Elindult az áloptimális alibimenetrend

Április 15-én életbe lépett az „összehangolt, párhuzamosságokat és indokolatlan túlkínálatot nem tartalmazó, valós utasszámokhoz igazodó, optimális, köttötpályás közlekedést előnyben részesítő, autópályás buszjáratokat nem finanszírozó, versenyképes, 12 milliárd forint megtakarítást eredményező” országos vasúti és buszmenetrend. Sajnos a felsorolt célok egyikét sem sikerült még részben sem elérni, a végeredmény pedig egy olyan fiaskó lett, amely kifejezetten rontja a hatékonyságot, megtakarítást pedig nem eredményez. Az itf.hu részletesen megvizsgálta, hogy mit is jelent ez a Nagy Optimalizáló Projekt (NOP) a napi gyakorlatban!

Azt, hogy a napi 2-3 vonatpárt tartalmazó vasútvonalak életképtelenek, már több szakmai és civil szervezet is megírta az elmúlt hetekben, az itf.hu ennél az általános, ámbár igaz kijelentéseknél részletesebben is megvizsgálta, hogy a most bevezetett vasúti menetrend milyen minőségű, mennyire pazarló. Természetesen le kell szögezni, hogy napi 2-3 vonatpárral (tarifaközösség nélkül) nincs értelme vonalakat fenntartani, ezt semmilyen sajtóközleménnyel nem lehet igazolttá tenni, ezek szimplán „alibimenetrendek”. Vélhetően politikai oka van, hogy félnek egyes, jelentéktelenné vált vasútvonalakon a teljes üzemszünettől – holott évekkel, évtizedekkel korábban (kevésbé átpolitizált környezetben) számos vonalszakaszon szűnt meg a vasúti személyforgalom, különösebb visszhang nélkül. Ilyenek pl. az Enying–Lepsény, Sellye–Harkány–Villány, Pécsvárad–Palotabozsok–Bátaszék, Nagykálló–Nyíradony szakaszok. Ha nem dogmatikusan, nagy mennyiségben, előírásszerűen lett volna a kínálatszűkítés elrendelve, hanem szakmai érvek alapján, akkor úgy gondoljuk, most sem kellene a politikai szempontoknak felülírniuk a szakmai érveket.

Ezzel együtt az április 15-től bevezetett új menetrend számos esetben tartalmaz jelentős pazarlásokat, amelyekkel szembemennek a meghirdetett alapelveknek, több esetben gazdaságtalanabb rendszert létrehozva, mint amin eredetileg javítani akartak. A Nagy Optimalizáló Projekt az itf.hu szerint csúfos kudarcként fog bevonulni a hazai közlekedéstörténelembe.

A vasút balassagyarmati területét alapvetően négy részre lehet osztani:

• Vác–Diósjenő (részben elővárosi funkcióval, Budapest és Vác esetében is, illetve hétvégén kiemelkedő mértékű kirándulóforgalommal)
• Diósjenő–Balassagyarmat (a nagyobb távolságok miatt kisebb ingázó forgalommal, de hétvégén jelentős mértékű kirándulóforgalommal, pl. áprilistól működik a Sáferkút nevű, kizárólag kirándulóforgalomra létesített, korábban csak ideiglenes megállóhely, ahonnan egy rövid sétával elérhető Drégelyvár romja.)
• Balassagyarmat–Aszód (részben elővárosi forgalommal, aszódi átszállással Budapest, de Északkelet-Magyarország felé is, valamint kirándulóforgalommal, pl. az Országos Kéktúra útvonalánál található Becske alsó mh. felől)
• Balassagyarmat–Ipolytarnóc (a Nógrádszakál–Ipolytarnóc közötti szakaszon folyamatos teherforgalom van, de a személyszállítás ezen a vonalszakaszon a legkisebb mértékű a balassagyarmati térségben, ugyanakkor Ipolytarnócra gyakran érkeznek turisták, kirándulócsoportok is.)

