteoretikusról, Charles de Gaulle kulturális miniszteréről, André Malraux-ról elnevezett kutatóhajóról hajtják végre.

Nyitóképünkön: a süllyedő, francia Bourrasque romboló, 1940. május 30.