Igazság a levegőben: a magyar óceánrepülés évfordulója

Az óceánrepülés ötlete Magyar (Vilczek) Sándortól származott, aki tábori pilótaként szolgált az első világháborúban, majd 1925-ben Kanadában telepedett le. Amikor 1927 májusában Charles Lindberg 33 és fél óra alatt New Yorkból Párizsba repült, azonnal eldöntötte, hogy egy hasonló vállalkozással próbálja növelni az óhaza dicsőségét. Ettől kezdve minden erejét és idejét ennek az ügynek szentelte. Először Amerikában élő magyar honfitársai közül próbált támogatókat szerezni, de a remélt összeg nem jött össze. Végül, a repülőgép megvásárlását egy magyar emigráns, a győri származású Szalay Emil tette lehetővé, aki ehhez gyakorlatilag a teljes magánvagyonát feláldozta.

Időközben Magyar Detroitban találkozott Rothermere angol sajtómágnással, aki 10 ezer dollár jutalmat ajánlott fel a terv sikeres végrehajtása esetére. Tőle származott az ötlet, hogy a repülést állítsák a magyar revíziós törekvések szolgálatába, a repülőgépet pedig kereszteljék „Justice for Hungary” (Igazságot Magyarországnak) névre. Az óceánrepülés előkészítésére olyan kiváló magyar szakemberek utaztak ki Amerikába, mint például Endresz György, vagy a repülőmérnök Bánhidi Antal. Endresz az első világháborúban szintén tábori pilótaként harcolt az olasz és a balkáni hadszíntéren. A háború után egy ideig az Aeroexpress légitársaság Budapest és Bécs között közlekedő utasszállító gépeit vezette, majd amikor a cég tönkrement, repülőoktatóként próbált megélni.

Amikor végre sikerült átvenni az egymotoros, kétüléses Lockheed Sirius 8A típusú repülőgépet, kiderült, hogy minden szükséges átalakítást a magyaroknak kell elvégezniük. Ennek során megnövelték az üzemanyagtartályok számát, továbbá módosították a futóművet és a függőleges vezérsíkot. A gép új szilárdsági és teljesítmény adatait, valamint az út megtételéhez szükséges üzemanyagot és a tervezett repülési időt Bánhidi Antal számította ki. A gyár ugyanis nem garantálta teljes terheléssel a felszállást, mert előtte két ugyanilyen típus már a startnál katasztrófát szenvedett, a harmadik pedig leszálláskor semmisült meg. A magyar mérnök szakértelmét bizonyítja, hogy a tényleges idő a tervezettől mindössze 10 perccel tért el. Az USA Meteorológiai Intézetének vezetője később azt nyilatkozta, hogy az összes addigi óceánrepülés közül a magyaroké volt a leggondosabban előkészítve.

A „Justice for Hungary” 1931. július 15-én, kora reggel indult el Új-Fundland legkeletibb településéből, Harbore Grace-ból Magyarország felé. Az első hét órát ködben, esőben és zárt felhőzetben, gyakorlatilag vakrepülve tették meg, s helyzetüket tovább nehezítette, hogy a földindukciós iránytűjük nem sokkal indulás után elromlott. Csak mintegy 1400 km repülés után sikerült felvenniük a kapcsolatot az első hajóval. A rádiókészülékhez azért választották a 600 méteres középhullámot, mert akkoriban az Atlanti-óceánon közlekedő hajók is ezt használták. Amennyiben két hajó megadta a gépnek, milyen irányból érkeztek a jelek, Magyar ezt szögmérővel berajzolta a térképre, és így megkapta a pillanatnyi pozíciójukat. Ennél pontosabb mérést csak a csillagok megjelenése után tudott végezni.

A sors kegyetlen fintoraként 5182 (más források szerint 5770) kilométer megtétele után, a cél előtt néhány kilométerre leállt a gép motorja, pedig még közel 100 liter benzin volt a tartályokban. Ezért Endresz Bicske határában, egy kukoricatábla szélén kénytelen volt kényszerleszállást végrehajtani. Innen végül különgéppel vitték őket Mátyásföldre. A vállalkozás sikere tehát mindössze néhány liter benzinen múlt. A 25 óra 40 perces repülés a politikai propaganda mellett, ennek ellenére kétségtelenül kiemelkedő teljesítménynek számított, hiszen Endreszék három világrekordot döntöttek meg, s vállalkozásukkal számos, nálunk iparilag és gazdaságilag jóval fejlettebb, nagyobb és gazdagabb nemzet fiait megelőzték. A sors azonban nem sok időt hagyott Endresz György számára. Mivel társa időközben visszatért Amerikába, 1932. május 21-én Bittay Gyula rádióssal repült Rómába az óceánrepülők világkongresszusára, gépük azonban a leszálláskor lezuhant és mindketten életüket vesztették.