Nézzük, mit kínálnak ezen vonalszakaszokra a NOP keretében az utasoknak!

„A balassagyarmati térségben a MÁV-Start és a KTI-KI jól és sikeresen együttműködött az optimális menetrend és szerelvényforduló kialakításában.”

A Vác–Diósjenő szakaszon nem változik a menetrend, bár az óránkénti sűrítés már régen tervben van, de úgy látszik, fejleszteni a vasúton ott sem szabad, ahol néha a két mellékkocsival közlekedő Bz-motorvonatra alig férnek fel az utasok. Az órás, ütemes közlekedés (a váci pókhoz csatlakozva) a személyautóval is versenyképes eljutást tudna biztosítani Budapestre, mind menetidőben, mind gyakoriságban. Ennek többlet jármű- és személyigénye nem lenne, mert mind a motorvonatok, mind a személyzet több órákat ácsorognak, ahelyett, hogy utasokat szállítanának a váci pókból oda-vissza.

Korábban ezen a vonalszakaszon szerelvénymenet nem közlekedett, ezentúl Diósjenőről 17:30-kor (az órás ütemnek megfelelően) egy „szellemvonat” fog a vonalon végigsuhanni, amire mindennap lenne néhány fizető utas, de hogy hétvégén kiváló mentesítő járata lehetne az előtte-utána közlekedő járatoknak, az teljesen biztos. Mindenesetre a NOP kivitelezői szerint az a jobb megoldás, ha 2,5 órán keresztül nem megy személyszállító vonat, viszont egy utasok nélkül közlekedő szerelvény végigrobog a vonalon. Az itf.hu ezzel szemben ezúttal is azt javasolja, hogy a vonalra „beosztott” járművek és személyzet jobb munkakihasználtságával napközben az órás ütemet biztosítsák – a felhasznált gázolajtöbbletet az utasok számának várható növekedése fedezni tudná (ellentétben az utasok nélkül közlekedő szerelvénymenettel, amely közlekedtetésének kizárólagosan költségei vannak). Az órás ütem olyannyira minimális (valós, rendszerszintű) többletköltséget jelent, hogy különösebb kockázatot nem kell vállalnia annak, aki annál nagyobb többletbevételt prognosztizál a Budapest elővárosi forgalomban, nagyszámú ingázó utast kiszolgáló vonalon. A többletköltségeket meghaladó többletbevétel pedig egyet jelent az adófizetői terhek csökkenésével, miközben az utasok kiszolgálása, így általános közhangulata is javul, éppen fordítva, mint a vonatkilométer-alapú járattörlések nyomán.

A NOP „eredményeképpen” a Diósjenő–Balassagyarmat szakaszon 4 pár vonat szűnik meg (ezentúl ezek csak Vác és Diósjenő között közlekednek). Ez pl. azt eredményezi, hogy Drégelypalánkról 6:54 után csak 14:52-kor indul járat Vác felé. Ez a 8 órányi vonatmentes lyuk különösen annak fényében ijesztő, hogy hajnalban–reggelente még óránként közlekednek a vonatok Vác felé. Délelőtt Vác felől is 4 órás lyuk tátong, amelyet hétvégenként ugyan „felez” egy járat – de Váctól csak Drégelypalánkig szállít utasokat. A szerelvény ugyanis ezek után – talán a „szent vonatkilométer-megtakarítási küldetés” jegyében – utasok nélkül, „szerelvényvonatként” közlekedik tovább Balassagyarmatra. Ha utasok nincsenek a vonaton, akkor az már nem számít bele a vonatkilométer-teljesítmény összegébe, akkor pedig máris nem bántja a NOP működtetőinek szemét. A kommunikálható megtakarítás megtörtént (a „kibocsátást a valós igényekhez igazították”), a valóságban megnövekedő költségeket pedig majd (a korábbi évek tapasztalatai alapján) valamiféle szabotázsra lehet fogni, az egyes hatalmi centrumok nyilván sokáig el fognak rajta vitatkozni, hogy ki, mit és miért nem csinált jól.

