Búcsúzó Air Race: szép és drámai repülések a Balaton fölött

Sokan vannak, akik istenigazából most kezdik sajnálni – nemcsak a magyarországi futamot, hanem magát a bajnokságot: mint korábban beszámoltunk róla, egyelőre csak reménykedő tévékommentátorok szájából lehetett olyat hallani, hogy a leállítás csak szünetet jelent... Sokan vannak, akik nem hitték, de a balatoni futam a budapestiekhez képest is látványos, izgalmas volt, sőt, merem állítani, hogy élvezetesebb is mind a közönségnek, mind a szakmának, mint sok más alkalom.

A viszonylag hosszú, a déli parttal nagyjából párhuzamosan kialakított pálya ugyanis sokkal többet bízott a pilótára (és a mögötte lévő csapatra), mint a korábbiak. Amíg általában a versenyeken a szabad szemmel alig észlelhető apró momentumok döntöttek, addig itt a visszafordítóknál többféle megoldást alkalmazhattak a versenyzők, milyen szögben emelik és fordítják vissza félkubaival vagy egy majdnem vízszintes fordulóval a gépet a kapuk felé. A történet olyannyira érdekes volt, hogy egy adott repülés során a későbbi győztes Matt Hall a saját embereit is meglepte, mert a kigondolt jobb helyett balfordulóval repült tovább, és erre a döntésre a pilóta az utolsó másodpercekben jutott, mint később kiderült, jó is volt a döntés...

Emlékezetesen váratlanul kellett a Balatonra szervezni a versenyt, a jelek szerint Szentkirályszabadja mint bázisreptér megfelelően kiszolgálta az igényeket, igaz, valóban volt az első nap valamiféle félreértés folytán némi benzinmizéria, ami miatt a három edzőrepülés helyett csak egyre kaptak lehetőséget a résztvevők. De ez talán csak a kvalifikáció során érződött a pilóták repülésén, a vasárnapi tizennégyes, nyolcas majd négyes párbajsorozat során nem annyira a felkészülés, mint az időjárás okozott igazán komoly problémákat, az időnként lecsapó zivatarok, a szél irányának és erősségének váratlan változásai (egy vihar miatt akadt olyan versenyző, aki Siófok-Kilitin kellett, hogy leszálljon, mert Szentkirály felett épp alkalmatlan volt az időjárás).

Vasárnapra azonban megnyugodott az idő is, ami abból a szempontból is jó volt, hogy a nézőket sem verte el túl heves eső és a látás is jó volt: az északi part hegyei, Tihany és az apátság, no meg a vízen kellő távolságban ékeskedő vitorlások nagyon is szép és vonzó hátteret nyújtottak a repülőversenynek.

És akkor a részletek. A tizennégyek párharcai során a kanadai McLeod úgy győzött a francia Ivanoff felett, hogy mindketten kaptak ezért vagy azért büntető másodperceket, de a kanadai ezzel együtt volt gyorsabb. Le Vot talán túl nagy lendülettel indított és már a négyes kapunál elvétette a magasságot, majd ugyanez volt a hiba a tizenhármasnál, ellenfele, a brit Murphy simán továbbjutott lassabb és óvatosabb repüléssel.

Az idén két futamon is győztes Muroya, aki nyilván arra készülne, hogy az utolsó, Japánban rendezendő futamon japán versenyzőként szerzi meg az utolsó világbajnokságot, „konzervatív” stílusban repülte meg a pályát, taktikájának nyilván része volt, hogy a sokkal agresszívabb stílust képviselő ellenfél, Mat Hall úgyis rontani fog. Hát nem, az ausztrál valóban keményebben repült, de ugyanúgy hiba nélkül, viszont gyorsabban, ez azt jelentette, hogy a vb-győzelem egyik várományosa, a Szamuráj, a legjobb nyolc közé sem került be.

A veterán Chambliss és a fiatalabb Brageot párbaja hasonló taktikai alapokon zajlott, csak ezalkalommal a taktika bevált: Chambliss lassabban és tisztán repült, Brageot gyorsabban, és a 13-as kapunál túllépte a túlterhelési limitet, ő sem jutott a következő lépcsőfokra. Goulian és Kopfstein közül az amerikai mehetett tovább, a chilei Bolton és a spanyol Velarde párviadala a spanyol győzelmével ért véget, de a chilei a leggyorsabb vesztesként mehetett tovább. Végül a korábbi világbajnok Dolderer és a tavalyi győztes Sonka repült, utóbbi esélyeshez méltóan, a német ellenfél viszont több büntetést is összeszedett.

A nyolcak történetei: Goulian egy perc felett repült, McLeod  gyorsabb volt és ezalkalommal még plusz másodperceket sem gyűjtött be. A Red Arrows századparancsnok Murphy ellen a spanyol Velarde biztos győztesnek látszott az utolsó másodpercekig, amikor ő is túlhúzta a visszafordítót és bejelzett a G-limit, a büntetéssel együtt Murphy 66 ezred másodperccel győzött. Nagyon szoros volt Bolton és Hall duelluma is, mindketten szépen és hibák nélkül repültek, az ausztrál még át is esett a második visszafordító tetején, de utána bekeményített és minimális különbséggel ugyan de megverte a chileit. Chambliss és Sonka egyaránt szépet repült, azzal a fontos különbséggel, hogy a cseh Gripen-pilóta gyorsabban... Így alakult ki a top négy mezőnye.

És ekkor következtek a drámák. Először McLeod mutatott be pazar repülést, de az utolsó visszafordítóban megsértette a pályavonal határát (Track Limit), Ben Murphy pedig már az ötödik kapunál túlhúzta és szintén egy másodpercet kapott, a végeredmény azonban a brit javára döntött minimális különbséggel, és ez azt jelentette, hogy a Masters mezőnyének egyik legtapasztalatlanabb pilótája már biztos lehetett a dobogós helyezésben. Mat Hall príma, kemény, tiszta repüléssel hozta a maga legjobb idejét, majd az utolsó felszállásból dőlt el minden: Sonka banális hibát vétett már az elején, bal szárnyával elkaszálta a négyes kaput, ez három büntető másodpercet jelentett, és egyben azt, hogy a négyből csak a negyedik lehetett.

A győztes tehát Hall, Murphy élete első pódiuma rögtön ezüstérmet ért, McLeod harmadikként, Sonka negyedikként várja a finálét, de még mindig ő az, aki az összetett pontversenyt vezeti. Az ő 65 pontjához képest Hall csak négy, Muroya tíz ponttal van lemaradva: elméletileg bármelyikük megkaphatja az utolsó Red Bull Air Race világbajnoki címet. Döntés tehát szeptemberben, Japánban. Izgalmas lesz, bár nem biztos, hogy annyira festőien látványos, mint a balatoni verseny.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!