Földkerülő évforduló
Fa Nándor és Gál József díszokleveleket vehettek át Cser-Palkovics András polgármestertől a tiszteletükre rendezett fogadáson Székesfehérváron.
„Ez a város tette számunkra emlékezetessé a hazaérkezést - emlékezett vissza Fa Nándor, aki a kilencvenes években háromszor is elindult a Vendée Globe elnevezésű, szóló földkerülő vitorlásversenyen, s az 1992-93-as viadalon az ötödik helyen végzett. - Annyira őszintén, szeretettel szervezték a fogadásunkat, nagy tömegeket mozgattak meg. Bennem érdekes és vegyes érzést hagyott: félig bőgve, félig meghatottan álltunk a Városháza erkélyén. És nem is tudtuk igazán eldönteni, hogy megszolgáltuk mi ezt. Beivódott az életünkbe, néha eszembe jutnak emlékek, pillanatok, és ez megható.”
„Mi nem ezt akartuk, mint ami lett belőle - vette át a szót Gál József. - Távolról sem gondoltuk, hogy az, amit csináltunk, ilyen hatású lesz. Ez nem nekünk köszönhető igazán, hiszen akkoriban élt egy óriási szabadságvágy ebben az országban. Amikor álltunk az erkélyen, a nép kétszer énekelte el a Himnuszt és a Szózatot, akkor, amikor még a magyar himnuszt szinte csak az Internacionáléval együtt énekelhettük...”
„Vigyáztunk egymásra. Ez az ember olyan szinten része az életemnek, mint nem sokan - mondta Fa Nándor hajóstársára utalva. - Egy rendkívüli kötelék köt össze minket, és köszönöm, hogy felhívjátok erre a figyelmünket. A többség úgy volt az utunkkal, mint az édesanyám: játszanak, gyerekek, úgy se mennek ezek sehova. Elindultunk, akkor mondták: vagy föladják vagy belefulladnak. Nem adtuk fel, nem fulladtunk bele, és szerintem csak mi hittünk igazán a sikerünkben.”