Kipróbáltuk a Start Libegőjét

Kedden kivételesen Bézével adták ki a hajnali Székesfehérvár–Nagydorog vonatpárt.

Teljesen biztos vagyok abban, hogy a BKK szinte percre pontos utastájékoztatási felületét kezelő kollégák is jót röhögnek a kommenteken, amik a Zugligeti Libegő őszi–téli időszakban történő, menetrend szerinti kimaradásait jelző posztok alá érkeznek. A legocsmányabb ködben is rezignáltan írják ki minden nap, hogy a Libegő a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt nem közlekedik. Ha fúj a szél, esik az eső, hamar sötétedik, nagyon hideg van, az otthon unatkozó közlekedésbarát indul is csekkolni, hogy ugyan mi lehet a Libegővel.

Decemberben a Mávinform Facebookján is összetört valami. A krónikus jármű- és/vagy személyzethiány miatt egyes forgalmi csomópontokban rendszeresen nem tudják kiadni a vonatokat, így pótlóbuszt rendelnek, vagy az egész menetet lemondják úgy, ahogy van. Utóbbira Miskolc környékén van gyakran példa a szendrői vonalon, míg a napokra, akár az egész hétre beharangozott pótlóbuszozást a Pécs és Fehérvár környéki utasoknak kellett megszokniuk. A Szentlőrinc–Sellye pendli az egyik tuti induló ebben a szomorú versenyben, a másik pedig a hajnali Székesfehérvár–Nagydorog járat.

December eleje óta alig van olyan nap, hogy a Mávinform oldalán ne születne meg az előző napi poszt aktuális (átírt napú) változata, miszerint

A pusztító irónia részben annak is köszönhető, hogy ha nem írnának egy karaktert sem erről a járatról, valószínűleg az sem tűnne fel senkinek. Mégis ki a fene akar 4:18-kor Fehérvárról Sárbogárd felé utazni egy olyan járattal, ami a 45-ös vonalon egyetlen egy helyen sem áll meg? Miközben az autóbuszos szolgáltatás a Sár-valami nevű településeket jól ellátja már ilyenkor is. Vagy esetleg Bogárdról Nagydorog felé? Na, de ne csak tippelgessünk, úgyhogy elindultam kipróbálni a járatot egy olyan napon, amikor a szokásos esti bús pótlóbuszposzt megszületése után némi reménysugár is felvillant a távolban.

A Mávinform napi posztja a 8300/8399 vonatpár pótlásáról ugyanis késő este eltűnt a Facebookról. Mivel a riport szempontjából végül is mindegy, hogy busz vagy vonat indul el hajnalban, elindultam az expedícióra az idei tél egyik legrondább, csupa esős, szeles éjszakáján. Vonatnak természetesen jobban örültem volna, mégiscsak SOKKAL ritkább jelenség, mint a pótlóbusz mostanában, és kényelmesebb is.

Éjjel kettő előtt landoltam Fehérváron az utolsó (vagy a legelső?) S30-as személyvonattal, majd a ritka ellenséges biztonsági őr unszolására elhagytam az állomást – egyébként Székesfehérváron van 0–24-es váróterem, csak hát ott ő éppen pöffeszkedett. Hát jó, megnéztem magamnak a soha nem látott konjunktúra kellős közepén fél évtizedig épült grandiózus, atomtámadás ellen is védő, de azért beázó gyalogos felüljárót, a mindenféle vonatokat, a fűtőházat, majd a közeli éjjel-nappali boltban betáraztam csokiból és kávéitalból. Még mindig volt vagy másfél órám hajnal 4-ig, így az állomáson ácsorgó egyik halbiban kerestem menedéket a szél és az eső elől.

Sötét volt benn, egész kellemes idő, és kiválóan lehetett belőle nézegetni a 30-as vonal éjszakai forgalmát. Mondjuk túl sok látnivaló nem akadt: egy Gigant gépmenet, egy üres kassai vasércforda, egy Metrans-konténeres és egy PSŽ gabonavonat érkezett a pályaudvarra ezidő alatt.

