Kihallgatták az AirBridge tulajdonosát

A Malév privatizálására létrejött projektcég, az AirBridge Zrt. egyik alapító tulajdonosát, Költő Magdolnát és Somkuti Istvánt, az ÁPV Zrt. volt vezérigazgató-helyettesét hallgatta meg a Malév és a Budapest Airport privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság szerdán Budapesten.

A bizottság kormánypárti és a Jobbik által delegált tagjai azt próbálták felderíteni, hogy lehettek-e Költő Magdolnának bennfentes információi a Malév privatizálásakor, illetve azt, hogy a cég "bebetonozott költségstruktúrája" miként befolyásolta a magánosítást.

Varga István bizottsági elnök előbb szembesíteni kívánta a két meghallgatottat, mivel véleménye szerint Somkuti István korábban úgy nyilatkozott, hogy a privatizáció előtt nem ismerte Költő Magdolnát, míg utóbbi az ismeretségüket elismerte. Somkuti Miklós idézett a bizottság – az ő korábbi meghallgatásán készült –  jegyzőkönyvéből, amelyben ő 2003 elejére tette a megismerkedésüket.

Az elnök következő kérdésével azt firtatta, ki delegálta Költő Magdolnát előbb 2002-ben a Malév felügyelőbizottságába, majd kissé később az igazgatóságába. Somkuti István vázolta az ÁPV akkori gyakorlatát: a humánpolitikai igazgatóság feladata volt, hogy javaslatot tegyen a vagyonkezelt cégek személyzeti ügyeire. Ő 2002 végén ügyvezető igazgató volt – ez felülről az ötödik szint volt a vagyonkezelőben –, így bár a Malévvel szakmai oldalról foglalkozott, de nem volt lehetősége a személyzeti ügyekbe beleszólni.

Az ülésen a következőkben azt próbálták kideríteni, hogy állhatott-e Költő Magdolna egyidejűleg a vevő és az eladó oldalán is? Ez alatt azt értették a képviselők, hogy vihetett-e ki bennfentes információt mint volt igazgatósági tag, az orosz vevőnek, Borisz Abramovicsnak?

Költő Magdolna elmondta, hogy 2005 elején, amikor felmerült a vezetői-dolgozói kivásárlás, lemondott az igazgatósági tagságáról. Ezt követően lett tulajdonosa az AirBridge Zrt.-nek, amelyen keresztül 2007 nyarán Abramovics lett a privatizáció nyertese. Az igazgatósági tagság megszűnte és a privatizáció között tehát két év telt el.

Somkuti István ehhez hozzáfűzte, hogy az adatszobában minden érdeklődő befektető hozzájutott a Malév gazdálkodási adataihoz. Ezek közül a legnagyobb gondot a felhalmozódott hitelállomány okozott, ezért húzódott a privatizáció. Az ÁPV arra törekedett, hogy az állam készfizető kezessége megszűnjön a hitelekkel kapcsolatosan, illetve, hogy ne kelljen újra és újra állami pénzt tenni a Malévbe.

Miután csak az ötödik privatizáció lett sikeres, Varga István arra kért választ, hogy miként járhatott el szabályosan az ÁPV, ha csak egy kormányhatározat született a Malév eladásáról. Somkuti István ezt cáfolva kifejtette: az első sikertelen privatizáció után a kormány, egy újabb határozatban, módosított a feltételeken, majd a privatizációs törvény előírásai szerint jártak el. Végül az eladás után a kormány újabb határozatban hagyta jóvá a privatizációt – emlékeztetett.

Volner János azt firtatta, hogy milyen problémát okozott a Malév "bebetonozott" költségstruktúrája. Somkuti István a meghatározottságot a lízingdíjra, az üzemanyagköltségre és a reptéri illetékre korlátozta, miközben szerinte a személyi ráfordításoknál lehetett volna csökkenteni a költségeket.

A meghallgatáson felmerült Simor András, jelenlegi jegybankelnök neve is. Somkuti István elmondta: ő akkor a Deloitte vezérigazgatója volt, a cége pedig tanácsadást végzett az ÁPV Zrt.-nek. A jogi tanácsadó abban az időben a Burai-Kovács és partnerei Ügyvédi Iroda volt, amelyet az elnök javaslatára meghívnak a bizottság következő ülésére. Hasonlóképpen Szabó Andrást, a Resonator Kft. többségi tulajdonosát, aki a keddi ülésre külföldi útja miatt nem tudott eljönni. Ennek a cégnek a pénzügyi igazgatója Költő Magdolna.