Egy csodálatos légifotózás: öt Sea Fury Nevada egén – 1. rész
Néhány nappal ezelőtt az a nem mindennapi szerencse ért, hogy egy kaliforniai pilóta barátom meghívására részt vehettem egy légi fotózással egybekötött repülésen Reno fölött, öt világháborús brit Sea Fury társaságában.
Tim közel tíz éve repül légifotós küldetéseket, és már egy ideje szeretett volna magával vinni, hiszen tudta, mennyire szeretem a veterán repülőgépeket. Az ügy természetesen nem volt olyan egyszerű, hogy csak beugrok a gépbe, és már megyünk is. Tim megbízója a Warbirds International szakfolyóirat szerkesztője. Az ő beleegyezésére volt szükség, hogy én is jelen lehessek. Szerencsémre pozitív döntés született.
A fotózás reggelén hajnali hatkor indultunk a kaliforniai Van Nuys repülőteréről Tim gyönyörű Beechcraft 55-ös kétmotorosával. Az első megálló Eagles Nest reptere volt Ione Kaliforniában, ahol a versenyrepülések szerelmesei által jól ismert Sanders család főhadiszállása található. A Sanders családot a Sea Fury királyainak nevezik. Egy régi versenyző-dinasztia, akik rendszeresen versenyeztetik két jól ismert Sea Fury gépüket, az Argonautot és a Dreadnoughtot, az évenkénti renói nemzeti bajnokságokon. Itt, a családi hangárban beszéltük meg az akciótervet, hol és mikor randevúzunk a fotózásra kiválasztott masinákkal.
Szeretném megemlíteni, ez volt az első alkalom, hogy egyszerre öt Sea Furyt formációban bárki is lefotózzon. A „brief” után gyorsan leszereltük a repülőnk két oldalablakát, és már szálltunk is fel a következő állomásunk felé.
A fotózást nem messzire a nevadai Reno Stead reptér mellett terveztük. Egy rövid, 100 mérföldes repülés után, átkelve a Sierra Nevada hegység láncain, célpontunk felé érve vártuk a vadászok megjelenését.
Nem várattak minket túl sokáig. Az egész úgy tűnt, mint egy régi háborús film, ahogy a gépek először csak mint pöttyök feltűnnek a horizont felett, aztán méltóságteljesen odaúsznak hozzánk egyre növekedve, és egyszer csak mind ott dübörögnek egy karnyújtásnyira a jobb szárnyvégünktől. Már repülök egy ideje, volt szerencsém DC-3-asokat, B-17-eseket, egyszer még egy B-29-est is repülés közben a saját pilótafülkémből látni, de erre az élményre nem voltam felkészülve. Leírhatatlan az, ahogy ezek a gyönyörű világháborús madarak szelik a levegőt, mintha nem is hetvenévesek volnának, hanem csak tegnap gördültek volna ki a Hawker gyár kapuján.
Ezek a gépek a második világháború végén születtek, a sugárhajtású repülés hajnalán. A Hawker Sea Fury volt az utolsó propelleres vadász a Királyi Haditengerészet kötelékében, és egyben a leggyorsabb sorozatban gyártott dugattyús gép is a történelemben.
(Folytatjuk)
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
