Eurofighter után Eurofighter, a németek döntöttek

Az „Eurokacsa” új változata sokkal többre képes, és – európai.

A német törvényhozás megerősítette a Luftwaffe korábbi döntését, és megszavazta a szükséges pénzt: öt és félmilliárd euró értékben kap a légierő harmincnyolc új Eurofightert, a megbízható üzemeltetéshez szükséges alkatrész-állományt és más felszereléseket.

Harmincnyolc gép – egy egész légiflotta, ráadásul hosszabb távon összesen több, mint kilencvenről van szó. A bejelentés „hangszerelése” pedig mintha egy új típust köszöntene, tulajdonképp joggal. Azt már korábban is többször jeleztük, hogy a mai harci gépek értékét a sárkányon és a hajtóműveken túl leginkább a külső szemlélő számára láthatatlan elemek határozzák meg.

Az úgynevezett Tranch 1 sorozat, vagyis a Typhoonok (a németek nem használják ezt a típusjelölést) kezdeti variánsa még csak légi őrjáratozásra volt alkalmazható. A német légierő 2004-ben rendszeresítette az első példányokat, azonban, mint a Luftwaffe mostani közleménye hangsúlyozza, az évek múltával az üzemeltetésük „egyre nagyobb kihívássá vált”, egyre nagyobb erőfeszítésekbe tellett ezt a technikát repülésre készen tartani, és egyre komolyabb problémák adódtak az alkatrész-ellátással.

 A most beszerzendő Tranch 4 sorozatú új gépeket viszont a légierő jóval a század közepe után is használatban tarthatja, üzemeltetésük a hírek szerint egyszerűbb lesz. A verzió legfőbb erőssége a nagy képességű E-SCAN AESA-radar, amely mind légi, mind földi célpontok detektálására alkalmas, több célpont felderítésére egyidejűleg. Ugyancsak fontos a lézervezérléses GBU-54 integrálása, a digitális technológia térnyerése – ezt az utóbbi képességet nem részletezik a jelentések, de nyilván a hálózati hadviselésre való alkalmasságról van szó. A légierő főszemlélője, Ingo Gerhartz altábornagy úgy fogalmazott, hogy ezekkel a példányokkal jelentősen javulnak a haderőnem képességei, az elavult, „karbantartás-érzékeny” Tranch 1-esekkel szemben erősödik „a szövetségben megkövetelt megbízhatóság”.

A Tranch 4-es flotta igazi többfeladatú Eurofightereket jelent, amelyek tehát a légiharcon túl alkalmasak a földi célpontok támadására is, és Németország mindkét képesség tekintetében elkötelezett a NATO-iránt – fogalmaz a Luftwaffe közleménye. Egyébként épp ezzel kapcsolatban érzékelhető némi bizonytalanság a sajtótálalásokban. A német légierő egyik alapvető problematikája ugyanis az ugyancsak elavult, variaszárnyú Panavia Tornado harci gépek leváltása, mégpedig két feladatkörben, egyfelől mint a taktikai atomfegyverek hordozói, másrészt mint elektronikus hadviselési platformok.

Ezügyben bukkantak elő korábban hírek arról, hogy a németek a Lockheed F-35-ösét vásárolnák meg, mint az egyetlen beszerezhető 5. generációs, multirole-típust. 2018-ban a légierő vezérkari főnöke nyilvánosan elkötelezte magát a Lightning-II. mellett, aminek következtében le kellett mondania a posztjáról.

Valójában az F-35-ös már tavaly februárban kiesett a német beszerzési listáról, és a mostani beszerzés nem is erről a vitáról szól, bár több portál úgy tálalta, hogy a „Typhoon legyőzte az F-35-öst”. A Tornado-pótlásról a végső döntést jövőre kell meghoznia a légierőnek és a parlamentnek, és ennek része lesz a mostani mellett a további Eurokacsa-beszerzés. A 38 Tranch 4-es valóban a kiöregedett és kevéssé használható, egyfeladatú régi kacsa-gépek lecserélésére kell, míg a Tornadók helyében most egyfelől további Eurofighterek, illetve a nukleáris feladatra a Boeing F-18 E/F variánsa szerepel a Quadriga Project beszerzési programban, illetve ennek a típusnak a Growler-változata az elektronikus hadviselésre.

Tavaly ez a megosztott beszerzés – Eurofighter, plusz az amerikai gépek – komoly vihart kavart, de a kormány sietett megnyugtatni a közvéleményt: a harminc Hornet és a tizenöt Growler „átmeneti technikaként” dolgozik majd, amíg megszületik az európai közös ötödik generációs konstrukció. Az F-35-ös elutasítása részben a franciák nem túl kíméletes álláspontján múlt, jelesül Párizs értésére adta a németeknek, hogy ha Berlin az F-35-ösök mellett dönt, Németország kimarad a francia–német–spanyol – nem is ötödik, hanem hatodik generációs – fejlesztésből (FCAS).

A mostani döntést is érthető mód az Airbus sietett üdvözölni, hivatkozva arra, hogy a Eurofighter Európa legnagyobb közös védelmi programja, amely a kontinensen százezer munkahelyet tart életben. A konzorcium számára a német döntés egyébként javítja a pozíciókat a jelenleg futó vagy most induló tendereken is, például a svájciak odáig eljutottak, hogy egy népszavazás döntése révén ismét aktuálissá vált új harci gépek megvásárlása, és a Eurofighter fontos szereplője lehet a finnek beszerzési terveinek is.