Három év szünet után ismét terepasztalok Kánaánja jött el Szolnokra

Balatoni retró, osztrák keskenynyomköz, egy harapás Amerika, magyar mindennapok H0-ban és Legóból, városi vasút: bőven akadt szemlélnivaló a hétvégi vasúttörténeti és vasútmodell-kiállításon.

Idén kilencedik alkalommal, a Covid–19-világjárvány okán viszont három év szünetet követően rendezték meg újra a Szolnoki Országos Vasúttörténeti és Vasútmodell-kiállítást, melynek szokásosan az Aba-Novák Agóra Kulturális Központ adott otthont. A rendezvény március 17-én, pénteken nyitotta meg kapuit és vasárnap 17 óráig volt látogatható. A kellemes tavaszi időjárás ezreket vonzott a helyszínre, köztük rengeteg kisgyerekes családot.

A kétezer négyzetméternyi helyen számos vasútmodellező egyesület osztozott, többek között a VOKE Szolnoki Vasútmodellező Klub és a Széchenyi Vasútmodellező Klub.

A jegyvásárlást követően a földszinti részen rögtön egy hatalmas, közel száz méter hosszú terepasztalt lehetett megszemlélni – és elveszni a részletekben: gigantos gabonavonat és eurocity, román ázeás és magyar taurusos nemzetközi szerelvény, szergejes kannavonat vagy vectronos tehervonat járt körbe-körbe a városi panelházak, a vidéki falu, a focipályára Ikarusszal érkező focicsapat (á la Csember), a földeken szántó Steigerek vagy épp egy tanya mellett, valamint a Pusztaszentborzasztó és Mucsaröcsöge elnevezésű állomásokon.

A múlt egy kellemes részét idézte meg a középkorúaknak és az idősebbeknek Faragó László „Retró Balaton” elnevezésű terepasztala, mely bár viszonylag kis méretű, a közel másfél évnyi, aprólékos munka hihetetlenül élethű részletességet ad vissza. A korhű festésű Szergejek és Nohabok által továbbított szerelvények az üdülők és a fürdőzők közelében csattogtak, a múlt század nyolcvanas éveit tükrözve – nyitóképünk is ebből mutat be egy pillanatot.

Egy kisebb, német tematikájú asztalon a DB vasútépítő ágazata, a DB Bahnbau sárga járműflottáját modellezték le: DB 218-as és Ludmilla, karbantartó telephelyek, és a legkülönbözőbb péeftés járművek sorakoztak a síneken.

A terem másik oldalán egy Magyarországon ritkának számító témájú asztalt épített ki a szolnoki Kádár Zoltán és családja. Az Egyesült Államok vasútjának egy kis szeletét lehetett megszemlélni, TT-ben: Union Pacific-tehervonatok és egy Genesis-dízelgép által vontatott, távolsági Amtrak-járat keringtek az amerikai életérzést visszaadó épületek között haladó pályán, melynek egyik végén egy sportrepülőtéren, másik végén pedig egy konténerterminálnál fordulhattak vissza a szerelvények. A pálya részeként egy látványos, vízeséses szurdok felett átvezető, hatalmas hidat is megépítettek.

A terem egyik kis részén új vasútmodelleket és retró járműmodelleket lehetett vásárolni, járművektől és pénztárcától függően sokezer vagy akár százezer forintot is otthagyva – a modellezés továbbra is költséges hobbi.

Az emeletre fellépcsőzve újabb érdekességek tárultak a látogatók elé. Többek között a Széchenyi Vasútmodellező Klub városi vasúti terepasztalát nézhették meg: bécsi Siemens ULF és Alstom (ex Bombardier) Flexity, hágai Siemens Avenio, valamint számos rövidebb-hosszabb villamos korzózott fel és alá. Mellette egy kis szeletét lehetett kóstolni a huszadik század közepének német iparvasútjából, alagúttal, Krokodillal, villamos és dízel motorkocsival, V200-as dízelmozdonnyal. Egy másik apró terepasztal a svájci RhB vasútról hozott életképet, az asztalon létrehozott hegy „gyomrát” úgy alakították ki, hogy be lehessen látni: a barlangban búvárok tevékenykednek a vízben.

Külön részleget hoztak létre a vasútmodell-gyártók apró, működő részleteinek bemutatásához. A műszaki érdeklődésű gyerekek pedig a Szolnoki Szakképzési Centrum (SZSZC) asztalainál tekinthettek meg és próbálhattak ki több műszaki és tudományos jelenséget, például a mágneses indukciót vagy a 3D-nyomtatást.

Egy kisebb teremben vasúttörténeti kiállítást rendeztek be, ahol a vasúti kommunikáció történetén lehetett végigmenni a távírógéptől a régi tárcsázós telefonokon keresztül korszerű telefonokig.

Természetesen a kis- és nagyfiúkat jobban le lehet kötni a műszaki dolgokkal, de hogy a lányok se unatkozzanak, egy több száz babából álló kiállítást is kialakítottak. A megszólalásig élethű, úgynevezett reborn babákat az újszülöttől az óvodás korig meg lehetett találni, de Disney-hercegnők, népcsoportok és különböző korok női öltözködését is reprezentálták velük. Egy mini sztárparádé is létrejött: Kate Winslet, Kate Middleton és Lady Diana hercegnők, Jacqueline Kennedy és Marilyn Monroe élethű babaverzióit is meg lehetett csodálni.

A másik épületrész emeletének egy részén egy kifejezetten hangulatos, osztrák terepasztalt alakítottak ki TT méretben, gőzösökkel, Mk48-assal, a Pinzgauer Lokalbahn és az ÖBB keskeny nyomközű járműveivel. A terem másik részét egy magyar tematikájú pálya fedte le: Szili, Flirt, GYSEV-Taurus, Szergej, 424-es és a hozzájuk tartozó szerelvények jelentették a repertoárt. Ezeken felül egy G méretarányú dupla „dilikört” is létrehoztak, három szerelvénnyel.

A földszinten a Lego kedvelői ámuldozhattak: óriási terepasztalt raktak össze a dán eredetű építőjátékból! A sínpárokon számos, a magyar vasúthálózaton megjelenő jármű mozgott: gigantos intercity, GYSEV-Flirt, startos Kiss, startos, GYSEV-es és ÖBB Railjet-Taurus, ÖBB Cityjet, hagyományos, retró és cirmos szilis szerelvény, startos tramtrain és Desiro, GYSEV-Vectronos intercity, remot dácsiás tolatós, startos Traxx, gőzösök, Bzmot – mind-mind Legóból! A Volánbusz egyik klasszikus festésű Ikarusát és számos ikonikus személyautót is megépítettek, ezeket, plusz az asztalon elhelyezett apró életképeket kérdőíves tesztjátékkal lehetett megkeresni és bejelölni.

A háromnapos rendezvényen a rendezők és a kiállítók igazán kitettek magukért, sok-sok családnak okoztak kellemes és maradandó élményt.