Koszorúk sirállyal és zászlóval

Hogyan készülnek a vitorlázórepülő teljesítményjelvények, vagy ahogy mindenki ismeri őket, a koszorúk? Ennek jártunk utána, amikor Miticzky Gábor csillaghegyi műhelyébe látogattunk el.

A Miticzky család 1935 óta foglalkozik iparművészettel, kitüntetések, jelvények és más egyedi tárgyak tervezésével és gyártásával. Miticzky Gábor édesapja kezdte el kialakítani a mostani műhelyt, amiben ő és öccse ma is dolgoznak, és itt készülnek a hazai repülősök jelvényei és kitűzői is.

Miticzky úr munkássága széles körben ismert és elismert: dolgozik többek között a Magyar Honvédségnek, korábban a Vám- és Pénzügyőrségnek, de annak idején megtervezte, elkészítette a végül meg nem alakított Magyar Nemzeti Gárda teljes kitüntetéssorozatát is. Ma is ő készíti a honvédség missziós jelvényeit, de hozzá fűződik az Innovációs Világszövetség parancsnoki keresztjének megtervezése és legyártása is, amit először a thai király kapott meg a nemzetközi szervezettől. A legbüszkébben mégsem ezeket, hanem a Szent Korona képeinek másolatát mutatta meg nekünk. Megtudtuk: az eredeti, Pénzverde által készített szoftverrel készíthette el a képek másolatát, amelyek egyedülálló precizitással lettek megtervezve és kivitelezve. Miticzky Gábor ráadásul nemcsak iparművész, hanem dizájner és feltaláló is: saját készítésű fémmegmunkáló eszközeit ma is szabadalom védi, és a különböző szakmai szervezetekben is többször szerepet vállalt.

A műhelyben minden egyes munkadarab rendelésre, külön kérésre készül. A repülős jelvények hazai kivitelezése családi hagyomány náluk, így számos, az ötvenes évekből származó kitűző is díszíti az alagsori szobák falait, nem is beszélve a Malévos relikviákról, a modellezők vagy éppen az ejtőernyősök különféle kitűzőiről.

A vitorlázórepülő jelvények elkészítése is komoly munka, hiszen több részből állnak, és a különböző színek miatt sokáig tart a megmunkálásuk is. Minden sirályos jelvény egy, évezredek óta tökéletesített módszerrel készül, a csiszolt rekeszes zománc technikával, amivel annak idején a Szent Korona képeit is készítették. Ennek a módszernek a gyökerei az ősi Örményországba nyúlnak vissza, magát a technikát pedig a középkorban tökéletesítették, mára pedig teljesen kialakultak a munkamódszerek. Ezt a technológiát ma Magyarországon már csak nagyon kevesen alkalmazzák, Miticzky úr is mindössze négy olyan műhelyről tud, amelyek képesek így elkészíteni egy-egy műtárgyat.

A jelvények „élete” a verőtőkén kezdődik. Ekkor egy különleges gép segítségével, nyolcvantonnás nyomással préselik ki az alapanyagul szolgáló tombakból a megfelelő formákat. Az A, B és C vizsga jelvényei egy darabból állnak, a koszorújelvények pedig kettőből. Ma már nem az eredeti verőtőkét használják, mert az folyamatosan kopik, és mintegy ezer sajtolás után már használhatatlanná válik. A mai verőtőke teljesen megfelel az FAI, a Nemzetközi Repülő Szövetség szabványainak, a rajtuk lévő kis magyar zászló pedig egyértelművé teszi a jelvény viselőjének hovatartozását is.

Miután a gépekkel kipréselték a megfelelő formát, az acél negatív által kialakított rekeszekbe kell szépen lassan, nagy odafigyeléssel betölteni a zománc alapanyagául szolgáló, fémoxiddal színezett üvegport. Először a fehér színt kell felvinni, mert ennek a legmagasabb az olvadáspontja, így a sirályok kerülnek fel először a jelvényekre. Arra is figyelni kell, hogy az egymás melletti színeket nem lehet egyszerre felvinni a fémre, mert a vízzel megmunkálhatóvá tett porban lévő festékszemek hajlamosak „átugrani” a rekeszek széleit, tönkretéve az egész jelvényt. A színezéssel a világosabb színektől a sötétek felé kell haladni, és ha sikerült kitölteni a rekeszeket, akkor jöhet a következő fázis.

Ha a festékanyagok már a helyükön vannak, akkor következik a jelvények kiégetése. Ezt alapvetően egy 740 Celsius-fokra melegített kemencében végzik, azonban ha csak kevés jelvényt kell egyszerre megcsinálni, akkor célszerűbb és olcsóbb megoldás egy gázpisztollyal ráégetni a festéket az alaplapra. A megolvadt festék kitölti a rekeszeket, de ez a felület még egyenetlen, és nem is szép. A következő szakasz ezért a csiszolás: egészen addig vissza kell csiszolni a festékrétegeket, amíg a rekeszek széleként szolgáló fémrészek újra elő nem tűnnek. Többek között ez a technológia biztosítja azt is, hogy a sirályok körvonalai olyan szépen látszódjanak.

