Egy második világháborús nehézbombázó utolsó hírmondói
A Brit Királyi Légierő legendás Avro Lancasterei meghatározó szerepet játszottak a második nagy világégés Németország elleni légicsapásaiban. Bár több mint hétezret építettek, napjainkra mindössze két repképes példány maradt fenn belőlük.
A múlt század harmincas évtizedében az 1910-ben, Manchesterben, Alliott Verdon Roe jóvoltából alapított Avro repülőgépgyártó kifejlesztette a kétmotoros Avro 679 Manchester nehézbombázót. A Manchesterek tervezésénél ugyan igyekeztek figyelembe venni a brit légügyi minisztérium vonatkozó specifikációit, ám az először 1939. július 25-én levegőbe emelkedő, majd 1940 novemberében szolgálatba álló típusról hamar kiderült, a megbízhatatlan és relatíve kis teljesítményű Rolls-Royce Vulture motorok miatt a bombázó nem képes ellátni eredetileg meghatározott feladatát.
Ezért a Manchestert áttervezték négymotoros nehézbombázóvá – ez lett a Lancaster. (Közbevetőleg a névadásról: a hasonló nevű településhez köthető Lancaster-ház a Plantagenetek oldalágaként három királyt is adott Angliának...) Az új, elődjénél masszívabb és erősebb, a Rolls-Royce Merlin motorját megkapó típus szűzrepülését 1941 elején hajtotta végre, majd 1942-ben állították hadrendbe – a Manchestert pedig kivonták az aktív szolgálatból. Így a négymotoros, középszárnyas, osztott vezérsíkú, teljes fémépítésű, figyelemre méltó védelmi és támadó tűzerejű Avro Lancaster vált a Brit Királyi Légierő, a RAF elsőszámú, éjszakai bevetésekre is alkalmas nehézbombázójává.
A Lancasterek különbőző változataiból az évek során 7377 egységet építettek két kontinens tíz repülőgépgyárában. A bombázót hozzávetőlegesen kilenctonnányi bombateher hordozására tervezték, amit különleges küldetések esetén 11 tonnára lehetett növelni. Az idők során – hétfős legénységgel a fedélzetén – a gép eredetileg 28 ezer 575 kilogrammos felszállási tömege 1945 februárjára elérte a 32 ezer 658 kilogrammot. Csúcsebesége meghaladta a 450 kilométert óránként, hatótávolsága három fél tonnányi bombateherrel 4600 kilométer volt, maximális terheléssel ennek körülbelül a kétharmada.
A nehézbombázókhoz emlékezetes bevetések egész sora fűződik: az átalakított B.Mk 1-esekről (Special) dobták le Chastise hadművelet során a többek között a Ruhr-vidék ipari üzemeinek lerombolására szánt, tíztonnás Grand Slam „földrengésbombákat”, hordozták a gátrombló pattogóbombákat, Lancasterek süllyesztették el a Tirpitz csatahajót, miközben alapesetben németországi városok ellen hajtottak végre bombatámadásokat. A Lancasterek 1942 és 1945 között összesen 618 ezer 378 tonna bombát dobtak le ellenséges területen, és 3249 gép semmisült meg harc közben. De részt vettek humanitárius műveletekben is: a háború végén, a csak 1945 április végén, május elején felszabadított holland területek éhező lakosságának 11 ezer tonna élelmiszert juttattak el.
A Lancasterből fejlesztették ki az Avro 691 Lancastriant, az 1940-es és 1950-es évek brit és kanadai utas- és postaszállító repülőgépét.
Mára a 7377 legyártott nehézbombázóból mindössze tizenhét maradt fent. Közülük is csupán kettő repképes – a PA474 lajstromjelű a királyi légierő a lincolnshire-i Coningsby-ben lévő Battle of Britain Memorial Flight látogatóközpontjának becses példánya, a másik, a FM213-as a kanadai Hamiltonban (Ontario állam) van, őrzője a Canadian Warplane Heritage Museum. A két gép bizonyos légibemutatók rendszeres szereplője, sőt, a kanadai Lancaster olykor átkel az Atlanti-óceánon, és együtt repül brit társával.
Nem elképzelhetetlen, hogy a repülhető nehézbombázók száma akár a közeljövőben gyarapodni fog. Hírlik ugyanis, hogy franciaországi, amerikai, ausztráliai és új-zélandi tulajdonosok fáradoznak Lancasterjeik teljes körű restaurálásán.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
