Duxford kincsei, lássuk őket, amíg még repülni tudnak!
Minden évben elzarándokolnak két helyre a veterán repülőgépekért rajongó emberek. Az egyik a franciaországi La-ferté Alais, ahol a Sallis alapítvány repülőnapját lehet megtekinteni. A másik már a csatorna túlpartján van, Anglia földjén, Duxfordban. A második világháború idején híressé vált repülőtéren működik az Imperial War múzeum repülésszekciója, több hangárral és rengeteg típussal. Az Angliai Légicsata című film földi jeleneteinek nagy részét is itt vették fel.
A repülőtéren három nagyobb szabású repülőnapot tartanak évente, de ebből kiemelkedik a Flying Legends, amely tényleg az oldtimer hívők Mekkája. Ha a repülőtér nyitására érkezünk és szerencsénk van az időjárás ügyében is, akkor az 1940-es évekbe képzelhetjük magunkat. Nagyrészt korhű épületek, és szerelőruhás, pilótadzsekis emberek több tucat második világháborús harci repülőgép körül végzik felszállás előtti tennivalóikat.
Angliáról van szó, tehát a repülőgépek nagy része brit. A Supermarine Spitfire különféle változataiból idén 11 példányt készítettek fel a dinamikus programra, de négy Hawker Hurricane is csatarendbe állt. A Hawker Fury csatarepülőgépből és a Curtiss P-40 Tomahawk/Warhawk vadászokból is két-két gépet hergeltek, de az amerikai P-51 Mustang vadászból öt is startra készült. Az újvilági tengerészeti „macskák” társasága (Wildcat/Martlett, Hellcat, Bearcat) mellett a Vought Corsair három példányát is előkészítették.
Mozgolódott a „Luftwaffe” is, bár ebben az évben eredeti Daimler-Benz motoros Bf-109 nem volt (ezekből csak az EADS Messerschmitt múzeumában, Manchingban van három repülőképes). A spanyol építésű, Merlin aggregátos „messzerek” közül - hivatalos nevük Hispano HA-1112 Buchon – négy is csatasorba állt.
A nagyobb vasak közül a kétmotoros Bristol Blenheim, egy B-25 Mitchell, több DC-3/C-47 Dakota szállító-repülőgép, Beechcraft 18-as vagy éppen a nagy négymotoros Boeing B-17 Flying Fortess is repült. Volt több olyan repülőgép is, amelyből csak egy-egy van, ezek is a levegőbe emelkedtek, ilyen például a Curtiss Hawk-75, a P-38 Lightning vagy a P-47 Thunderbolt. Különleges vendég volt a RedBull DC-6B négymotoros utasszállítója, amely régen még Tito jugoszláv elnök VIP repülőgépe volt. Bemutatót repültek egy veterán Bücker Jungmann gyakorló repülőgéppel is.
A kiállító csarnokokban és szabad téren is rengeteg típus látható. Különlegesség volt a Magyar Királyi Légierő által is repült olasz Fiat Cr-42 újonnan restaurált példánya, amelyet a jó idő miatt szabad téren mutattak be a nagyérdeműnek.
A sétarepülést kedvelők Dragon Rapide repülőgépen repülhettek, de ha mélyebb zsebbe nyúltak, akkor T-6 Texan, Tiger Moth vagy akár Supermarine Spitfire kabinjában is az égbe szökkenhettek.
A statikusan bemutatott repülőgépek nagy része már a csarnokokban, hangárokban várta az érdeklődőket. Az amerikai hangárt két éve újították fel, aki B-52 nehézbombázót, SR-71 stratégiai felderítő repülőgépet, F-111 szuperszonikus bombázót és sok-sok már különleges repülőgépet akar megtekinteni, annak ott a helye. A legújabb hangárban például egy Victor tankergép is található, de Vulcan hadászati bombázó, vagy éppen Electric Canberra, vagy Lightning is látható. Az egyik csarnokban a 760501 sorozatszámú, 501-es oldalszámú magyar MiG-21PF vadászrepülőgépet is megtalálhattuk.
A Flying Legends azonban a légcsavaros repülésről szól. Az egyetlen sugárhajtású típus, amelyet a levegőben is láthattunk, az Amerikai Légierő F-35A alacsony észlelhetőségű szupervadásza volt, amely egy Spitfire és egy Mustang közös kötelékében emlékrepülést, „Heritage Flightot” hajtott végre, az USA Európában harcolt repülőseinek emlékére. Talán rebellis szívem mondja, de én inkább a világháborús magyar királyi légierő vagy éppen a Luftwaffe vadászpilótáira emlékeztem, akik megakadályozták, hogy a brit vagy amerikai hadászati bombázók lerombolják városainkat nagyszüleinkre.
A rendezvény azonban egyetemesen az öreg repülőkről és repülősökről szól. Sok-sok relikvia, emléktárgy, könyv és minden más kapható, a hagyományőrzők pedig színesítik a repülőnapot. Aki tud, zarándokoljon el Duxfordba, azért is, mert a típuskínálat és a mennyiség csökken, hiszen ezek a repülőgépek minden erőfeszítés ellenére is lassan-lassan elérik az a kort, és műszaki állapotot, hogy már nem biztonságos velük repülni, így aki még levegőben akarja megtekinteni a legendás repülőeszközöket, annak irány Duxford, Flying Legends.
Köszönetemet fejezem ki Esther Blaine-nek, az Imperial War múzeum munkatársának a cikk írásához nyújtott segítségért.
* * *Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