Ha koszorús jelvény készül, akkor a következő lépcső a forrasztás: a tűzzománcos középső részt össze kell illeszteni magával a koszorúval, és rögzíteni is kell őket egymáshoz. Ha ez is készen van, akkor jön a galvanizálás, aminek segítségével a koszorúk elnyerik végleges színüket is. Az ezüstkoszorúkat természetesen ezüsttel futtatják, ezért is szokott néha eloxidálódni ezeknek a jelvényeknek a széle. Ekkor nincs más hátra, csak a súrolás: Miticzky Gábor szerint egy fogkefével és Ultra Dermmel nagyszerűen újjávarázsolhatók az elöregedett ezüstkoszorús jelvények is.

A legtöbb munka természetesen a gyémántkoszorúkkal van. Ezek úgy készülnek, hogy a rendes aranykoszorús jelvényre foncsorozott Swarowski-köveket ragasztanak. A koszorú és a kövek kis mérete nem teszi lehetővé, hogy foglalatot alakítsanak ki, a ragasztás viszont egy hatékony megoldás, és ha elég idő jut a száradásra, akkor legalább olyan stabilan tartja a gyémántokat, mint ha azok fémmel lennének odafogatva. Miticzky úr szerint lehetne cirkóniumot is használni a gyémántok ábrázolására, azonban nem lenne annyival olcsóbb, hogy megérné változtatni a már jól bevált módszereken.

A munka legnehezebb és legaprólékosabb része egyértelműen a tűzzománc elkészítése. Hibázni nem lehet, hiszen a festékek azonnal összefolynak. A négy szín mind-mind más fémekből készül: a kék kobaltból, a fehér titán-oxidból, a piros urán-oxidból, a zöld pedig króm-oxidból. A megmunkálás során a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni: ha például harminc jelvény van arra a tálcára feltéve, amiben a kemencében kell majd kisütni őket, és valaki megbotlik velük, vagy túl durván teszi le az asztalra, akkor a festékanyagok – amelyek ekkor már ismét por állapotban vannak a tombaklapon – azonnal elmozdulnak, és lehet mindent elölről kezdeni.

A fentiekből is látható, hogy minden egyes vitorlázórepülő jelvény egy több évezredes technikával készülő, egyedi, kézzel készített apró műtárgy. Miticzky úr praxisában persze előfordultak különleges kérések is: egyszer például valódi aranyból készíttette el a gyémántkoszorút, igazi gyémántokkal díszítve. Ez azonban idáig még csak egyszer fordult elő.

Koszorús teljesítmények a vitorlázórepülésben

A vitorlázórepülésben a teljesítményeket vizsgafokokkal jelzik, és ahogy az ember egyre nagyobb teljesítményeket ér el, úgy szerzi meg az újabb és újabb jelvényeket is. Az FAI jelenleg hat teljesítményjelvényt különböztet meg, az ezeket is meghaladó eredményeket pedig diplomákkal ismeri el.

Az egy sirályos jelvény az A vizsgához tartozik, ez a hagyományok szerint az első egyedülrepülés után jár a növendékeknek, manapság azonban már nem igazán használják.

A kétsirályos B vizsgajelvény ma már az első öt egyedül repüléssel érdemelhető ki, sokak szerint innen számít valaki igazi pilótának, mások szerint viszont csak itt kezdődik az igazi kihívás a vitorlázórepülésben.

A három sirályt ábrázoló C vizsgajelvény tíz perc önálló repülés után jár, ehhez már emelőáramlatokat is kell találnia a növendéknek.

A D vizsgajelvény, vagy az ezüstkoszorú a C-jelvény – nem túl meglepő módon – egy ezüst koszorúval díszített változata. Ehhez már öt órát kell repülni, legalább ezer méter magasságot kell nyerni, és 50 kilométeres távrepülést is teljesíteni kell. Az 1930-as évek óta Magyarországon 3600-nál is több ilyen jelvényt adtak ki.

Az E vizsgajelvény az aranykoszorú. Ez színében, és a hozzátartozó teljesítményekben különbözik az ezüstkoszorútól. Az E vizsga teljesítéséhez (természetesen a D feltételein túl) teljesíteni kell egy 300 kilométeres távrepülést és legalább 3000 méteres magasságnyerést. Eddig hazánkban kicsivel több, mint 560 pilóta szerezte meg ezt a vizsgafokot.

A FAI-vizsgák legmagasabbika az F vizsga, azaz a gyémántkoszorú. Ez egy három gyémánttal díszített aranykoszorús jelvény, amin a három gyémánt a három gyémántfeladatot jelképezi: az 500 kilométeres szabad távot, a 300 kilométeres céltávot és az 5000 méteres magasságnyerést. A vitorlázórepülés kezdetei óta Magyarországon alig több mint kétszáz ilyen jelvényt adtak ki.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!