Cukorrépa-krémleves

Rendhagyó, hogy az ihón receptet közöljünk. Mondhatni, ennél nagyobb OFF itt még nem volt. De legalább a recept is rendhagyó, egészen különleges ízvilághoz juthatunk.

A két évvel ezelőtti répakampány idején jött az ötlet egy kettétört répa láttán, hogy ez bizony nagyon guszta, meg kéne kóstolni. Ha cukrot csinálnak belőle, nem lehet olyan rossz. A kívül földes, retkes répa belseje kristályos és fehér, olyan, mint egy kifakult cékla. Az illata is hasonló, de elrágcsálva nagyon édes (nyilván, tele van cukorral). A következő répavonat-fotózás során szerezzünk répát, a rakodók mindig boldogan lemondanak 1-2 szemről, de a földre lehullott szép példányok is éppúgy megteszik.

A nyers répa örömei után gondoltam, ebből biztos lehet valami finomat főzni, mintha nagymamám is mesélte volna egyszer, hogy ezen éltek a háború alatt... Aztán elkezdtem keresgélni az interneten, de hosszas kutatás után is csak egyetlen értelmesnek tűnő receptet találtam. Ez viszont már első olvasásra is nagyon jól hangzott, bár a chilit azért nehéz volt elképzelnem az édes répával. Aztán megcsináltuk a levest, és azóta a répaszezonok alatt többször is volt cukorrépa-krémleves a menü. A kezdeti kétkedés után még minden vendégünk pozitívan fogadta az ételt, ezért merem a konyhában vállalkozó kedvű vasútbarátoknak is ajánlani.

A leves Gizinél tálalt receptjét nagyon kicsit módosítottuk, mi az alábbi módon készítjük el.
Hozzávalók: egy átlag répa nagyjából egy kilós. Ebből bőven jól lakik hat ember, még talán marad is belőle. Ehhez két fej vöröshagymát használunk fel. Kell még vaj, amiben megpároljuk a hagymát, meg némi víz. A fűszerek: egész gyömbér, egész szerecsendió, chili, só.

Fogjuk a répát, alaposan mossuk meg, hámozzuk meg, majd vágjuk fel lehetőleg minél apróbb darabokra. Krémleves lesz, majd botmixerrel kell pempősíteni, de előbb meg kell főzni. Elég lassan fő a répa, ha kisebbek a darabok, akkor gyorsabban megvagyunk (érdemes kuktát használni, az is sokat gyorsít). Az összevágott répát vízben tároljuk, amíg összevágjuk a vöröshagymát. A hagymát vajban pároljuk, majd felöntjük egy kis vízzel. A répáról leöntjük a vizet, majd a hagymához adjuk. Öntünk hozzá annyi vizet, hogy ellepje, meg is sózzuk kicsit. Ha kuktát használunk, akor rátesszük a fedőt, és hagyjuk dolgozni. Az a lényeg, hogy megpuhuljon a répa (természetesen lábost is használhatunk).

El is érkeztünk a lényegi lépéshez, most meg kell támadnunk a répát botmixerrel. Ügyeljünk arra, hogy ne maradjanak nagy darabok a répából, lehetőleg daráljuk be az összeset. A fazék maradjon a tűzön, közepes lángot használjunk. Eztuán érzésre adjunk hozzá némi vegetát, készítsük elő a fűszereket.

A fűszerezés nagyon fontos, és bár először tényleg furcsán hangzik, nagyon izgalmas végeredményt ad. Mindenből saját ízlés szerint adjunk hozzá, közben kóstolgassunk. Tehát ne sajnáljuk a levesből a chilit, a gyömbért és a szerecsendiót, és a sót se felejtsük el. Érdemes egész szerecsendiót reszelni, de gyömbérből is jobb a saját reszelmény. Főzzük még egy kicsit, aztán öntsünk bele 3-4 deci tejszínt. Kavargassuk, kóstoljunk, adjunk még bele fűszert, ha a tejszín nagyon kihígította, majd várjuk meg, amíg egyet buggyan, és készen is vagyunk.

A répalevessel párhuzamosan készítsünk pirított kenyérfalatkákat, azzal megszórva tálaljuk a levest. (Vörösbor passzol hozzá.)