Egy kétszínű Malév Tu-154-es

Korosztályom gyermek- és kiskamasz korának „kötelező” kellékei voltak az NDK-ban és Csehszlovákiában készült polgári, illetve katonairepülőgép-makettek. Ezek össze(vissza) ragasztás és hevenyészett matricázás után vagy a plafonról lógtak, vagy a szekrény tetején porosodtak.

Néhány évvel ezelőtt egy ilyen, VEB Plasticart gyártmányú, 1/100 méretarányú Tu-154-es makettet kaptam egy volt évfolyamtársamtól. A feladat adva volt: a tegnap makettjét – minden, eddig összegyűlt makettezési tapasztalatomat beleadva – a ma elvárható szinten megépíteni. Ennek a kihívásnak igyekeztem megfelelni.

Az építés megkezdése előtt körülnéztem a neten, valamint beszereztem az Aero História sorozat Tu-154-ről szóló típusfüzetét. Ez a kiadvány nyújtotta a legnagyobb segítséget, a rengeteg (részlet)fotójával, háromnézeti rajzaival. Nagyon sok segítséget kaptam a Makettinfo Utasgépek fórumán is.

Malév-gép lesz belőle, ez biztos volt, de melyik? Legyen az első, LC-Aladár, netán az utolsó, LC-Vilmos? Esetleg a tragikus sorsú LC-Ilona? Ja, és melyik színterv? Ekkor jött az ötlet, olyan legyen, amilyet tudtommal még senki sem csinált: a bal oldal az első, míg a jobb oldal a második színtervet mutassa be! Végül is a cél az volt, hogy egyszerre három dolognak is emléket állítsak: már tizensok éve nincsenek Nagyvasak, megszűnt a nemzeti légitársaság, sőt, már a repülőteret sem Ferihegynek hívják...

A készlet a prototípust mintázza, a Malévnél is használt gépekhez képest jó néhány eltéréssel, ezeket megpróbáltam kijavítani. A géptörzset és a szárnyakat is vastag, pozitív panelvonalak „díszítették”, ezeket lecsiszoltam, majd az említett típusfüzetben található paneltérkép alapján újrakarcoltam. A törzsfelek és a szárnyak összeragasztása előtt a belső felületüket matt feketével lefújtam, így csökkentve az átlátszóságot, a műanyag hatást. Az összeragasztás után „végtelen” mennyiségű tömítés, csiszolás következett. Őszintén szólva ez el is vette a kedvem a további építéstől, a makett szépen a süllyesztőbe került. Egyéb okom is volt erre, ugyanis külsősként részt vehettem a Miniversum építésében. Aztán, egyfajta újévi fogadalomként eldöntöttem, befejezem a fél- (inkább harmad-) kész repülőgépet.

Nézzük tehát az általam elkövetett átalakításokat!

• Antennák: a pilótafülke felett, illetve a törzs alatt az összeállítási rajztól eltérően késantennák voltak, ezeket 0,5 milliméteres sztirol lapból faragtam ki.
• Áramlásterelők: a szárnyak felső részén lévő áramlásterelő lapok a maketten egészen az orrsegédszárnyakig előrenyúltak, a valóságban ezek rövidebbek voltak, az átalakítást képek alapján végeztem el.
• Örvényorsó: a függőleges és a vízszintes vezérsík találkozásánál előrenyúló örvényorsó a maketten vékony, szuronyszerű alkatrész, ez valójában vastagabb, kúposabb kialakítású. Ezt tömítőpasztával próbáltam formára alakítani. Itt még egy hiányossággal találkoztam: az örvényorsó alatt a vezérsík egy rövid szakaszon függőleges, csak ezután törik meg 45°-ban. A makettről ez a függőleges darab hiányzott, ezt 2 milliméteres sztirol lappal pótoltam.

• Levegőbeömlők: a szélső hajtóművek szívótorkai körül kialakított pótlevegőbeömlő-nyílásokat festéssel imitáltam.
• Sztatikus kisütő tüskék: a szárnyak, illetve a vízszintes vezérsíkok törővégein található sztatikus kisütőket 0,4 milliméteres furatokba ragasztott 0,3 milliméteres damilból készítettem.
• VSZU: a fedélzeti segédhajtómű (Вспомогательная силовая установка) feladata volt a repülőgép elektromos és légkondicionáló rendszerének működtetése a földön, álló hajtóművek mellett, illetve a főhajtóművek indítása. Ez az alkatrész teljes egészében hiányzott a makettről. Ennek elkészítése volt a legnagyobb falat. A hajtómű fúvócsövét az ecsetek szőrének védelmére szolgáló kis műanyaghengerből vágtam méretre, előtte ki kellett fűrészelni az oldalkormány alatt egy kis darabot. Ezután az így kialakított „fészekbe” beragasztottam a csövecskét, majd a hajtómű jellegzetes burkolatát tömítőpasztából formáztam meg. Így leírva nem is tűnik bonyolultnak...

