Fülöp-szigeteki légikatasztrófa: figyelmetlenség, vagy műszaki hiba?

Március 29-én helyi idő szerint 20 óra előtt néhány perccel induláshoz készülődött a betegszállításra specializálódott Fülöp-szigeteki Lionair (nem összetévesztendő az indonéz légitársasággal, ez a társaság betegszállításokat bonyolít le charterjáratokkal) negyven éves, IAI 1124A Westwind II típusú, RP-C5880-as lajstromú gépe. A repülőgép a fővárosból, Manila nemzetközi repülőteréről indult volna Tokióba, a Haneda Nemzetközi Repülőtérre. A nyolc–tíz főre tervezett, sugárhajtóműves, 1963 óta repülő típusból összesen 442-t gyártottak, legfőbb felhasználási területük a polgári közlekedés, de katonai, és betegszállítási célra is használják. A repülőgép emelt szintű ellátás céljából repült volna Tokióba, két súlyosabb állapotban lévő koronavírusos beteggel.

A felszálláshoz a hosszabb, 3410 méteres pályát vették igénybe. A repülőgép a 06-os pályavégről kezdett bele a felszállásba, majd a 24-es pályavég felőli pályaküszöb előtt, hozzávetőlegesen 175 kilométer per órás sebességnél akarták elemelni, de ez ismeretlen okból nem sikerült. A rádióforgalmazást itt lehet visszahallgatni, vágott verzióban.

Feltételezések szerint műszaki hiba vezetett a balesethez. Az egyik ilyen lehetőség – emiatt történt már korábban hasonló baleset –, hogy a kormányzó rendszernek a hidraulikus részegysége vált működésképtelenné, ezért a repülőgépet a kormányszerv felhúzásával sem lehet elemelni a futópályáról. A másik eshetőség az, hogy hibásan állapították meg a repülőgép összsúlyát, szállítmányokkal, üzemanyaggal, és a fedélzeten tartózkodókat beleértve, így az alábecsült súly értéke könnyen meghaladhatta a repülőgép maximális felszállási súlyát. Utóbbi feltételezés azt is megmagyarázná, hogy a repülőgép sebessége miért volt rendkívülien alacsony a küszöbnél. A harmadik, a katasztrófát kiváltó ok az lehet, miután észlelték a pilóták, hogy a gép irányíthatatlan lett, fékezni kezdtek, és jóllehet, a megszakított felszállás szerinti protokollt követték, de túl későn döntöttek, emiatt képtelenek voltak megállni. Ezt a teóriát is alátámaszthatja a gép alacsony sebessége.

Az eset egyelőre megmagyarázhatatlan velejárójaként a repülőtéren szolgálatot teljesítő forgalomirányítóhoz nem érkezett semmilyen hibajelzés, bár ez az események gyors lejátszódása miatt is előfordulhatott. Az időjárás a balesetet érdemben nem befolyásolta, a körülmények a repüléssel összeegyeztethetők voltak, a pálya felülete száraz volt. A repülőgép a pálya elhagyása után egy szempillantás alatt tűzgolyóvá változott (valószínűleg az üzemanyagtartály olyan mértékben megsérült, hogy belobbant a kerozin), esély sem volt a túlélésre. Ezeknek az eshetőségeknek a tudatában aligha lehetett volna megelőzni a katasztrófát, hiszen a repülésben minden tizedmásodperc számít. A nyomozást a helyi légügyi hatóságok megkezdték. Az eset felgöngyölítését megnehezítheti, hogy ebben a típusú repülőgépben csak fedélzeti hangrögzítő található, fedélzeti repülési adatrögzítő azonban nem.

A fedélzeten nyolc fő tartózkodott, ebből két fő volt pilóta, két páciens, két orvos, és egy nővér és még egy utas. A két betegen kívül mindenki Fülöp-szigeteki állampolgár, az egyik beteg amerikai, a másik kanadai állampolgár volt.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!