Közben azért nézegettem a Vonatdroidon a környékbeli mozgásokat, és láss csodát, előkerült egy Bézé a fűtőházból! Elkezdtem reménykedni, és amikor beállt a 7-es csonkavágányra, már szinte biztos voltam abban, hogy megtörténik a csoda, és bár nem a SZVÖR szerinti Desiróval, de legalább vasúti szerelvénnyel adják ki az aznapi 8300-at. Néhány perccel később a vágány végénél levő utastájékoztatón meg is jelent az indulási idő és a kulcsszó: Nagydorog. Különben Fehérváron ez a fő gond: a Desiro. Néha még a bajai interregióra sem tudnak kiadni Desirót, és akkor Bézét kerítenek. Információink szerint a szükségesnél tartósan kettővel kevesebb motorvonat áll rendelkezésre a fehérvári csomóponton.

Készítettem néhány fotót a szóló motorról, de a viharos szél és az eső kombinációja olyan nagy művészkedésre nem sarkallt, annál inkább arra, hogy fölszálljak a vonatra. Kicsit beszélgettem a jegyvizsgáló hölggyel, aki elmondta, hogy az elmúlt évben, ahányszor csak vitte ezt a járatot, még egyszer sem volt egy utasa sem. Így nem is a hajnal, hanem az egész év sztárvendége voltam!

Pontosan indultunk el Fehérvárról, de a Bézé nem tudta tartani a Desiróra írt menetrendet, így pár percet összeszedtünk – de igazából nem sok vizet zavartunk vele. Elrobogtunk Börgönd felé, majd onnan már szerényebb tempóval a kevésbé kihasznált sárbogárdi vonalon imbolyogtunk tovább. A vonat sehol sem áll meg Bogárdig – a visszaúton viszont van egy feltételes megállása Belsőbárándon.

A késésünk kitart Nagydorogig, ahol az irányváltásra menetrend szerint tíz perc van. Bár az állomáson várakoznak utasok, ők vélhetően a Volán járatát választják, a Bézére nem szállt fel senki rajtam kívül, a következő vonatokra meg majdnem egy órát kell még várni. Magam Rétszilasig élveztem a járatot, ott pedig átszálltam Dunaújváros felé, ha már ilyen kiváló csatlakozást ad a Start – egyébként egy délis személyre is jó lettem volna ugyanitt. De meg akartam nézni Dunaújvárost, hogy fest az állomás a vasmű döglődése alatt. Hát hervasztó, a CER etanolos tartályai foglaltak el két vágányt, pár vegyes kocsi, és ennyi. És épp lemaradtam egy üres gabonavonatról, amit az MMV továbbított a dunaújvárosi kirakása után Szolnokra kora reggeli indulással. De ez már egy másik történet...

A vonatpótló busznál mindig leírják, hogy a közút kialakítása miatt nem áll meg Rétiben. Valóban, több kilométernyi nagyon rossz minőségi út köti össze Rétszilas települést a vasútállomásával, a gyalog próbálkozóknak pedig jó eséllyel mindenféle állatokkal meg kell küzdeniük, közülük inkább a szabadon járőröző nagy kutyák a veszélyesek, a tehenek aranyosak. Viszont így rétszilasi átszállás sincs, ellenben a Flirtöt kis szerencsével el lehet kapni Sárbogárdon, míg a dunaújvárosi Bézét a sokkal központibb helyen levő Rétszilas alsó megállónál, ha a busz mégis megállna ott a kérésünkre.

De igazából ezt fölösleges is fejtegetni, mert utas a járaton nincs. Ezúttal a szoksásos nagydorogi apuka sem szállt fel a lányával Fehérvár felé, és Vajtán és Cecén sem várta senki a Bézét a forgalmistán kívül.

Talán már megszokásból az út mellett várták a pótlóbuszt a törzsutasok.

Galéria: