Búcsú az utasoktól: már csak cargóban repül az MD-11-es
Teljesítette utolsó menetrend szerinti járatát a holland KLM légitársaság az ikonikus, három hajtóműves, szélestörzsű McDonnell Douglas MD-11 utasszállító repülőgéppel, és ezzel a típus elköszönt az utasszállítás világától.
A kanadai Montrealból érkező KL672-es járatát repülő PH-KCB lajstromjelű, 561-es sorozatszámú, 1994 januárjában épített repülőgépet az amszterdami Schiphol repülőtéren illő módon a reptéri tűzoltóság vízágyúi köszöntötték.
Az utolsó leszállás nem csupán az MD-11-esek elbúcsúzását jelentette, hanem egy történelmi, több mint nyolcvan esztendős kapcsolat lezárását is, amely a Douglas repülőgépgyár és a KLM között állt fenn. Az első Douglas DC-2-es kétmotoros utasszállító még 1934-ben érkezett a flottába, hogy a holland gyarmatra, Batáviába repüljön, persze akkor még számos közbenső leszállással.
A járat tömve volt a jegyüket jó előre megváltó repülésrajongókkal, akik a történelmi út részesei kívántak lenni. 1993 óta, azaz huszonegy évet szolgáltak az MD-11-esek a KLM-nél, de most már a modernebb, kevesebb költséggel üzemeltethető, és nem mellesleg kevesebbet fogyasztó, kéthajtóműves repülőgépek veszik át a helyüket. A magasabb üzemanyagszámla mellett a nagyobb karbantartási igény és az egyre nehezebben biztosítható pótalkatrészek problémája is indokolta a típus kivonását.
Az utód a Boeing 787-9 Dreamliner, amelynek első példányai 2015 októberétől érkeznek majd a KLM-hez. Az összeolvadás utáni Air France/KLM huszonöt gépes megrendeléssel bír a hosszabb törzsű 787-9-es típusra, amely 276 utas szállítása mellett tizenöt százalékkal kevesebb üzemanyagot fogyaszt, és mind a zaj-, mind a széndioxid-szennyezése sokkal kedvezőbb. A gépek megérkeztéig Airbus A330-asokkal és Boeing 777-esekkel pótolják az MD-11-eseket.
Az utolsó KLM-színben végzett felszállásra azonban még várni kell: november 11-én búcsúzik majd végleg a típus az MD-11 Farwell Flights különleges rendezvénnyel. Ekkor a légitársaság a rajongóknak és a meghívott vendégeknek több búcsúrepülést is rendez Hollandia felett. Talán említeni sem kell: a jegyek villámgyorsan elfogytak…
Az MD-11-es azonban még nem tűnik el a repülőterekről, ugyanis teherszállító változatban még vagy 150 példánya repül, többek közt a FedEx és a UPS, Európában pedig a Lufthansa (igaz, már csak egy példánnyal) és az ugyancsak holland Martinair színeiben. Az elkészült gépek közül több eleve a Freighter-változatban hagyta el a gyártósort, de a többségét utasszállítókból alakították át cargo-géppé.
A legendás DC-10-es utódjaként, modernizált változataként gyártották 1988 és 2000 között, de csak kétszáz példányban kelt el a gép. A fesztávolsága nagyobb lett, a szárnyprofilját is megváltoztatták, wingletekkel és modern fedélzeti rendszerekkel is ellátták, a kabinja tágas, és az utasok méltányolták a szellős elrendezést, amelyet például a KLM-gépeknél alkalmaztak, hiszen ez az elrendezés hosszú úton kényelmesebb volt, mint a mai szélestörzsűek olykor tíz ülése egy sorban az economy-osztályon.
De ez a kényelem épp azzal függött össze, hogy kisebb volt a terhelhetősége a hasonló kategóriájú gépekhez képest, miközben a három hajtómű együttes fogyasztása drágábbá tette az üzemeltetést: a kéthajtóműves 777-est szokás az MD-11-es „piaci gyilkosaként” emlegetni. A típus sosem hozta az ígért paramétereket, ezért is kopott ki viszonylag hamar az utasszállításból.
A másik probléma a típussal az volt, hogy noha sokat javítottak rajta, mégsem bizonyult olyan biztonságosnak, mint más szélestörzsűek, elsősorban az oldalszeles landolások tették és teszik ma is próbára a pilótáit. Az adatbázisok szerint az MD-11-esek baleseti gyakorisága négyszerese a 747-400-asnak, és a kilenc teljes gépvesztéssel és áldozatokkal járó MD-11-es balesetből öt történt leszállás közben. Ennek ellenére a pilóták szerették a gépet, különösen dícsérik a pilótafülke kényelmét és felszereltségét.
Érdekes, hogy az előd, a DC-10-es utolsó menetrend szerinti járata is idén történt, vagyis az alaptípus hosszabb életet élt meg utasszállításban, mint a továbbfejlesztés. Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a Biman Bangladesh Airlines gépe a Dakka–Birmingham vonalon februárban repült utoljára, fedélzetén a különleges útra speciális jegyet váltó repülés-, illetve DC-10-rajongókkal.
A mostani búcsú alkalmával az utasok egy része viszonylag gyanútlanul készült a beszállásra, és a montreáli repülőtéren a pezsgős és süteményes köszöntés meg a gépet fényképező-videózó spotterhad döbbentette rá őket, különleges repülésben lesz részük. Ami annyiban is különlegesre sikerült, hogy a fedélzeten a beszámolók szerint több mint ünnepélyes volt a hangulat, mondhatni a repülés buli-jelleget öltött, és a gyanútlan utazóközönségnek ez nem mindig esett jól, mindenesetre ez volt az a járat, amelyen nem lehetett szunyókálva átkelni az óceánon.
Az év elején még az amerikai World Airways flottalistáján is szerepelt három utasszállító kivitelű MD-11-es, azonban nem tudni pontosan, ezeket használták-e valójában vagy csak a sivatagban tárolták őket, a cég ugyanis menetrend szerinti járatokat nem repült, hanem elsősorban kormánymegrendelésre végzett személy- és teherszállítsát, de áprilisban beszüntette működését.
A KLM utolsó MD-11-es madara, az Audrey Hepburn, az immár menetrenden kívüli november búcsúrepülések után ugyancsak Amerikába kerül, ahol alkatrészbázisként használják majd, vagyis a szép háromhajtóművest a sivatagba viszik és ott „kibelezik” – hogy más MD-11-esek még repülőképesek maradjanak.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