Az Aszód–Balassagyarmat szakaszon egy négyórás szünet került délelőtt a menetrendbe, így ahelyett, hogy a vonat utasokat szállítana (kb. 1,5 óra a menetidő Balassagyarmatig, miközben majdnem kétszer ennyi ideig Aszódon áll 9:04-től 11:54-ig). Természetesen lehetséges, hogy olyan titkos tervek is vannak, hogy ezen időszak alatt Aszódon – külön jegy vásárlása mellett – vonatkiállítást rendeznek, amelyből több bevételre számítanak, mint amennyit az utasok kifizetnének a közlekedő vonatokon. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy ez csak keserédes akasztófahumor a részünkről – nincs itt szó semmilyen titkos tervről, egyszerűen az előírásoknak megfelelően ki kellett irtani a megfelelő számú vonatot, hogy a fűnyíróelvnek meg lehessen felelni.

A Balassagyarmat–Ipolytarnóc szakaszon három pár személyvonat mellett egy pár üresen közlekedő „szellemvonat” közlekedtetését is optimálisnak tartották a NOP égisze alatt. Ráadásul teljesen megfeledkeztek azokról az utasokról, akik Balassagyarmatról akarnak délelőtt Szécsény vagy Ipolytarnóc felé közlekedni, mert csak 12:08-kor indul az első személyszállító vonat ezen a vonalszakaszon. Természetesen tudjuk, hogy másként nem lehetett volna „optimalizálni” a szerelvényfordulót, csökkenteni a vonalra kiadandó járművek számát 2-ről 1-re. De ez nem optimalizálás, hanem szimpla csonkolás. Ennek megfelelően is kellene kommunikálni ezt a hivatalos szerveknek. Nagyon furcsa, hogy az eddig Ipolytarnócról (hétvégén a kirándulók, vasárnap a diákok által is használt) 18:33-kor indult személyvonat helyett (amivel estére még Budapestre lehet érni) csak egy üresen robogó szerelvényt láthatnak az utasok, mert a NOP szerint ez az optimális megoldás. Természetesen ez is azt bizonyítja, hogy nem a valós költségek megtakarítása volt optimumfeltételként kitűzve, hanem a fűnyíróelv szerinti vonatkilométer-törlés. A vonal nemcsak regionális szerep betöltésére lett teljesen alkalmatlan, hanem a világon egyedülálló, világörökségi címre pályázó ipolytarnóci ősmaradványok természetvédelmi terület és környéke Budapestről vasúton megközelíthetetlenné vált. Mindeközben a vonalon a teherforgalom megmarad, az állomások személyzetének pedig egyre nehezebb lesz elütni valamivel a többórás inaktív szolgálati időket.

Hajnalban is közlekedik egy szerelvényvonat, hogy a reggeli Ipolytarnóc–Balassagyarmat vonathoz biztosítson eszközt. Természetesen erre sem szállhatnak fel sem utasok, sem vasutasok, akik pl. az éjszakás műszakot váltanák le a vonalon – így nekik vélhetően majd busszal kell utazniuk, a jegyekről számlát kell kérniük, majd elszámolniuk. Biztos, hogy gazdaságos ez a megoldás, ahol 4 pár vonatból csak 3 szállíthat utasokat? Szerintünk nem.

Mindegyik vonalszakaszra igaz az, hogy a megszüntetett vonatok nagy részével egy időben nem közlekedik „párhuzamos” autóbusz, gyakran 2-3 órát is várni kell a következő eljutási lehetőségre – és azzal is a legritkább esetben lehet a következő vasútállomást elérni, mert a Volánok a saját buszállomásaikon adnak csak csatlakozást a saját budapesti járataikra. Tehát a MÁV-Start nemcsak egy-egy rövid szakaszra jutó bevételét fogja elveszíteni, hanem a teljes útvonalét.