• A festés: alapozás után (Mr. Hobby Surfacer 1000) a fehér és a szürke részeket Dupli-Color spray-vel fújtam le (fehér: RAL 9010, szürke: RAL 7038). A bal oldali „svanc” világoskékje Humbrol 89, a jobb oldal és a „blue nose” sötétkékje Revell 56. A hajtóművek be- és kiömlő nyílásait Mr. Hobby 212 Ironnal festettem. Az alkalmazott színek szerintem jól visszaadják az igazi gépek malévos megjelenését.
  A gép feliratait, ablakait, pilótafülkéjét matricából készítettem, melyhez a H.A.D. matricakészleteit használtam fel. Itt térnék ki arra, hogy miért tömítettem el a makett ablaksorát és pilótafülkéjét. Sajnos sem az ablakok formája, sem pedig a száma nem egyezik meg az eredetivel (a maketten eggyel több ablak található). Ugyanez igaz a pilótafülkére is, az ablakok osztása köszönőviszonyban sincs az igazival. A matricák felhelyezése külön művészet, a hordozófilm nagyon vékony, az előlakkozás ellenére könnyen szakad, gyűrődik.
  Két réteg lakk felvitele után az építést befejezettnek nyilvánítottam. Ezek után derült fény egy bosszantó hibára, amelyet figyelmetlenségemnek köszönhetek, és utólag nem tudtam (mertem) javítani: az új arculaton a lajstromjel kisebb, és sötétkék színű, ez különösen a hajtóműgondolán feltűnő.

• A dioráma: az alap egy 42×42 centiméteres MDF-lap. Ebbe karcoltam bele a 15×9 centiméteres téglalapokat. A betonszürkére fújás után a kátrányt félfényes feketével imitáltam. A repülőgép kapott egy portól és sérülésektől védő plexibúrát, amelyet két zsanérral rögzítettem az alaphoz. A „betonra” elhelyeztem 18, a gurulóutak mentén látható iránytáblákra hajazó feliratot, amelyeken az összes Malév Tu-154-es lajstromjele, beceneve, valamint első ferihegyi leszállásának, illetve utolsó fel- vagy leszállásának időpontja olvasható.

Négy repülőgép esetében beszélhetünk utolsó leszállásról: LCA, LCE, LCG, LCH. Aladár leállítása után rendőrségi gyakorlógépként szolgált tovább. Jelenleg romos állapotban várja sorsa jobbra fordulását a 13L pályaküszöb közelében. (Aladárt valójában arról a félreeső helyről elvontatták és most az ACE-hangárnál várja a felújítását.)  Elemér szintén gyakorlógépként élte nyugdíjas éveit, egészen 2010-ig. Ekkor megvásárolta a Repülőtéri Katasztrófavédelmi Igazgatóság. Egy gyakorlat keretében darabolták fel 2011 novemberében. Géza 1994 februárjában került a Közlekedési Múzeum tulajdonába. Jelenleg a repülőtéri skanzenben kiállítva látogatható. Helén sorsa hamar megpecsételődött: leállítása után három év üzemképtelen tárolás következett, majd lángvágó általi halálra ítélték. Az ítéletet 1997 szeptemberében hajtották végre. (Még egy 154-esünk úszta meg épségben a leselejtezést: LC-Béla 1995 óta a stuttgarti repülőtér lakója, kabinszemélyzet kiképzésre és rendezvényekre használják, jó állapotban van, azt a sérülését is kijavították, amit 2013-ban egy megcsúszott hókotró okozott – a szerk.)

Művemet ajánlom azon hajózóknak és műszakiaknak, akiknek életük része volt a „Nagyvas”, valamint azoknak is, akik utasként repültek vele üzleti útra, nyaralni, így részesei lehettek a Malév, és a magyar polgári repülés aranykorának.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!