Robotrepülők rajban, egylapátos helikopter
Méhraj duruzsol... nem! Robotraj duruzsol és keres!
A repülőtechnika legszédületesebben a pilóta nélküli robotok, az UAV-ok kategóriájában fejlődik. Tenyérben elférőktől a bombázó méretűekig naponta készülnek még újabbak, hatékonyabbak.
A Boeing kutatórészlegében Gabriel Santander irányításával már különböző típusú robotok rajainak együttműködése irányításán dolgoznak. Egy múlt heti bejelentésük szerint sikerrel.
Két, bevált felderítő- és kutató robot, a Boeing ScanEagle-je (kereső sas) és a John Hopkins egyetem Dave Scheidt irányításával tervezett ProcerusUnicorn
(egyszarvú) nagyjából azonos, nagyobb repülőmodell méretű felderítő robotjait egymással együttműködő nagy rajokban alkalmazták egy Oregon állambeli kísérleti terület megfigyelésére.
A magyar járásnyi területen rajokban repkedő robotok egymással is „szót értettek’ és folyamatosan közvetítették a látottakat a közös irányító központba. Kaptak egy mentőfeladatot is, meg kellett keresni egy elrejtett, időnként rádiózó
böröndöt. 40 perc múlva találta meg egy Procerus és dobott le mellé
egy sárga porfestékes jelzőzacskót.
Repülés egylapátos rotorral? A természet már kitalálta...
A helikopter-tervezők több mint egy évszázada tanulmányozzák a juharfélék lassan lepergő termése repülését. Ezt az 1915-ben levédett találmányt is nyilván a juharfa inspirálta, más kérdés, hogy repülő szerkezetet az akkori anyagokkal és motorokkal nem lehetett ilyen mintára megépíteni.
De az azóta is birizgálja a mérnököket, hogy ha azt a kis juharszárnyacskát ellenirányban forgatnánk, nem lehullana, hanem felfele emelkedne.
A Lockheed-gyár kutatólaborjában Kingsley Feigens vezetésével évtizede foglalkoznak egy saját motorral hajtott, egyetlen lapátú helikopter, azaz monokopter kialakításával. Sikerrel, mert a SAMARAI elnevezésű robotgépük Washingtonban, többször megismételt, jól távirányított repülései után kapta meg az AUVSI (a Pilóta Nélküli Repülőszerkezetek Nemzetközi Szövetsége) 2011-es ülésének szigorú biztosaitól az elsőbbségét igazoló igazolást. A nyilvános bemutató aulájában a percekig tartó zárttéri szárnyalgatást a nézelődő közönség is lelkes ovációval fogadta.
A monokopter 35x10 centiméteres egyetlen szárnya tövéhez, mondhatni a rotoragyhoz építették be a kis akkut, és a távvezérlő eszközeit. A szárny előreforgó élének közepére pedig azt a kis légcsavart, ami az agy körül húzza, körbeforgatja a szárnyat. A kis légcsavar berreg, a monokopter szárnya csattog, mint a helikoptereké.
A SAMARAI mindössze fél font, azaz 23 dkg tömegű, pedig alatta még van egy, a forgásától függetlenül mindig egy irányba néző, kis kamera is. A különleges nevét az önpörgő termések egyik tudományos nevéből kölcsönözték.
Az irányíthatóság, a láthatóan stabil felszállás és lebegés teszi ezt a szerkezetet rendkívül érdekessé. Azt azonban egyelőre talán a Lockheed fejlesztői sem tudják megmondani, játékszer marad-e a monokopter-gépecske, vagy a jövendő helikoptertechnika őspéldányát tisztelhetjük benne.