A hivatalos kommunikáció szerint az elővárosi vonalakat nem sújtja a járattörlési hullám, a kifejezetten ezt a szegmenst kiszolgáló 12-es vonal menetrendjén is ismét sikerült a fűnyíróval vágni egyet. Különösen érthetetlen az intézkedés annak fényében, hogy a vonalon járó Flirt-motorvonat karbantartási költsége napi több száz kilométerig változatlan mértékű, energiafogyasztása rendkívül kedvező, tehát ennél a járattörlésnél különösen kíváncsiak lennénk azokra a részletes, gazdaságossági számításokra, amelyek kimutatták ezen járatok veszteséges mivoltát.

Sajnos nem okoz nagy meglepetést, hogy ezen a vonalon is gazdaságosabbnak gondolják, hogy a NOP keretében üresen közlekedjenek vonatok, ahelyett, hogy utasokat szállítanának. Pl. este 9-kor Oroszlányból vélhetően a NOP tervezői szerint már senki nem szeretne Tatabányára utazni. Igaz, van 20:59-kor egy „párhuzamos” buszjárat, de annak a menetideje közel háromszorosa a személyvonatnak. Hasonlóképpen hajnal 5-kor is van kétszeres menetidővel buszjárat Oroszlányba, miközben üresen ki fog menni a Flirt-motorvonat is Oroszlányba.

Vélhetően magyarországi rekordkísérletre készülnek a NOP keretében belül, ugyanis Sásd állomáson közel 10 órán keresztül fog állni az a szóló motorkocsi, amelyik eddig kétóránként biztosított minden Budapest–Pécs IC-hez oda-vissza csatlakozást a mecseki városból. Az optimalizáció keretében úgy látták jónak, hogy ha ez az eszköz nem termel bevételt, hanem csak egy helyben áll majd (részben mozdonyvezetővel a fedélzetén, hogy pl. hideg időben a szerelvény előfűtését biztosítani lehessen).

Ha a fentiekhez hozzávesszük még, hogy a napi két járatpár kb. 90 km-nyi hasznos teljesítményét úgy lehet csak biztosítani, hogy reggel és délután a dombóvári telephelyet szerelvénymenetként meg kell látogatnia, akkor azt láthatjuk, hogy az eszközünk a kilométer-teljesítmény 23%-ában meddő teljesítményt nyújt, és a nap 24 órájának alig 8 százalékában forog majd a motorvonat kereke utasokat szállítva. Amennyiben az optimalizálás során a féktuskók elhasználódásának csökkentése volt a cél, akkor jó munkát végeztek a NOP kidolgozói – kár, hogy az egyik legolcsóbb alkatrész kopását tudták csak ezzel csökkenteni.

A 81-es vonal egy olyan, részben elővárosi-helyközi funkciókat, valamint az óránként ismétlő, mindenhonnan mindenhová eljutást adó hatvani csatlakozási rendszerrel a távolsági forgalomban is jó lehetőségekkel bíró vonal, ahová korábban órás ütem lett tervezve. Sajnos ez végül csak munkanapokon valósult meg, hétvégenként csak kétóránként jártak eddig is a motorvonatok. Most azonban a munkanapi vonatok közül is töröltek már egy korábbi fűnyíróprojekt során egyet, de most még drasztikusabb lépés történt: gyakorlatilag munkanapokon délután, teljesen megjegyezhetetlen módon hol egy-, hol kétóránként fognak csak a vonatok járni a vonalon.

A délutáni ritkítással eszközt nem lehet megtakarítani, csak az utasoknak okoznak kényelmetlenséget a hazajutás terén. A sajtóhírekben szereplő helyettesítő párhuzamos buszjáratokat természetesen csak vizionálták, mert a törölt vonatok környezetében eddig nem voltak ilyenek, de az új menetrend életbe lépésével a Hatvani Volán indít néhányat, legalább részben (Hatvan–Pásztó) pótolva a megszűnő járatokat, természetesen közös bérlet elfogadása nélkül – ezzel már az odaútra, illetve egész hónapra is magával csalogatva az utasokat. Kérdés, hogy miért kell megszüntetni jól kihasznált, integrált, távolsági rendszerbe illeszkedő járatokat, hogy azokat részben (ugyancsak gázolajat használó) buszokkal kelljen pótolni (ezekről a sajtóközlemények nem szólnak).

Nyilván az sem okoz már senkinek sem meglepetést, hogy a 81-es vonalra is sikerült „becsempészni” egy szerelvénymenetet a NOP keretén belül. Az optimalizáció eredménye alapján minden munkanap 13 órakor utasok szállítása helyett „szellemvonatként” közlekedik egy szerelvény Somoskőújfaluról Salgótarjánra – nyilván „jelentős megtakarítást” fog ez is jelenteni, legalábbis az Excel-táblák szintjén.

A 92-es vasútvonalon az új menetrend hatására eggyel kevesebb Bz-motorvonatra lesz szükség, de ezt csonkolás útján tudták csak elérni, ugyanis megszüntetik az óránkénti sűrítést a Kazincbarcika–Ózd szakaszon. Ezzel együtt a menetrendben nem végeztek kiigazításokat, tehát az Ózdról induló vonatok nagy része öt percet áll indokolatlanul Putnokon (korábban itt találkoztak az óránkénti sűrítő járattal) – úgy látszik, a menetidő-optimalizáció sem működik a NOP-on belül.

Ami a járatritkításokat még pikánsabbá teszi, hogy ezen a vonalon is lesz négy olyan járat, amelyik utasok nélkül fog Miskolc és Kazincbarcika között közlekedni – holott ebből hármat nagyon könnyen ki lehetne kerülni. A vonalra az 5438 számú vonattal este kiálló, gázolajjal feltöltött szerelvény egészen másnap estig tudna „pörögni” az ózdi részen, majd az 5451 számú vonattal visszatérne Miskolcra. Jelenleg ugyanis minden délben egy-egy Miskolc–Kazincbarcika szerelvényvonattal becserélik a napközbeni motorvonatokat karbantartási és gázolaj-vételezési céllal. Plusz reggel az 5410 számú vonathoz egyrészt szerelvénymenetben új járművet is kivisznek, de az 5449-es vonatról érkező motorvonatot is üresen visszaviszik Miskolcra.

A NOP keretében tehát ismét van gázolaj felesleges szerelvénymenetek közlekedtetésére, de az utasokat szállító (és ezáltal bevételt is termelő) vonatokat nyolc százalékkal kell csökkenteni „racionalizáció” címén. A fent javasolt fordában pedig a napközben „pörgő” Bz-t éjszakára váltó dupla motorvonat napközben két fordulót tehetne Tornanádaska felé (35410-35439–35424–35413–karbantartás–5438), ez naponta 100 000 forintos, évente 36 millió forintos megtakarítást vagy egy M41-es sorozatú mozdony kiváltását tenné lehetővé.

Ugyan az észak-balatoni vasútvonalon lényegében nem változik a menetrend, mégis érdemes egy kicsit megvizsgálni azt, figyelembe véve a tervezett változásokat. A 29-es vonalon az utasforgalom természetesen a nyári hónapokban sokszorosa a télinek, hiszen alapvetően kistelepülések találhatóak a vasútvonal mentén. A MÁV-Start menetrendje azonban évek óta nem kezeli az elő- és utószezon kérdését, valamint a hétvégi utazókra sem igazán gondol a nyári csúcson kívül.

Április 15-től megszűnt egy közvetlen budapesti járatpár, azaz ezen vonatok ezentúl csak Tapolca–Székesfehérvár és vissza útvonalon közlekednek majd. A hajnali, M41-es mozdonnyal vontatott járat megszüntetése és olcsóbb üzemeltetésű Bz-motorvonattal való pótlása ésszerű lépés lenne (a jelenleginél jobb csatlakozással a főváros felé induló gyorsvonatra). Ezzel szemben péntek délutánonként zsúfoltság várható a 9716 számú vonat megszüntetése miatt, mert a nagykanizsai gyorsvonatra a MÁV-Start nem tervezett pluszkocsikat, ahová az átszállni kényszerülő utasok leülhetnének Székesfehérvárig.

