Dragon-start és a rakoncátlankodó kabinajtó

Az első amerikai „szolgálati” űrrepülés az űrsikló leállása óta. A szivárgást megszüntették. Akár már jövőre orosz űrhajós is repülhet a Dragonnal.

Ez lesz a második alkalom, hogy az új amerikai űrhajó személyzetet visz az űrállomásra, de ez lesz az első, amikor a Dragon űrhajóval már nem tesztrepülés, hanem a „rendes” rotációs program részeként repül – nem a Szojuzzal érkező szokásos három, hanem – négy űrhajós az ISS-re, féléves küldetésre. Mint ismert, a SpaceX Dragon űrhajója május 30-án startolt és augusztus 2-án tért vissza sikeresen két pilótával a berepülés utolsó fázisaként.

A felbocsájtás előtti utolsó sajtótájékoztatón Jim Bridenstine néhány érdekes részlettel szolált, egyrészt arról, mi mindent kellett javítani, módosítani a Dragon előző, még tesztrepüléséhez képest. Javítottak a hővédő pajzson, amely a visszatéréskor megvédi az űrhajót a légkörbe érkezés miatt fellépő hatalmas hőterheléstől, és ugyancsak javítottak a kapszula ejtőernyő-rendszerén. A pajzs valamivel többet károsodott, a főernyők valamivel – néhány másodperccel - később nyíltak a számítottnál: mindkettő még bőven benne volt a biztonsági határokon, de azért alakítottak rajtuk. Az űrközpont főnöke pedig azt erősítette meg, hogy az előző start nem okozott károkat a startpadon. Egy másik kérdésre válaszolva a NASA igazgatója elmondta, az űrhajósok – Michael Hopkins, Victor Glover, Shannon Walker és a japán Soicsi Nogucsi – sűrű tesztelésen estek át és ráadásul hetek óta karanténban vannak, nem fertőződhettek meg tehát a vírussal.

Mivel a hurrikánveszély miatt a startot egy nappal elhalasztották, megint elsőrendű kérdéssé vált az időjárás. Nos, a kritériumok: nem indíthatják a rakétát az űrhajóval, ha a szélsebesség a startpad ötven méteres magasságában meghaladja a 48 kilométert óránként, ha a felsőbb légköri zónákban szélnyírást észlelnek, és nem szabad 30 percen belül indítani azután, hogy az űrközpont tízmérföldes (körülbelül 16 kilométeres) körzetében villámlás, vihar volt. Ugyancsak kizáró ok a jegesedés-veszély, a túl magas légköri feszültség, és ami fontos ugyancsak megfelelő időjárási körülmények szükségesek nem csak a starthely, hanem az első fokozat visszatérésének zónájában is, illetve abban a körzetben, amelyben az esetleges megszakítás miatt érkezne vissza a kabin. Ezeknél a tengeri zónáknál azt is ellenőrizni kell, nincs-e ott illetéktelen vízijármű, emlékezetes volt a Demo 2 repülés végén, amikor a kabin a vízre szállt, rengeteg motorcsónak zavarta a mentőalakulatok munkáját.

Az űrhajósok az öltöző szobában megkapták és ellenőrizték a mutatós fehér űrruhákat, percre pontos menetrend szerint ültek a Teslákba és hajttattak a legendás 39A padhoz, ahonnan többek közt az első Holdra szálló Apollo 13 expedíció is indult. A liftből kilépve az űrhajósok kettesével sétáltak át az „utashídon” az úgynevezett fehér szobáig, ahonnan az űrruhák utolsó ellenőrzése zajlott, majd a beszállás, de mindezek előtt egy hagyomány: egy-egy aláírás a fehér szoba falán.

Több, mint két és fél óra telt el a startig, végig kell ilyenkor haladni rengeteg ellenőrzésen, az űrhajósok bekötötték magukat, még mindig a földi személyzet segítségével, aztán az üléseket az indításhoz szükséges pozícióba állították, és több mint két órával a start előtt zárták le a kabin ajtaját. Ekkor azonban a belső nyomás némi esését tapasztalták, és ismét kinyitották az ajtót.

Tíz perc volt arra, hogy kijavítsák a hibát, T mínusz 1 óra 42-kor ismét zártak, következett az újabb nyomáspróba, amelynek nyomán már jó adatokat kaptak, a szivárgás oka valami kisméretű „idegen tárgy” volt, ami miatt nem volt tökéletes az ajtó szigetelése. Közben az időjárás is kedvezőnek bizonyult, noha fél nappal felbocsájtás előtt még csak ötven százalékos volt a valószínűsége, hogy mehet a start. És közben Floridában is beesteledett.

A „crew access arm”, vagyis a híd a torony és az űrhajó között 43 perccel indulás előtt távolodott el a rakétától, ami azt jelentette, hogy a start most már nagy valószínűséggel megtörténik. Az űrhajósok magukra maradtak a kabinban, közben készenlétbe helyezték a mentőrendszert, amelynek segítségével a repülés első másodperceitől kezdve pályára állásig leválaszthatják a kabint, amely a saját kisebb rakétahajtóművei révén önállóan repülhet tovább, és visszahozza az űrhajósokat a földre, ha a hordozórakéta hibásan működne.

A rakéta tartályait a SpaceX szokásos eljárása szerint nem sokkal start előtt töltötték fel tüzelőanyaggal és folyékony oxigénnel, a hatalmas rakéta kezdett „életre kelni”, megjelentek a jellegzetes pamacsok a túlnyomásos szelepeknél. Három perccel a start előtt a torony kissé eltávolodott a rakétától.

Magyar idő szerint hétfőn egy óra 27-kor a Falcon elemelkedett, két és fél perc múlva az első fokozat levállt – és elindult vissza leszállni a földre. A második fokozat közben egyre tovább és egyre magasabbra emelte az űrhajót, a földről újra és újra jelentették: „trajectory nominal”, amit a Dragonról derűs hangon igazoltak vissza, az űreszköz pontosan követi a kijelölt pályát, a repülés első perceiben ez a lehető legjobb hír...

Kilenc perc: a pálya már földkörüli, közben az első fokozat szépen visszaszállt az előre kijelölt tengeri bárkára, aztán a második fokozat is levált, a Dragon szabadon repül 27 ezer kilométeres óránkénti sebességgel, 200 kilométer magasan. Az irányítás pályára állás után jelezte, valamiféle újabb hibát észleltek az űrhajó létfenntartó rendszerében, de a kabinban a körülmények megfelelőek, a repülés folytatódhat. 

Megkezdődött a mintegy 27 órán át tartó utazás az űrállomás felé, innentől kezdve ismét a normalitás része, hogy amerikai űrhajó amerikai és más nemzetiségű utasait – friss hír szerint akár oroszokat is, akár már jövő évben – az ISS-re viszi.