Kalandok Zugló és Angyalföld határán

Köztudomású, hogy a budapesti elővárosi vasúti szolgáltatás egyik gyenge pontja, hogy a hálózat kevés helyen és gyengén kapcsolódik össze a budapesti helyi közösségi közlekedéssel, a fejpályaudvarokon kívüli teljes értékű kapcsolatok gyakorlatilag egy kézen megszámolhatók, még akkor is, ha engedünk az elvárásainkból, és egy-egy combosabb villamos- vagy autóbuszvonalra átszállást engedő megállót is teljes értékűnek veszünk.
Ahogy a helyváltoztatási módok között a kerékpáros-, vagy gyalogosközlekedés is egyre komolyabban tényezővé válik, az elővárosi vasúthálózat városi szövetbe való illeszkedésében is vizsgálandó szerep jut a gyalog történő megközelítésnek.

Budapest XIII. kerülete, Angyalföld tudatosan építi imázsát, amelynek egyik jelentős pillére a dinamizmus, az átalakulás. És valóban: a korábban csak a Váci úti tengelyre összpontosuló építési láz már szinte a kerület egészére szétterjedt, a korábban jellegzetes „proletárkörnyezetként” azonosított belső-angyalföldi területeken a korábbi földszintes beépítés helyén sűrű, többemeletes lakó-, iroda- és szolgáltatónegyedeket találunk.

Mivel Angyalföld keleti és északi határvonalát is egy-egy vasútvonal alkotja, e kerületen keresztül igazán jól vizsgálható, mit is jelenthet egy pezsgő, városiassá váló, lélekszámában növekvő városrész és a vasút kapcsolata. Áldás-e, vagy átok Angyalföldnek a határait sok kilométer hosszban szegélyező vasút?

Bár meglepőnek tűnhet, de sem a Nyugati pályaudvar, sem Rákosrendező nincsen kapcsolatban Angyalfölddel, előbbi a VI. utóbbi a XIV. kerületben, Zuglóban áll. Budapest-Angyalföld vasútállomás nevének megfelelően kerületi állomás, ahogy szomszédja, Újpest-Városkapu is. Itt van tömegközlekedés, ellentétben Rákosrendezővel, a kerület súlypontja közelében.

Aki a 70-es vonalat használja, és Angyalföld belső területeire igyekszik, rutinosan Rákosrendezőn száll le. Az ottani peronok elrendezése miatt az egyetlen hivatalos kijáratot, azaz gyalogosjárdát a Szegedi úti sorompónál több száz méteres, a vágányokat többször keresztező gyaloglással lehet elérni. Vannak azonban alternatívák, amelyek szintén működőképesek, rövidek és gyorsak, a bevállalósabbak ezeket használják. Most tehát egy kis időre alámerülünk az illegalitás világába, és sétát teszünk az ismeretlen Budapesten, amelyen naponta mégis több ezer vasúti utas halad át, vonatok acéldobozaiba zárva.

Rákosrendezőn a Vác felől érkező vonat peronjáról jól kijárt átlós ösvény vezet a nyakig érő gazban északnyugat felé. A vonat érkezése után többen indulnak el erre, ők nyilván bevállalják azt a hokedli és kimustrált újságosbódé közé feszített huzalon szolgáló kötöttpályás őrkutyát, amely az őrház mögötti flikkflakkban, egy beláthatatlan sarkon őrzi a senkiföldjét. Aki e pokol kapuján átjut, azt már a Szent László út városias, zúgó élete várja.

Aki nem mer ilyen kalandba bocsátkozni, jobban teszi, ha közvetlen a vágányzóna mellett északi irányba indul, ezt az irányt is határozott ösvény jelzi. Egy derűs délelőttön ez könnyed természetjárásnak is beillik, zúzmarásabb estében viszont nem annyira hívogató az út. Most derűs volt a délelőtt, szélesen széttekinthettünk a tájon, kelet felé egészen az M3-as autópálya bevezetőszakaszát szegélyező lakótelepig elláttunk. Közvetlenül mellettünk az egykori mozdonytemető terül el, a 70-es, 80-as években még halálgörcsbe merevült gőzmozdonytorzókkal volt tele ez a terület. Egy, a Nyugati pályaudvarig tartó vonatútnak gyerekként kétségtelenül legizgalmasabb szakasza volt ez, Rákosrendezőn egy M43-as mögé kapcsolt kiszuperált, virsliablakos Bhv várta a munkaerőt, hogy kiszállítsa őket a vesztőhelyre.

Most sokkal prózaibb a roncshelyzet, fekete szörnyetegek helyett fehér törmelék szegélyezi az utat, kidobott hűtőszekrények minden mennyiségben. Bizony, megerőltető lehetett idáig cipelni.

A pályaudvar zuglói oldala is csendes, vezetékeiktől megfosztott oszlopok mutatják a vágányzóna egykori kiterjedését. Mellettünk, az embermagasságú gazban, bozótban különféle aggodalomra okot adó építmények nőttek ki a földből, valamiféle telephelyek, raktárak, a helyben talált anyagokból, ócskavasdarabokból eszkábált kerítések mögül szorgos munka zaja szivárog ki, önkéntelenül elgondolkodunk azon, hogy vajon országunk versenyképességét mennyire befolyásolja az, hogy a munkavállalók jelentős része ilyen körülmények között dolgozik? Hogyan verbuválnak munkaerőt egy ilyen bozótcéghez? Milyen jövőképe lehet egy ilyen munkahelynek?

Következő gondolatunkkal azonban már a kerítés réseit vizslatjuk: tapasztalataink szerint az ilyen versenyképes vállalkozások területét a legelszántabb négylábú élőerővel szokták védeni, csak nehogy közülük egy kiszagolja a sínek menti vándort.

Váratlan esemény szerencsére nem történik, rövidesen elérjük a „Légyszíves”-című Kiscsillag-klip egyik forgatási helyszínéül szolgáló gyalogosfelüljáró vonalát és megnyugodhatunk: a túloldali egykori munkásszálló-őrházkomplexum minden létező nyílását befalazták, tehát a hajléktalanhelyzet most mérsékeltnek ígérkezik.

Többszintes csomópont ez, nem sok ilyen van a városban. Több vágánykéve a felszínen, a föld alatt a Rákos-patak, a levegőben a gyalogosfelüljáró, még feljebb pedig a Zugló és Angyalföld közötti X kilovoltos távvezeték szántja át az eget. Balra fordulunk és az egyik ócskavascég telephelyén át, egy kimustrált Ikarus és némi szemétkupac között átsírülve próbálunk meg kijutni a Tahi utcára.

Hidakat keresztezünk, az egyik acélszerkezete már hiányzik, a következő híd acélszerkezete viszont megnyugtató állapotban van, legutóbb ’79-ben vették revízió alá. Bagatell. Valaha ezen a hídon megszámlálhatatlan gőzmozdony közlekedett az egykori Hámán és a Nyugati között, most már csak néhány nosztalgiajárművet kell elbírnia. A Rákos-patak kibújik a vasút alatti alagútjából, de a környezet még elég vad. Ennek ellenére vannak itt lakóházak is – a vasúti típusokból. Ha itt gyerekek is élnének, a legromantikusabb indiánosdira csábítana a tájék. De ez most kevéssé valószínű, maradékterületek, maradéklakókkal. Az út mellett egy őrbódé – benne őrrel – hangsúlyozza a határt. Mellette elsétálva kijutottunk, ismét emberlakta helyen vagyunk, a távolban elzakatol a 14-es villamos. Már nem érhet minket baj. A vasút és a városszövet közötti kapcsolat megmérettetett.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!