A gyakorlat a NOP keretében azonban még ennél is rosszabb lesz! A hajnali 9719 számú vonat eddig öt kocsival közlekedett, míg az új menetrendben (rövidített útvonalon Székesfehérvárig) már hatkocsis szerelvénnyel fog járni (átlagosan 40-60 utassal) – azaz az „optimalizáció” eredményeként ezentúl még többet fog az M41-es mozdony fogyasztani, amikor minden hajnalban, minden állomáson és megállóhelyen meg fog állni a Balaton északi partján. Ez éves szinten milliós többlet-gázolajköltséget fog jelenteni, ahelyett, hogy ennek a 15-szörösét nyernék meg azáltal, hogy ezt a vonatot Bz-szerelvényből állítanák ki.

Összefoglalva: a NOP keretében továbbra sem foglalkoznak azokkal az időszakokkal, amikor viszonylag sok közvetlen utas lenne az északi partra, de továbbra is, és még drágább megoldást választva 40-60 utas kedvéért egy hatkocsis szerelvényt visznek végig a vonalon minden hajnalban, szezonon kívül is.

Ugyan ránézésre alig történik változás a vonalon, az is csak elenyésző kellemetlenséget okoz, mégis érdemes külön is kiemelni a 40-es vonalon bevezetett változást.

A 8003 számú sebesvonatot tervezik megszüntetni Pusztaszabolcs és Budapest között. Ez a vonat Pécsről 16:49-kor indul, és lényegében az egyetlen délutáni, pótjegy nélküli eljutás a baranyai területről a fővárosba. Nyilvánvalóan a NOP tervezői arra gondoltak, hogy nem túl nagy utassérelem, ha Pusztaszabolcson az utasoknak át kell szállniuk az onnan induló személyvonatra. Ez alapvetően így is van, a legnagyobb probléma azonban abból lesz, hogy vasárnap esténként Pusztaszabolcstól csak az átszálló utasoknak lesz ülőhelyük a csatlakozó vonaton, minden más a vonalon később felszálló utasnak már állnia kell, sőt akár jelentős zsúfoltsággal is kell számolniuk az erre utazóknak.

Nos, ez tipikusan az a vasútvonal, amelyiknek nem a regionális szerepe nagy, hanem az egész országos vasúti rendszeren belül egy fontos elem – ahogyan arról már néhány éve egy külön cikkben is megemlékeztünk. Ennek ellenére ezt a vonalat gyakran nevezik mellékvonalnak, illetve a kínálatszűkítést szorgalmazók mindig arra hivatkoznak, hogy mennyi párhuzamos buszjárat van a két város között.

A helyzet most sem változott: a kétóránkénti sárbogárdi pókhoz tökéletesen illeszkedő, a napi két pár vonathoz szükséges járműmennyiséggel azonos eszközzel biztosítható kétórás ütemes menetrend több megyeszékhely közötti kapcsolatot tudna biztosítani. Az oly gyakran emlegetett párhuzamos autóbuszjáratok itt sem léteznek, hiszen nincs egyetlen olyan járat sem, amelyik a két város vasútállomása között közlekedne a vonatokhoz csatlakozva. Természetesen a Volánok készen állnak arra, hogy az utasokat a teljes útvonalon elszállítsák (pl. Pécs–Székesfehérvár között), de ebben az esetben a NOP keretében végrehajtott „optimalizáció” már a vasúti fővonalakról is elveszi az utasokat.

