Körpanorámás nappali huszonkét méteren

Arnold Balázs   ·   2013.11.15. 12:30
kiskep_vtny

A ferencvárosi vasutastelep vízellátásának biztosítására a MÁV 1895-ben építette negyedik, fővárosi, Intze-rendszerű víztornyát a ferencvárosi pályaudvar mellett. A Víztorony közben álló épület egészen a nyolcvanas évekig látta el ivóvízzel a lakótelepet, de elavult gépészeti megoldásai és életveszélyes műszaki állapota miatt ekkor felhagytak vele. A kilencvenes évek elején le akarták bontani, de végül a MÁV civil nyomásra elállt ettől, és a torony magánkézbe került: a Malév egykori főpilótája, Vígh János vásárolta meg. Új tulajdonosa szépen felújította, és magánlakást alakított ki benne. A ferencvárosi víztorony így 1996 óta helyi műemléki védettséget élvez. Az épületet jelenlegi tulajdonosa hat évvel ezelőtt vásárolta meg, és mivel hamarosan külföldre költözik, a torony most ismét eladó.

A ferencvárosi víztorony teljes valójában<br>A képre kattintva galéria nyílik!<br>(A külön nem jelölt képeket Szabó Gyula készítette)

Már sötét volt, amikor megérkeztem a Gyáli út elejéhez. Átsétáltam a ferencvárosi állomás vágányai alatt, és a kórház felé indultam el. A vasutastelep házai között az egyik udvaron keresztül lehet látni, ekkor pillantottam meg először a víztornyot. Csak a felső része látszott, hosszúkás ablakaiból fény szűrődött ki az ódon házak fölé. Már ekkor kezdtem érezni valamit abból a furcsa érzésből, amely később teljesen hatalmába kerített.

A kis utcákon, közökön sétáltam, és próbáltam ismerkedni az épülettel. A telket szépen gondozzák, beültették növényekkel, így a toronyra nem mindenhonnan lehet rálátni. Végül bolyongásom a kertkapunál ért véget. A jelenlegi tulajdonos, Szabó Gyula készséggel vezetett körbe az épületben.

Messziről, sötétben is tekintélyt parancsoló<br>(fotó: a szerző)

A földszinti fogadótérbe belépve máris elvarázsolt a torony. Az előszobából, ha úgy tetszik, jobb kéz felé csigalépcső indul az emeletek és a többi szoba felé. Balra a lépcső alatt mosdó és egy összecsukható íróasztal, kis dolgozószoba bújik meg, előtte pedig a gardrób tekeredik a falra. Tekeredik, merthogy az épület alaprajza kör, és minden ehhez a hengeres falszerkezethez igazodik. Az első emeleten a hálószoba, amelybe a kis folyosóról két ajtón lehet bejutni. Erre azért van sükség, mert a franciaágy a szoba teljes mélységét elfoglalja, amely ugyancsak különleges: lábazata betonozott, az egész ágy alatt pedig ágyneműtartó kapott helyet.

A következő szint az egybenyitott konyha és étkező. Mint a házban szinte minden, a konyhabútor is íves, hiszen a fal kialakítását követi. Az ajtó mögött folytatódik a keskeny csigalépcső, és a harmadik emeleten a fürdőszoba található. A torony felfelé szűkülő formája és a csigalépcső miatt talán a fürdőszobában vannak a legérdekesebb formák. Bidés toalett és a – természetesen – íves mosdókagyló mellett egy furcsa formájú kis medence található, amelyet üvegmozaikkal raktak ki.

A fürdőszobát is az íves formák uralják

Ha tovább haladunk az épületben felfelé, egy gardrób mellett elhaladva feljutunk a nappaliba. Közben a fal mellett spirálisan haladó lépcső egy áttörésen keresztül befordul középre, így 75 lépcsőfok után a 7,5 méter átmérőjű kör alakú nappali közepére érkezik meg az ember. A torony legfelső szintjén vagyunk, a tér kitágult. Ott állunk, ahol hajdanán a víztartály volt. A belmagasság épp ezért nagy, öt és fél méter, olyan az egész, mint egy szentély. A szoba alaprajza a középen álló lépcső miatt gyűrűszerű, a hosszúkás ablakok itt már nem tűnnek annyira titokzatosnak mint fél órája, a Gyáli útról. Sőt, épp ellenkezőleg! A huszonkét méteres magasságból teljes a körpanoráma. A város fényei is jól beazonosíthatóak: a távolban a Szabadság-szobor, mellette a Vár és a Mátyás-templom, előrébb a Müpa csillámos oldala. Meccs idején jól látszik az Albert-stadion, a távolban Ferihegy fényei is kivehetőek. Nappal, ha tiszta az idő, északra a nógrádi hegyek zárják a látóhatárt.

De a nappaliból még feljebb vezet a lépcső. Egy kis kuckó, egy kis kupola a torony tetején: apró rejtekhely a nagyváros nyüzsgése elől. A környék amúgy is csendes, de ide fel nem hallatszik sem az autók, sem a vonatok zaja. A kilátás természetesen innen is pazar, egész Budapestet, sőt, Pest megye nagy részét belátni innen. Szabó Gyula szavaival élve, ez a víztorony egy sziget a város közepén. És ez valóban így van. Nem ipartelepet, hanem lakóövezetet szolgált ki, így környezetében lakóházak állnak. A MÁV-telep amúgy is békés, barátságos hely, az itt lakók kedvesek, ismerik egymást.

A ködös éjszakában is jól látszik a Citadella és a vár<br>(fotó: a szerző)

A víztoronyházban nincsenek sarkok, lépcsők annál inkább. A hét szint között föl-le mozogni kihívás, épp ezért ez az épület fegyelemre nevel, meséli a tulajdonos. Persze, ha vendégek jönnek, akkor le kell menni a földszintre, de egyébként ha az ember meg tudja tervezni a napját, elkerülheti a fölösleges lépcsőzéseket. A konyha a második emeleten van, ezért a hétvégi nagybevásárlás után sem kell nagyon sokat cipekedni. Este az ember a nappaliból lefelé menet a gardróbból leviszi a másnapi ruháját a hálóba, miközben a fürdőt is útba ejti. Reggel pedig a hálószobából csak párat kell lépni a földszintig. Az is tény, hogy a lépcsőzés fitten tartja az embert.

A luxuslakás sok más különlegességgel is rendelkezik: a kívánt hőmérsékletet digitálisan, akár mobiltelefonról távvezérelve a világ bármely pontjáról be lehet állítani, ráadásul szintenként külön-külön is. A kellemes klímát padló- és légfűtés illetve -hűtés biztosítja. Hasonlóan bárhonnan elérhető az internetes infra-digitális videorendszer, amely a víztornyon kívül a kertre és a garázsra is rálát. Merthogy az épülethez pince és garázs is tartozik, amelyet a korábbi gépházból alakítottak ki. A garázs mellett két hatalmas víztartály is áll, ezeknek jelenleg nincs funkciója. Kerti tároló, műhely vagy akár vengégszoba is kialakítható belőlük. A kert szépen gondozott, öntözését automatikus öntözőrendszer végzi. És ez az egész most eladó.

A nappali alaprajza gyűrűszerű

Hét emelet, huszonkét méteres magasság, csupa ívek és odafent tökéletes körpanoráma. És csend. Igen, ez valóban egy kis sziget a város közepén.

A MÁV Intze-rendszerű víztornyairól az Indóház magazin októberi számában, Almási Zoltán vasúti műemlékekkel foglalkozó cikksorozatának harmadik részében olvashatnak bővebben.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek