Horribilis díjak ellen küzd a Mahosz

Nem újkeletű a díjtételek emelkedése: a kormány a 27/2012 (V.25.) rendeletben (pdf) szabályozta az új tarifákat – a tiltakozások, módosítási javaslatok eddig süket fülekre találtak. Az ideális helyzet az lenne, hogy – legalábbis a belvízi, és főleg a teherhajózásban – minden ország saját lobogó alatt igyekszik tartani a flottáját, a kivételt egyedül az Európa folyóvizeit bejáró szállodahajók képezik, ahol az adózási kedvezmények miatt még máltai lobogó is lenghet a dunai, rajnai hajók tatján. A saját lobogó alatt hajózó flotta tarthatatlanságán kívül az utánpótlás képzése is veszélybe került a megemelkedett tarifák miatt.

Szalma Botond, a Mahosz elnöke levéllel fordult a magyar hajózási iparág 92 százalékát felölelő szervezet nevében Völner Pál államtitkárhoz, kérve a tarifaemelés felülvizsgálatát. A szövetség megfogalmazása szerint a teljes hazai hajózás láthatja kárát ennek a rendeletnek: ellehetetlenítheti a hajózási vállalkozásokat, a kikötők és átkelők üzemeltetőit, a képzőszerveket, a vizsgázókat.

Néhány példát kiragadva: az országban üzemelő, ezernél több úszómű (hajótól kikötőpontonokig) méretei, ezzel gazdasági hasznuk is jelentős mértékben különbözik, a régi tarifarendszer (5225–57 ezer 57 forint a mérettől függően az üzembe helyezési vizsgálatért) ezt figyelembe vette. Az új rendelet ehelyett lineáris árképzést alkalmaz: egy kisebb kikötőponton díja 151 ezer forintra, 2890(!) százalékkal emelkedett, míg egy nagyobb hajónál „csak” 265 százalékos a növekedés. A kompok és révátkelőhelyek időszakos vizsgálati díja egységesen 1799 százalékkal, 7838 forintról 141 ezer forintra nőtt, amely súlyos terhet ró az üzemeltető, vagy az üzemeltetést bérbe adó önkormányzatokra. Jogosnak tűnik a kérdés: kitermel-e egy kisebb dunai vagy tiszai átkelőhely ennyi bevételt?

Egy képzőszervnek vagy oktatási intézménynek, ha például új tanárt, oktatót vesz fel, a képzési engedély módosítása egyszeri 40 ezer, az oktatás részleteinek megváltoztatása tantárgyanként 4000 forintba kerül. Egy ötven oldalas (azaz nem túl vastag) jegyzet, képzési segédlet elfogadtatásáért 165 ezer forintot kell fizetnie az intézménynek, de ez is csak kizárólag a saját használatra engedélyezi az anyagot. Ha egy hajóvezető rádiókezelői vizsgával együtt (utóbbi feltétel) tesz nemzetközi víziútra vizsgát, az eddigi 20-25 ezer forint helyett közel 200 ezer forintot kell fizetnie, a vizsgát megelőző, kötelező képzésben való részvétel is félmillió forint körüli összegbe kerül. A Nemzeti Közlekedési Hatóság kiszállási díja a saját épületén kívüli vizsgára/szemlére is több mint 50 ezer forint.

Szalma Botond a levelében kiemelte: Európában messze a legmagasabb tarifákkal sújtják a hajózási ágazatot, ez a kormány aktuális politikájával megy szembe. Erre a hajóstársaságok egyféleképp tudnak reagálni: más országok közlekedési hatóságainál vizsgáztatják le járműveiket, képeztetik szakembereiket. Ha a tengeri hajókhoz hasonlóan libériai zászló alatt nem is fog közlekedni mondjuk a kisoroszi komp, félő, hogy a magyar trikolór csak a hajók orrán (az épp használt felségvíz megjelölése) lesz látható.

A magyar kereskedelmi hajózás három legnagyobb érdekképviseleti szervezetét: a Magyar Belvízi Fuvarozók Szövetségét, a Révhajósok Országos Szövetségét és a Személyhajósok Szövetségét, valamint a túrahajósok képviselőit tömörítő Magyar Hajózási Országos Szövetség legfontosabb célja az ágazat általános színvonalának emelése. Fontosnak tartják a fővárosi kikötők helyzetének rendezését, folyamatosan egyeztetve Budapest önkormányzatával és a BKK-val is, és megkezdik a felkészíülést az elektronikus navigációs rendszer bevezetésére. Ezen kívül – bár a szakminisztérium fejlesztési forrásai között nem szerepel – a hajóparkok felújítására, a környezetkímélőbb és kisebb fogyasztású főgépek beszerelésére is mihamarabb szükség lenne.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!