Emlékülés a Mérnöki Kamara első elnöke halálának évfordulóján

Az építőmérnök, műegyetemi tanár, vasút- és magyarországi vasbetonépítési úttörő Zielinski Szilárdról Mátészalkán emlékezett meg az utókor.

Mai szemmel szinte felfoghatatlan a hatalmas, a kiegyezést követően az első világháborúig az országunkban lezajló szellemi-gazdasági fejlődés. Azokban az időkben egy elmaradott, elhanyagolt ország emelkedett fel néhány évtized alatt Európa élvonalába. Kik álltak, jobban mondva kik tolták óriási lendülettel a fejlődés szekerét?  Nagyszerű polgárok, mérnökök, tanárok, kitűnően képzett munkájukra igényes mesteremberek, földművesek, hivatali feladatukat tisztességgel, lelkesen és lelkiismeretesen ellátó közemberek.

Közülük is kiemelkedett Zielinski Szilárd.

A mai műszaki értelmiség példaképének állítható férfiú halálának századik évfordulójáról Mátészalkán, a vasútállomás falán elhelyezett emléktáblánál koszorúzással, majd a Mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyűjteményben rövid emléküléssel, emlékeztek meg. Az esemény főszervezője a Közlekedéstudományi Egyesület Hajdú-Bihar Vármegyei szervezetének Vasútüzemi Szakcsoportja és a Mátészalkai Vasúti Helytörténeti Gyűjtemény. Beszédet mondott Szabó Menyhért vasúttörténész, a gyűjtemény alapítója.

Zielinski Szilárd Mátészalkán született 1860. május elsején. Tanulmányait Budapesten a Budai Főreáltanodában, majd a m. kir. József Műegyetemen végezte. Ezt követően Európa számos nagyvárosában híres építész cégeknél dolgozott. Hazatérése után, 1889-ben mérnöki irodát nyitott Budapesten, ahol kamatoztatta külföldön megszerzett tudását. Elsősorban vasúti nyomjelzéssel, vasúttervezéssel foglalkozott, kishíján 1400 kilométernyi, elsősorban helyi érdekű és gazdasági célú vasút tervezése fűződik az általa vezetett irodához. A Budapesten tartott ezredévi ünnepségekre elkészült a Városligeti-tó feletti sétány hídja – ezt Zielinski még acélszerkezetből tervezte. De az 1900-ban, Párizsban megrendezett világkiállításról már a vasbetonépítés szabadalmával tért haza, majd az egyetemen, tervezői, valamint gyakorlati tevékenységével továbbfejlesztette ezt az építési módszert.

Mérnökként szorgalmazta a könnyebben elérhető, úgynevezett típusterveket – szinte azonos kivitelű olcsón építhető hidak, átereszek, magtárak terveit kínálták elérhető áron a vasútépítő vállalkozásoknak –, illetve a sokba kerülő, magas fenntartási költségeket igénylő vasszerkezetű hidak helyett, a helyi érdekű vasutaknak pedig vasbeton szerkezetű műtárgyakat tervezett. Talán a legszebb vasúti műtárgyai a Brassó–Fogarasi HÉV nyomvonalán épült Ördög- és Cigányvölgyi viadukt. De a Nyíregyházavidéki Kisvasút nyomvonalát a MÁV fővonala felett átívelő vasbeton hidat is a Zielinski nevével jelzett mérnöki iroda tervezte. De nemcsak vasutakat, vasúti műtárgyakat tervezett és épített, víztornyok (a leghíresebbek a szegedi Szent István téri és a Margit-szigeti) vízgazdálkodási, árvízvédelmi műtárgyak, és mintegy négyezer engedélyes terv viseli, viselte a fáradhatatlan országépítő mérnök nevét szerte az egykori monarchia területén.

Egyes ipartörténeti kutatások felemlítik, hogy a századelőn Zielinsky felügyeletével japán mérnökök csoportja sajátította el hazánkban a vasbetonszerkezet építésének technológiáját. Sokat küzdött a Mérnöki Kamara létrehozásáért – a kamra végül is 1923-as alakuló ülésén elnökévé választotta. Sajnos Zielinszky Szilárd a Csepeli Szabadkikötő kivitelezési munkálatainak miniszteri biztosaként elvégzett helyszíni ellenőrzésénél meghűlt, korábbi betegségeinek szövődményei kiújultak, ágynak esett, majd 1924. április 28-án elhunyt. A kiváló mérnök a Fiumei Úti Nemzeti Sírkertben nyugszik.

Képünkön a Zielinsky-híd a Városligetben Klösz György korabeli felvételén, fotó: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.09.033