Kemény munkával épül a Kína és Laosz közötti vasúti összeköttetés

Kemény, embert próbáló munka zajlik a laoszi főváros Vientiane-tól körülbelül négyszáz kilométerre északra, Oudomxay tartomány Namor körzetében. Habár az esős évszak miatt viszonylag hűvös van ilyenkor, a dolgozókról patakokban folyik az izzadság a hegyek között megbúvó Ban Konlouang alagút építésénél. A Laosz északi részén épülő, 9020 méter hosszú műtárgy a második leghosszabb alagút lesz a China Railway ötös számú mérnöki csoportja által létrehozandó, Kínát Laosszal összekötő vasútvonalon.

Az alagút központi szerepű szűk keresztmetszet a projekt során. A helyszínt a zord geológiai adottságok, például a felszín alatti folyók, a vízbetörések és a sár okán földrajzi múzeumként is emlegetik. Az alagút mélyéből időnként hőhullámok törnek elő, így még mozdulatlanul is izzasztó az ottlét: az átlaghőmérséklet negyvenöt Celsius fok felett van. A dolgozók és a munkakörnyezet hűtése érdekében a kivitelezők egy jégkészítő gépet szereztek be, mely hat óránként öt tonna fagyott vizet képes termelni. A munkások időnként csoportosan egymást váltva egy-egy nagy jégtömbön pihennek tíz percet és vizet isznak, hűtve magukat, mivel ezek nélkül képtelenség lenne haladni a munkával. A nehéz munkakörülmények ellenére a kínai dolgozók büszkék az „Egy övezet, egy út” kezdeményezésben való részvétel okán, ráadásul a szakmai tapasztalatukat is fejlesztik.

Egy, a negyvenes éveiben járó dolgozó a ruháját mutatja, melyből szó szerint csavarni lehet a vizet. Elmondta, tízpercnyi alagútban végzett munka esőkabáttá változtatja a ruházatot, ez a környezet pedig súlyos reumákat idézhet elő. A férfi 1999 óta dolgozik alagútépítéseken, eddig már több mint húsz műtárgy létrehozásánál vett részt, de a Ban Konlouang alagút az eddigi legforróbb és legkeményebb környezet. Ennek ellenére az építők rekordteljesítményt értek el: havonta 186 métert fúrnak ki.

Este, a kimerítő munka után a szállásra visszatérve a dolgozók első dolga, hogy bekapcsolják az elektromosan fűthető takaróikat. Habár az esős évszakban éjszaka nincs túlzottan hideg, körülbelül huszonöt Celsius fok van, a folyamatos esőzés, az állandó páratartalom és a nyirkosság miatt körülbelül egy órára minden nap be kell kapcsolni a fűtést, hogy kiszáradjon az ágynemű. Az elektromos takarókra azért van szükség, mivel a munkások napközben az alagútban dolgoznak, így a napsütés nem tudja kiszárítani a holmijukat. Reggel felkeléskor például vízcseppek borítják a paplant az esők miatt.

Habár a Kína és Laosz közötti egyvágányú, normál nyomtávú vasútvonal az első olyan vasúti projekt Kína számára, mely kínai technológiát és felszerelést külföldön használva kapcsolja össze a kínai vasúthálózatot más országgal, fontos infrastrukturális beruházás a Kína és a szomszédos országok közötti kapcsolatoknak. A projekt lényeges az „Egy övezet, egy út” kezdeményezés számára is – számol be a Xinhuanet.

A 414 kilométer hosszú vasútvonal alapkövét 2015 decemberében tették le, a munkálatok egy évvel később kezdődtek meg. A százhatvan kilométer per órával használni tervezett pályát várhatóan 2021 decemberében adhatják át a forgalomnak. A vonalon hatvankét kilométernyi hidat és 198 kilométernyi alagutat hoznak létre. A pálya a Laosz északi részén, a kínai határnál található, főleg mandarin nyelvet beszélő lakosságú Boten kisvárost, valamint a már Kínában fekvő Mohant kapcsolja majd össze a 820 ezer lakosú főváros Vientiane-nal. A vonal Mohannál a Juhsziba vezető, 2015 óta épülő, 504 kilométer hosszú vasútvonalhoz csatlakozik majd.

* * *