Kétmilliárd utas a TGV-ken

Franciaország nemzeti vasútja, az SNCF a napokban köszönthette a kétmilliárdodik, TGV-t választó utasát. A vasúttársaság elnöke a párizsi Gare de Lyon pályaudvaron megtartott ünnepségen a nagysebességű vonatok népszerűségét valódi sikertörténetnek és Európában egyedülálló rekordnak nevezte.

Európában elsőként Franciaországban indult el a nagysebességű vasúti közlekedés 1981-ben, sőt globálisan nézve is csak a japán Sinkanszenek száguldottak a síneken a francia TGV-knél (Train á Grande Vitesse, azaz nagysebességű vonat) hamarabb. Az eredetileg Lyont a francia fővárossal összekötő, jelenleg LGV Sud-Est-ként ismert első TGV-vonalból mára egy több mint kétezer kilométer hosszú nagysebességű vonalhálózat (LGV) fejlődött ki. Párizs pár órányi utazással elérhető lett számos francia nagyvárosból a szupergyors vonatok által: Tourból és Le Mans-ból 1990-től, Lille-ből 1993 óta, Marseilles-ből 2001-től, Strasbourgból 2007 óta, Mulhouse-ból 2011-től lehet eljutni TGV-vel, részben vagy teljes mértékben nagysebességű pályákat használva.

A jelen évtized további vonalak fejlesztését és megnyitását hozza el: Strasbourgig és Rennes-ig 2016-tól, Bordeaux-ba 2017-től száguldhatnak a TGV-szerelvények teljes távon nagysebességű pályán, és előreláthatólag 2020-ra épül ki az új vasúti pálya Bordeaux és Toulouse között, valamint Marseilles-től Nizzáig.

A TGV-szolgáltatás igazi sikere abból is ered, hogy nem csak belföldi utazásra használható: Párizsból a svájci Genfbe vagy Zürichbe, az LGV Est és LGV Rhin–Rhône vonalakon közlekedő vonatokkal Luxemburgba, Frankfurtba, Münchenbe, Torinóba, Milánóba, az „ikertestvérnek” számító belga Thalys-vonatoknak köszönhetően pedig Brüsszelbe, Kölnbe vagy Amszterdamba is el lehet jutni közvetlenül. A spanyol határ közelében fekvő Perpignan és a Spanyolországban található Figueres között 2010 decemberében indultak el a TGV-k; Figueres és Barcelona között nemrég készült el az új nagysebességű pálya, és hamarosan közvetlen TGV-vonatok futnak majd Madrid és Párizs között is, új dimenzióba helyezve mind a francia, mind a spanyol nagysebességű vasúti közlekedést.

A TGV-k elindulása óta eltelt bő három évtized alatt maguk a szerelvények is számos változatban jelentek meg. Alapvetően csak az közös az összes TGV-ben, hogy mindegyik szerelvény motorvonat, és a szerelvények két végén egy-egy vonófej biztosítja a magas sebességhez szükséges energiát. A műszaki technológiát és az utasteret összehasonlítva viszont megfigyelhető a TGV-evolúció.

Az első, mára Sud-Est-ként ismert, tízkocsis szerelvények eredetileg „csak” 270 kilométer per órás sebességgel mehettek. Az 1978 és 1988 között gyártott, 345 ülőhelyes vonatok nagy része néhány éve, élettartamuk felénél korszerűsítve lett, aminek során alkalmassá tették azokat a háromszázas tempóra. A többi szerelvényt a jórészt alacsonyabb sebességű pályákat használó TGV-útvonalakra, például a genfi járatokra helyezték.

A következő generációt az 1988 és 1992 között forgalomba állított, tizenkét kocsis, 460-485 ülőhelyes Atlantique-vonatok képviselik, amik Tour, La Rochelle, Le Mans és Rennes felé közlekednek. Az óránkénti háromszázas forgalmi sebességre tervezett szerelvénye egyike – némi átalakítás után – vasúti rekordot állított fel 1990 májusában, amikor 515,3 kilométer per órás sebességgel sikerült haladnia egy többhónapos tesztprogram alatt.

Az 1992 és 1996 között gyártott, az Atlantique alapjain kifejlesztett Réseau-széria jelenti a TGV-k harmadik generációját. A tízkocsis, 377 (felújítás után 361) ülőhelyes vonatokból az SNCF hatvanat, a Thalys tízet szerzett be. A TGV-R-ként is ismert szerelvények már óránként 320 kilométert is megtehetnek.

A legszembetűnőbb változást az emeletes, Duplex-szerelvények hozták. A lyoni vonal egyre növekvő utasforgalmához már kevésnek bizonyultak az eredeti Sud-Est-vonatok, így elsősorban oda kerültek az emeletes TGV-k. A tízkocsis, 512 ülőhelyet kínáló vonatokból 1995 és 2011 között több mint száznegyvenet épített meg az Alstom, többféle alverzióban.

A Párizs és Németország közötti forgalomra tizenkilenc tízrészes, egyszintes TGV POS-t (Paris-Ostfrankreich-Süddeutschland) szerzett be az SNCF 2006-ban. 2007 áprilisában egy nagysebességű teszt során az egyik – módosított – POS-vonattal újabb rekordot állítottak fel: elképesztő, 574,8 kilométer per órás sebességgel hasított a 4402-es pályaszámú szerelvény (a videófelvétel megtekinthető itt).

A TGV-szolgáltatás által elérhető gyors eljutás, a vonatok kényelme elsősorban az üzletemberek vonzza és vonzotta, azonban mára ez mindenki számára karnyújtásnyi közelségbe került. A TGV mint közlekedési mód részévé vált a 21. századi francia életvitelnek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egy felmérés szerint a franciák 83 százaléka legalább egyszer már utazott a szuperexpresszeken.

Az International Railway Journal arról számol be, hogy évről évre egyre többen választják utazásukhoz a folyamatosan bővülő TGV-hálózatot: a jegyeladások alapján jelenleg évente már százmilliónál is több utas használja a nagysebességű vonatokat. Az egymilliárdodik utast tíz éve, 2003-ban ünnepelhette az SNCF, és – figyelembe véve a folyamatosan növekvő utasszámot – várakozásaik szerint 2020-ban érhetik el a hárommilliárdot.