Felavatták az űrturisták űrrepülőterét
Az apró űrrepülőgép és tekintélyesebb méretű hordozója, a WhiteKnightTwo áthúzásával ünnepelték a jelenlévők Új-Mexikóban az új forgalmi és műszaki épület átadását.
Az Új-Mexikó állam segítségével emelt, 32,5 millió dolláros hipermodern acél-üveg együttes pálya felé néző oldalán hangár, műszaki bázis kapott helyet, ahol két hordozó és öt SpaceShipTwo űrrepülőgép fér el, és ahol meg tudják oldani az űrrepülőgép rákapcsolását a hordozóra.
A túloldalon ez lesz a terminálépület a repülésre érkező vagy a repülés után távozó űrturisták számára: eddig 450 jegyet adtak el, és csak néhányat váltottak vissza a késlekedések miatt. Ugyanitt lesz a repülésvezetés, a kiképzőközpont, az űrturisták családtagjainak várakozóhelye, sőt kialakítottak egy látogatóközpontot is.
Az űrcentrum építése hat éve indult, azóta elkészült a körülbelül három kilométeres fel- és leszállópálya is, amelyről a rakétagép a hordozó szárnya alá kapcsolva emelkedik a levegőbe, majd miután leoldott, rakétahajtóművét beindítva megjárja a száz kilométeres magasságot, és néhány percet az űrben töltve a súlytalanság állapotában, siklásban ér földet ugyanezen a betonon.
Noha még mindig nem tűzték ki az első fizető utasok indulásának pontos időpontját (a céldátum 2013), a kísérleti repülések jól haladnak a hordozó és a rakétarepülő együttesével, bár kétségtelen, hogy eddig a rakétagép saját hajtóművével még nem emelkedett fel a légkör határán túlra, a siklópróbák viszont rendben zajlanak.
Az alapos előkészítést egyrészt a szigorú hatósági engedélyeztetés teszi érthetővé, másrészt az, hogy a SpaceShipTwo néhány repülését már lefoglalta magának a NASA, ezzel is jelezve, hogy a magánűrrepülés túlmutat a szimpla turizmuson, és ha beválik, komoly szerepet kaphat a föld körüli térség kutatásában, illetve valamikor valamilyen formában talán az űrállomás ellátásában is.
Az űrvállalkozás társtulajdonosa, a Virgin Galactic elnök-vezérigazgatója, Sir Richard Branson azt is bejelentette, hogy cége néhány éven belül saját fejlesztésű technológia révén fémipari hulladékból nyert üzemanyaggal látja el a gépeit. Szerinte ez eleinte évi 15 millió gallonos lehetőség, de fejleszthető a technológia úgy is, hogy a mai üzemanyagigényekhez „mérhető mennyiségben” lássa el a légi közlekedést. A kísérletek Új-Zélandon folynak, nagyobb, de még demojellegű termelés Sanghajban indul, az új kerozin kereskedelmi felhasználása 2014-től várható.
Sir Branson és gyerekei, Sam és Holly, akik az első fizető utasok lesznek a SpaceShipTwo fedélzetén, azzal tették emlékezetessé a reptéravatót, hogy kötélen ereszkedtek le a vadonatúj épület tetejéről.
A 11 200 négyzetméteres épületet, amely minden minőségi és környezetvédelmi előírásnak megfelel, az angliai, világhíres Foster+Partners tervezte az URS Corporation és a helyi SMPC új-mexikói építő cég részvételével. Ez a trió nyerte 2007-ben a nemzetközi versenyt, hogy a világ első privát űrrepterét megépíthessék.
Az építés helyi anyagokból és regionális konstrukciós technikákkal történt, a létesítmény kevés hozzáadott energiával fenntartható, mivel számos energiatakarékos megoldást alkalmaztak, mint például a geotermikus fűtést és hűtést.
A sivatagi űrrepülőtér környezetbarát működéséről ezzel együtt nincs mindenki meggyőződve: az ünnepség idején az épületen kívül egy kis csoport tüntetett a helybeli lakosok képviseletében, akik vízbázisukat féltik a létesítménytől.
