Egy nap a szabadban: Ikarus 311-túra és különvonatozás Tiszakécskén
A Gajdos Márk által kezelt Gumiparipák nevű Facebook-oldal az idei év októberének utolsó szombatjára, dupla fotósmenetet hirdetett: busz- és vonatfotózást!
Erősen borongós időre ébredtünk, csak reménykedtünk a napos felvételekben. A gyülekező Rákoscsaba megállóhelye volt. Ott már várta a lelkes társaságot a sofőr, Németh Laci bácsi, a 311-es Ikarusával.
Az érdeklődőknek rövid előadást tartott a buszáról. Dióhéjban érdemes a járműről tudni, hogy 1960-ban gyártották a mátyásföldi Ikarus gyárban, idén 64 éves. A típusa 311.24. Eredeti rendszáma GA 297 volt. Selejtezését követően hosszú ideig egy isaszegi homokbányában irodaként, illetve étkezőként használták. Laci bácsi három évtizede vásárolta meg az erősen hiányos állapotában levő buszt. Először építkezésénél felvonulási épületként használta. Ezután újította fel a járművet, és kapta vissza a közel eredeti külsejét. Sok helyre eljutott vele. Többek között Stuttgartba is a Sinsheimi Műszaki Múzeumba egy buszkiállításra. Nem kérdés, a 311-es volt ott a legnagyobb látványosság. Több filmben is szerepelt. Többek között felbukkant a Szabadság, szerelemben is, ha csak pár másodperc erejéig is.
Nyolc órakor indultunk útnak.
- Első fotómegállás Péteri határában volt egy szép magas sárguló fánál. Szerencsénkre pont ekkor vetődött erre egy kombi Lada is utánfutóval.
- Ezután Pilisen volt a következő tervezett megállás. Itt a Beleznay-Nyári-kastély előterében kaphattuk lencsevégre a buszt. A barokk stílusú épületet 1710-ben építették. A II. világháború után leányotthonként funkcionált, napjainkban gyermekotthon.
- A harmadik megállás Cegléd határában alapvetően technikai jellegű volt: kis eszem-iszom – a szépen karbantartott buszt nem illik összemorzsázni!
- Törtel határában viszont tervezetten álltunk meg. A buszt itt a Dózsa MGTSZ kapujában örökítettük meg, ami jelenleg a Közép-Magyarországi Gazdák Szövetkezete székhelye.
- Az ötödik „fotohalt” a méltán népszerű humorista, Dombóvári István, falujában, Jászkarajenőn volt. Itt a háttért a Jászkarajenői Nagyboldogasszony templom szolgálta, és egy MTZ 80-as „emelte még magasabbra a kép hangulatát.”
Nem sokkal dél előtt el is értük a céltelepülésünket, Tiszakécskét, ahol kisvasút-fotózás volt a program. Kisütött a nap, tavaszi meleg lett. A „Kilátó” nevet viselő kisvasúti megállóhely melletti füves területen hagytuk a buszt, aztán gyalogosan közelítettük meg a végállomást.
A Tisza-parti Kisvasút nevet viselő régi-új létesítményen 2021. óta lehet újra utazni.
A vasútról érdemes tudni, hogy az építését 1970-ben határozta el a községi tanács. 1971. augusztus 20-án adták át. Eredeti neve Tiszakécskei Úttörővasút volt. 1990-ben Tiszakécskei Gyermekvasúttá nevezték át, 2009-ben leállították. 2020-ban kezdték el a felújítását és egy évvel később október 2-án indult rajta újra a forgalom. Itt sose volt teherforgalom, mindig turisztikai célt szolgált. Az 1600 méter hosszú 760 milliméter nyomtávú vonalon C50-es közlekedik egy zárt és egy nyitott kocsival 10 kilométer/órás sebességgel. A fűtőház a Tisza-parti végállomásnál van. Oda befér az egész szerelvény. A vonat három megállót – Játszótér, Kilátó, Sportcentrum – követően jut el a vasút másik végpontjára, a Találkozások Házához. Ott egy kisebb vasútmúzeum is található. Egy TVG is ki van állítva egy kiskocsival.
Pár szót érdemel a mozdony is, a C50-3372-es. 1955-ben gyártották a MÁV Északi Járműjavító Üzemében. Pályafutását Selypen kezdte. 1970-ben került Tiszakécskére, tehát az életének a további története egybeforrt a helyi kisvasútéval.
A rövid kisvasúton számos fotómegállás volt változatosabbnál változatosabb helyeken:
- kertes házak szomszédságában,
- őszi színekbe öltözött fák alatt, illetve előterében,
- valamint Tiszával a háttérben.
Ám a fő attrakció egyértelműen az Ikarusszal együttállás volt! Csepel-motoros járművekkel közúton és vasúton! Ráadásul egy korosztály, hisz mindössze öt év van közöttük, a kismozdony idősebb.
A kisvasútfotózás után visszasétáltunk a buszhoz. Eközben ismét befelhősödött. Rövid kitérőt tettünk a helyi szupermarketben, feltöltöttük a készleteinket, és elindultunk haza. Bár Laci bácsi kora ellenére nagyon fiatalos, szeretett volna sötétedés előtt hazaérni.
Útközben még megejtettünk pár fotómegállást. Kőröstetétlen hangulatos Kádár-kockáival, na meg a község határában szintén remek képeket lehetett készíteni. Pár kattintást a végén még megért Cegléden a Széchenyi úti temető kriptáival is.
Laci bácsi kérése teljesült, visszaértünk Rákoscsabára délután 5-re. A fotósmenet a korábbiakhoz hasonlóan ezúttal is remekül sikerült, Gajdos Márk ismét kitett magáért. Továbbá nagy köszönet Laci bácsinak a rugalmasságáért. Ő is mindent megtett az jó hangulat fokozásáért.
Nyitóképünkön: Budapest, Rákoscsaba vasúti megállóhelye. Buszunk várakozó állásponton
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