A legvégére hagytuk azt a fővonalat, ahol önmagában legalább annyi vasúti távolsági utast ér sérelem, mint az összes megszűnő távolsági buszjáraton. Érthetetlen módon pont azon a vonalon történt a legnagyobb megszüntetés, ahol az elmúlt években több tízmilliárd forintos infrastruktúra-fejlesztések történtek. Az EU-s pénzből már jelentős szakaszon 160 kilométer per óra sebességre felújított, kétvágányúsított, a csatlakozó vonalak felé kiváló csatlakozásokkal rendelkező, 120-as számú vonalon öt távolsági vonat teljesen megszűnt, három pedig csak pénteken vagy vasárnap közlekedik. Teljes mértékben érthetetlen, hogy erre miért került sor – különös tekintettel arra, hogy jó néhány esetben már jelenleg is tumultuózus jelenetek szoktak kialakulni a hétvégi csúcsidőben. A párhuzamos autóbuszjáratok „természetesen” itt is csak a sajtóközlemények szintjén léteznek, ráadásul autópálya hiányában a 2,5 órás menetidejű vonathoz képest a napi két pár autóbusz kb. 4 órás menetidővel közlekedik.

Fenti összeállítás – már csak terjedelmi okok miatt is – nem lehet teljes körű, de azt határozattan mutatja, hogy a vasút területén optimalizálás nem, csak csonkolás történt.

Ugyan „sikk” szidni a magyar vasutat, és a döntéshozók előtt is sokszor a Volán-vállalatok a szimpatikusabbak, miközben az utastájékoztatás terén is ég és föld a különbség a MÁV-Start javára. Egyrészt az online információadásban (pl. a vonatok aktuális közlekedése szinte 100 százalékosan percre pontosan nyomon követhető az Elvirán, a nagyobb zavarhelyzetekről rövid időn belül tájékoztatást adnak a honlapjukon), de a menetrend-módosítások is sokkal rendezettebb formában találhatóak meg a Start honlapján (bár jócskán lehet még fejlődnie a MÁV-nak is ebben a kérdésben), míg az egyes Volán-vállalatok honlapjáról egyesével kell összehalászni az információkat (ha éppen megtalálhatóak). Ezeket a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem is sikerült teljes körűen összegyűjtenünk, de így is több érdekes tényre lehetünk figyelmesek, hogy miként működött a NOP a Volán-vállalatok esetében.

10.1. Leállított autóbuszjáratok

A NOP-ot felvezető sajtóanyagokban mindig nagy hangsúlyt kap, hogy nemcsak vonatok szűntek meg, hanem autóbuszjáratok is, ahonnan majd utasokat terelnek át a vasútra. Nos, már a hivatalos közlemények terén is látható egy hatalmas különbség (400 megszűnő vonat, 30 leálló buszjárat), de ha jobban megnézzük, akkor látható, hogy a Volán-vállalatok ismét jól lobbiztak (ahogyan az elmúlt évek során sem hajtottak végre egyetlen átszervezést, összevonást, járatmegszüntetést sem), és szó sincs a közleményekben hangsúlyozott jelentős járatmegszüntetésről. Ugyanis az M1-es és M5-ös autópályákon közlekedő járatok leginkább csak ritkulnak, és csak a csúcsidőben, hétvégenként közlekednek. Fontos tudni, hogy egy-egy meghirdetett távolsági autóbuszjárat esetében általában nemcsak egyetlenegy autóbusz indul, hanem rendszeresen kettő-három (ún. másod- és harmadrészek), de nem ritka egy többnapos ünnep után, hogy egyetlen menetrendi indulás esetén 5-6-7 busz is induljon egy irányban. Ezzel ellentétben a többi napon általában csak egy-egy autóbuszt takar az egy-egy konkrét indulási időpont. Tehát az, hogy a napi 7 pár Budapest–Győr buszjáratból a menetrendben egy átlagos napon csak 1 maradt, illetve hétvégén is csak 5-5 indulás szerepel a menetrendben, az nem jelenti azt, hogy egy egész hetet tekintve az elindított buszjáratok darabszáma (különösen egyes vasútvonalakhoz képest) drasztikusan csökkent volna.

