Fizetős repülés, és annak kockázatai

Azt szokták mondani, hogy a repülés veszélyes üzem. Mindehhez képest vannak veszélyes és talán kevésbé veszélyes repülési üzemek is. Az embernek az az érzése, hogy a hőlégballonozás egy nyugalmas, kellemes, kockázatmentes légisport. Ehhez képest az elmúlt időszakban két rendkívül súlyos, halálos ballonbalesetről is hallhattunk, az egyiptomi Luxorban 19 turista vesztette életét, a perui tengervidéken ketten tűntek el. Mi az, ami egy hőlégballon számára veszélyessé teheti a repülést? Punka Györgyöt, egykori ballonkapitányt, repülésbiztonsági szakírót, a Szuper Hőlégballon Egyesület elnökét kérdeztem.

A pénz nagy úr. Mind a két repülés, mind a két hőlégballon-felszállás fizető utasokkal történt. Az elsőnél, Luxorban, már az utasok száma is meglehetősen meghökkentő volt. Tudni kell azt, hogy egyiptomi ballonrepüléseket másfél-két évvel ezelőtt már egyszer leállították, akkor is különböző súlyos szabálytalanságokat állapítottak meg, aztán később, gondolom gazdasági érdekek miatt, ismét engedélyezték.

A veszélyt ebben az esetben természetesen nem az utasok száma jelentette, hanem az, hogy nem megfelelően viselkedett a pilóta. Egy laza, békés repülés végződött katasztrófával. A felvételekből semmi mást nem láttunk, csak hogy valahol nagy magasságban, már mint egy összecsukódott zacskó, alul hatalmas lángokkal égve zuhan a ballon lefelé. Na de ehhez el is kellett érni valahonnan valahová. Amikor azt mondják, hogy egy pilóta és egy másik utas súlyos sérülésekkel megúszta a balesetet, akkor arrra kell gondolnunk, hogy ezek az emberek kis magasságból ugrottak ki a kosárból, különben nem maradtak volna életben. Abból a magasságból lezuhanva, ahogy már a kép készült, a lángoló ballonban senki sem maradhat életben, mint ahogy a többi utas életét is vesztette.

Ez annyit jelent, hogy valami történt még a föld közelében, és a pilóta magára hagyta az utasokat, akik akaratlanul is felszálltak egy már lángoló ballonnal?

Sajnos erről van szó. Ez a ballon vagy leszálláshoz készülődött már, vagy alacsony magasságban repült, amikor bekövetkezett valamilyen rendellenesség, nagy valószínűséggel valamelyik gázcső pattanhatott vagy törhetett el, szakadhatott szét, és ezért robbanhatott be a gáz. 15 méter magasságból kiugorva még van esélye az embernek arra, hogy súlyos sérülésekkel, de túlélje a balesetet.  Ez történt a pilótával és azzal az utassal, aki látva a pilóta menekülését, maga is utána ugrott. A ballon, megkönnyebbülve mintegy 160 kilóval, még fűtve is volt ráadásul, mint egy rakéta, száguldott fölfelé, és a nagy magasságban égett el. Robbanást nem láttunk a felvételeken, csak lángokat. És onnét lezuhanva viszont már esélyük sem volt az utasoknak.

Ez hogyan függhet össze a pénzzel, azzal, hogy fizetős repülés volt? Lehetséges, hogy a ballon állapota játszhatott közre a balesetben? És a ballon állapotát is meghatározza a pénz?

Tudni kell, hogy ezek a ballonok viszonylag nagy hőmérsékleti tartományokban repülnek. Az átlagos kupola-hőmérséklet 120-130 fok. Ez természetesen megszaladhat, ha a külső hőmérséklet magasabb. Ez a start hajnalban történt, tehát az Egyiptomban is hűvösebbnek számító időszakban, de az, hogy ilyen nagyszámú utast visznek el, és kötelezően viszik el, mert meg van hirdetve a repülés, ki van fizetve, el kell menni, – ez bizony feltételezi azt is, hogy a ballon kihasználtsága miatt az állapota nem lehetett épp a legtökéletesebb. Fáradtabb az anyag, többet kell fűteni, több meleg levegőt igényel, magasabb a kupola hőmérséklete, a palackok ellenőrzése nem olyan gyakorisággal történik, mint ami megfelelő lenne, a tömlők ellenőrzése feltehetően nem éppen a szükséges időközönként történik. Ilyenkor mondja azt az ember, hogy le kellene állni, meg kellene nézni a ballont, az anyagot és a tartozékokat is, és akkor sokkal kisebb a valószínűsége egy műszaki hibának, mint amiből ilyen katasztrófa következik be. De nem állnak le, hiszen szezon van, repülni kell, sok az utas és az sok pénzt jelent.