A második világháborút követően, egészen az 1970-es évekig teljes hallgatás övezte az első magyar óceánrepülést. Csak 1979-ben sikerült társadalmi kezdeményezésre Endresz György Nemzeti Pantheonban található sírjára emlékművet állítani. A Közlekedési Múzeum akkori főigazgatója viszont hiába javasolta, hogy a magyar repülés kiemelkedő személyiségeiről, köztük Endresz Györgyről nevezzenek el közterületet Budapesten. Endreszről 1932-ben öt utcát illetve teret neveztek el Budapesten, de 1953-ban valamennyi nevét megváltoztatták. A hivatalos pártállami elutasítás szerint: „az akkori uralkodó osztályok az óceán átrepülését, mely az általános emberi haladást szolgálta, az irredenta agitációra, az ország belső problémáinak elködösítésére használták fel propagandájukban. Így Endresz és társa teljesítményükkel politikai célok szolgálatában álltak.”

Ennek ellenére, 1981 januárjában az MRSz (Magyar Repülő Szövetség) elfogadta azt a programot, mely a magyar óceánrepülés fél évszázados jubileumáról volt hivatott megemlékezni. Arra természetesen gondosan ügyeltek, hogy kizárólag a sportteljesítmény álljon az események középpontjában, ezért a kiadandó képeslapokon, plaketteken, vagy az eredeti archív fotókon még véletlenül se legyen látható a „Justice for Hungary” felirat. Mivel 1931-ben ezt csak a gép baloldalára festették fel, valamennyi ábrázolás a repülő jobboldali, „semleges” felét mutatta. Így meg tudták úszni a történelemhamisító retusálást, melyet más esetekben egyébként előszeretettel alkalmazott a pártállami propagandagépezet.

Bár végül a tervezett programok egy részét mégis csak törölték, és a később megtartott rendezvények légkörét is a megfélemlített visszafogottság jellemezte, azt már nem lehetett megakadályozni, hogy a magyarországi leszállás egykori helyszínén felavassák az óceánrepülők emlékművét. A faragott kőtömb fehér márványtáblájára az alábbi feliratot vésték: „Ezen a területen ért földet Endresz György és Magyar Sándor az óceán átrepülése után 1931. július 16-án. A magyar sportrepülők 1981.

Az 50. évfordulóra készülve, 1980-ban Amerikában két magyar származású pilóta, Krúg László és Németh Zsigmond elhatározta, hogy megismétlik Endresz és Magyar repülését. Mivel ehhez nem tudtak jelentősebb anyagi támogatást szerezni, a vállalkozás terheinek nagy részét maguk fedezték. A magyar hatóságok nem merték visszautasítani a rendhagyó kérelmet, de a repülés engedélyezését egy sor feltételhez kötötték. Arról például szó sem lehetett, hogy a gépre az eredeti, politikailag szalonképtelen „Justice for Hungary” felirat kerüljön fel, és nem hivatalosan azt is megüzenték Amerikába, hogy a megérkezés után sem lenne ildomos feszegetni a régi irredenta gondolatokat.

Az egymotoros Beecraft V-35 Bonanza két pilótájával 1981. július 18-án szállt fel Új-Fundland Gander repülőteréről, és 17 óra repülés után, másnap kora este érkeztek meg Ferihegyre. Budapesten a Magyarok Világszövetsége, az MRSz és a Közlekedési Múzeum képviselői fogadták őket. Az ezt követő hivatalos találkozókon, az előzetes eligazításnak megfelelően egyik fél sem hozta szóba, mi is volt öt évtizeddel korábban a bátor elődök célja a repüléssel. Az ünnepi beszédek, megemlékezések és az arról szóló híradások kizárólag a kiemelkedő sportteljesítményről szóltak.

1987 júniusában Födö-Vargek Lajos kanadai üzletember immár egyedül ismételte meg a rekordrepülést egy Cessna 210-es géppel, s a Victoria (Kanada) és Budapest közötti 5790 km-es távot 21 óra 10 perc alatt tette meg. Ezt követően, a hatvanadik évfordulóra egy régi álom teljesült, amikor 1991. április 11-én az első, az óceánt magyar lajstromjellel átrepülő gép, a Malév Boeing B-737-300-asa Ganderből nyolc és fél óra alatt Ferihegyre repült.

Az igazság pillanata végül csak a rendszerváltozás után érkezhetett el, amikor 1992 októberében Magyarország római nagykövetségének előkertjében felavatták Endresz György és Bittay Gyula emlékművét. A régi emlékoszlopot ugyanis a 40-es évek végén a követség munkatársai itthoni utasításra lerombolták, de végül sikerült eredeti formájában és felirattal újjáépíteni.

2006-ban az óceánrepülés 75. évfordulóján végre emlékművet avattak a Fejér megyei Felcsút és Csákvár között azon a mezőn, ahol Endreszék földet értek. A környékbeli önkormányzatok támogatásával emelt gránittömbön a két vállalkozó szellemű óceánrepülő neve, arcmása, a földet érés időpontja és gépük, valamint a repülés útvonala látható. Ugyancsak társadalmi kezdeményezésre neveztek el újra utcát Endresz Györgyről, ami a főváros XIX. kerületében emlékezteti az utókort egy nyolc évtizeddel ezelőtti bátor és hazafias helytállásra.

A Filmhíradók Online rendkívül érdekes korabeli filmhíradója Endreszék temetéséről itt látható.