10.2. Újonnan induló autóbuszjáratok

Ezekről már igen keveset hallani a menetrendváltást beharangozó hírekben – nem is csoda, hiszen ezek ellentmondanának a NOP szellemének. Számos új járat ugyanis azért indult el, hogy a megszűnő (a kommunikáció szintjén „párhuzamos") vonatok helyett az utasokat elszállítsa. Azaz több esetben utólag hozták létre azokat a buszjáratokat, amelyekre hivatkozva a vonatokat leállították. Számos helyen már meglévő buszjáratokat hosszabbítottak meg, hogy a megszüntetett vonatok helyett az utasokat el tudják szállítani. Itt egy érdekes szemléletnek is a szemtanúi lehetünk. A délutános műszakból hazatérő dolgozókat a Székesfehérvár–Mór–Kisbér vonat helyett ezentúl autóbusz fogja szállítani (és mivel a 14 órás műszakkezdésre sem lehet vonattal majd bejutni, ezért borítékolható, hogy a teljes bérletes forgalom a Volánnál fog megjelenni bevételként). Mivel azonban ez a busz eredetileg Móron éjszakázik (vélhetően odavalósi buszvezetővel, aki otthon alszik), ezért az eddig Mórig közlekedett járat 23:24-kor még továbbindul Kisbérre, ahová 23:50-kor érkezik (és másnap hajnalban indul vissza, hogy a 6 órási műszakkezdésre Székesfehérvárra érkezzenek a dolgozók). Itt a NOP keretében (bár mondhatjuk azt is, hogy az eddigi gyakorlat folytatásaként, hiszen a Volán-vállalatok mindig is jó lobbiképességgel rendelkeztek) az éjféli Kisbér–Mór és a hajnali visszautat 3:35-kor a közszolgáltatás keretében méltónak tartják állami támogatásra, nyilvánvalóan jelentős, eddig még fel nem tárt utasforgalmi igényekre alapozva. Tehát a vasúttól eltérően a Volánnak nem kell az ilyen „szerelvénymeneteket” magának finanszíroznia, azt megteszik helyettük az adófizetők.

Hasonló megoldást távolsági forgalomban is bevezettek április 15-én. Azért, hogy a vasárnapi Budapest–Szeged–Hódmezővásárhely autópályás járatra (amely egyébként maximálisan beleillene a párhuzamos járat fogalmába, és megszüntethető lenne Budapest–Szeged között) ne üresen kelljen felmennie a Tisza Volán autóbuszának Budapestre, ezért a NOP keretében engedélyezik, hogy az óránkénti Szeged–Budapest IC-vonattal párhuzamosan 13:20-kor egy új expresszbuszt indítsanak. Sajnos számtalan hasonló példát lehetne még felsorolni, igazolva azt a kettős mércét, amelyet a NOP eredményezett a Volánok javára.

Az itf.hu – a rendelkezésre álló információk alapján – megpróbálta összegezni az április 15-től életbe lépett módosításokat, amelyből az derült ki, hogy míg a vasút területén mindössze egyetlenegy új személyszállító járat, és egy esetben egy új közlekedési nap került a rendszerbe, a több mint 400 lemondás mellett számtalan szerelvénymenet is bekerült a rendszerbe. Ezzel ellentétben a Volán-vállalatoknál – a hangosan kommunikált néhány tucatnyi járatlemondás mellett – több új buszjárat indult, mint amennyi megszűnt, emellett számtalan esetben hetente többször vagy hosszabb útvonalon közlekednek a járatok:

A Nagy Optimalizálási Projekt tehát a kitűzött céloknak (ahogyan azt előre sejtettük is) nem tudott megfelelni. Ideje lenne most már új alapokon, újszerű gondolkodásmóddal újraszervezni hazánk közösségi közlekedését – mert annak minősége vészesen kezd leromlani, a finanszírozhatósága pedig egyre inkább kezd kétségessé válni. Ezen viszont az eddig használt módszerekkel nem lehet segíteni.

A cikk az itf.hu-n is megjelent.