Kevesebb az információ a perui balesetről, amelynek során rossz meteorológiai körülmények között az óceán fölé sodródott a ballon, öt utast megmentettek, kettő eltűnt. Olyan szélben történt a baleset, amelyben ballonnal, ha jól tudom, nem szabad repülni.

Nekem volt olyan alkalmam kifutó szélben leszállnom, bizony az az én hibám volt. Felszállás után láttam meg, hogy milyen idő jön, de addigra már lent dőltek a fák, és nem igazán lehetett mást tenni, mint a lehetőséghez képest egy olyan akadálymentes mezőt keresni, ahol le tudom tenni a ballont. Én magam megsérültem, az utasom szerencsére nem. Ilyen helyzet adódhat mint váratlan és előre nem látható, és bekövetkezhet úgy is, amikor az ember előre látja a dolgokat. Ha nincsen információm az időjárásról, akkor viszont inkább nem startolok el. Peruban négy utas volt a fedélzeten és a pilóta. Nem feltételezem, hogy viharos erejű szélben szálltak fel, inkább olyan időjárási körülmények közé kerültek, amit a pilóta nem tudott megoldani. Azt is tudni kéne, hogy milyen napszakban volt a baleset, mert a napszaktól függően változik a szél áramlása a víz felé, illetve a víz felől, tehát bizonyos esetekben kihozza a ballont magától a tenfer fölül. De itt viharos erejű szél volt, és nem lehet tudni, hogy miért repültek be mélyen a tenger fölé. Miért nem a part közelben tette le a pilóta a vízre a ballont? Már hajók is mentek utána, mert látták, hogy baj van.

Ilyen erejű viharos szél azért nagyon ritkán keletkezik úgy, hogy nem lehet előre látni. Az pedig, hogy nem volt rajtuk mellény, azt mutatja, hogy nem is készültek arra, hogy a víz fölé menjenek, a parttól beljebb, pár kilométer távolságban szerettek volna repülni, és ott erősödött be a szél. Hogy miért nem tudtak közben leszállni, akár a partmenti sávon, vagy mondjuk a part közelében a vízre, ehhez ismerni kéne a körülményeket is. Tehát ha nem volt rajtuk mentőmellény, akkor nem akartak eleve a tenger fölé menni, de hát ilyen őrültséget fel sem tételezek róluk.

Azt lehet mondani tehát, hogy noha keveset tudunk a balesetek körülményeiről, de elkézpelhető, hogy a bevétel okán a ballon pilótája talán valamivel többet kockáztatott, mint ami az ésszerűség keretei között elképzelhető lett volna.

Igen, sajnos ez így történhetett. Nálunk ez másként működik. Utasrepültetési szolgáltatást végző felelős pilóta nálunk gyakrabban ellenőrzi vagy ellenőrizteti a ballonját. Nálunk minden évben van légialkalmassági felülvizsgálat, de emellett minden egyes repülés előtt és után nagyon szigorúan előírt a ballonnak az ellenőrzése.

Milyen körülmények között szabad vagy nem szabad felszállni?

Mi nem megyünk el három méteresnél nagyobb szélben. Persze egy ország meteorológiai viszonyai meghatározhatják, hogy mikor milyen repüléseket lehet végrehajtani. Másrészt befolyásolja ezt a hőlégballon típusa, mérete, végül a ballon gyártója és üzemben tartója is meghatározhat olyan körülményeket, amelyeknél biztonságosnak látja az utasrepültetést, és nem látja biztonságosnak ennél nagyobb szél esetén. De vannak olyan körülmények, amelyeket a magyar szabályok egyértelműen tiltanak. Termikes időben tilos felszállni, termikveszélyes időben is tilos, tehát nemcsak akkor kell földön maradni, ha termikek vannak már, hanem ha tudjuk előre, hogy a repülés során termikek keletkezhetnek. Ha a szél erősödése várható, akkor is tilos felszállni, ha zivatarveszély van, tilos felszállni, és számos más olyan tiltó rendelkezés van a magyar ballonrepülés szabályai között, amelyeket azért mi eléggé szigorúan betartunk. Természetesen mindenütt vannak, akik nem szeretik betartani a szabályokat, de hála istennek Magyarországon azért erre ügyelnek.

Ha jól emlékszem, Magyarországon halálos ballonbaleset nem is történt.

Nem, halálos baleset a magyarországi ballonrepülés történetében még nem fordult elő.