Bohém repülőemberek komoly világversenyei Matkón

Valamikor a hetvenes–nyolcvanas években lehetett, hogy egy országosan ismert operatőr-újságíró kollégám a robbanásszerűen népszerűvé váló új légisportot, a sárkányrepülést úgy aposztrofálta, mint az önfeledt molylepkék repülése. Pedig akkor még kevesebb volt a motoros és több a gyalogsárkány, és még nemigen ismertük a hátimotoros siklóernyőzést. Nos azóta megjelentek nagy számban az ultrakönnyű gépek is (emlékszünk még a Nyírség-II-re?), és az biztos, hogy Magyarországon is tömegessé, és felnőtté vált a légisportoknak az a része, amely a korábbiakhoz képest sokkal több ember számára tette lehetővé a repülés élményének megismerését.

Hogy mindeközben mennyire felnőtté is vált ez az eredetileg szabadidő-tevékenységnek indult repülési forma, azt ezen a héten Matkópusztán értheti meg az ember, ahogy végignézi a „kettő az egyben” jellegű világverseny-konglomerátumot. Az iho/repülés szerkesztőjét Vizaknai Erzsébet, az MRSZ főtitkára és a Microlight verseny helyettes versenyigazgatója igazította el a gyors megnyitó után és az első versenyszám előtt a különféle könnyűrepülő ágak dzsungelében.

– Matkópusztán tulajdonképpen két világbajnokság fut párhuzamosan.

– Pontosan. A 8. FAI paramotoros világbajnokság, illetve a 14. FAI ultrakönnyű, úgynevezett klasszikus osztályoknak szóló világbajnokság. Több mint 100 versenyzőnk van a paramotoros kategóriában, illetve 60 versenyző a microlightos kategóriában a világ minden tájáról, Katartól Kínáig. A paramotorosoknak vannak látványosabb feladataik: a szlalom, amikor pilonokat kerülgetnek, vagy amikor pálcákat kell rugdosni, kerülni, célraszálló feladataik. Ezek olyan földközeli számok, amelyek látványosak a nézőknek is. Illetve nekik is vannak navigációs feladataik, hasonlóan a microlightosoknak: előre meghatározott útvonalat kell követniük, meg kell találniuk útközben bizonyos jeleket és fényképeket, ezeket be kell jelölni, a pontosság külön számít az értékelésben. Illetve van olyan feladat, amikor részlegesen ismertek az útvonalak, és útközben derül ki, hogy merre kell pontosan tovább menni. Ezeket leginkább a klasszikus osztályoknál írják ki: elindulnak egy megadott útvonalon addig, amíg megtalálnak egy bizonyos jelet vagy fotót, és attól a ponttól kell nekik megszerkeszteni a levegőben az útvonalat egy másik, előre megadott irányba és úgy folytatni a feladatot.

– A microlightok világa vegyesebb: motoros sárkány, egy vagy kétszemélyes könnyű gép – hogyan próbálják meg megteremteni az egyenlő esélyeket az eltérő szerkezetek között?

– A microlight valóban gyűjtőnév, vannak motoros sárkányok, merevszárnyú gépek, illetve girók. A kategórián belül ugyanaz a feladat mindegyiknek, ugyanannyi idő alatt kell nekik teljesíteni ezeket, ugyanazokkal a feltételekkel. Az egyetlen látványos különbség, hogy az üzemanyagos számoknál, ahol mindenki limitált mennyiségű üzemanyagot kap, különböző mennyiséget kapnak az 1 illetve 2 üléses gépek.

– De hát gondolom, van különbség sebességekben, teljesítményben, hogyan érik el, hogy azért mégis fair legyen a verseny?

– A pilótának előre meg kell adnia az általa tartani kívánt sebességet a feladat során, az alapján készül el a startlista, tehát nem feltétlenül kategóriánként van az indulás, hanem a sebesség határozza meg: a gyors gépek mennek elől, a lassabbak hátul, így nincsen kavarodás útközben, nem kell előzgetni egymást, ez a biztonságot is szolgálja.

– Láttam a hangárban egy csomó kannát, ide kell kimérni mindenkinek az adott üzemanyag-mennyiséget?

– Az economy számokra meghatározott mennyiségű üzemanyagot kapnak a versenyzők, és ezzel különböző feladatokat kell teljesíteni. Ennek az előkészítése úgy folyik, hogy teljesen leengedik az üzemanyagot a repülőgépből, üres a tank, a csapatok ellenőrzik egymás gépeit, hogy biztosan kiürítettek minden üzemanyagforrást minden gépből, aztán megtörténik az üzemanyag kimérése, hoznak egy üres kannát, amit ráteszünk a mérlegre, lenullázzuk, belemérjük az üzemanyagot, ami meg van határozva a feladathoz, és lezárjuk a kannákat. Van olyan feladat, ahol nekünk ezeket tárolni kell következő napig vagy később a feladatkezdésig, de az is előfordul, hogy rögtön vissza is tankoljuk a gépbe.

– Ha jól értem, nem arról van szó, hogy ki a leggyorsabb, hanem arról, hogy ki az, aki a legoptimálisabban tud repülni.

– Ez változó, mert van olyan feladat, ahol külön pont jár arra, ha bizonyos szakaszon a lehető legnagyobb sebességet ért el. Külön pont jár arra, ha a lehető legnagyobb távot tette meg, ez a feladat jellegétől függ. A lehető legegyszerűbb szám, amikor mindenki kap adott mennyiségű üzemanyagot, és aki tovább bírja a levegőben, az kapja a legtöbb pontot. Voltak már versenyek, ahol voltak olyan több órás repülések, hogy vitorlázórepülők is megirigyelhették volna.

– Nem zavarja egymást a két kategória? Itt akár 50–60–80–100 gép is indulhat a levegőben. Matkópuszta elég tágas, de mégis, hogyan tudják megoldani repülésvezetés szempontból?

– Erre nagyon odafigyelünk. A két versenyigazgató folyamatosan együtt dolgozik, és megállapítják a feladatokat úgy, hogy a lehető legkevesebb veszélyforrás legyen. Időben és térben is elkülönítjük a mezőnyöket.

– Mondjuk úgy, hogy a paragliderek ne akkor kínlódjanak célleszállással, amikor jönnek vissza a microlightok távrepülésből...

– Pontosan. A paramotorosok a területnek az egyik felét használják, a 31-es pálya szerinti bal oldalt, a hangárok felé eső részt, a microlightok a pálya túloldalát. A képzeletbeli határvonal a kifutópályától 50 méterre van. A légtér használata is úgy lett megállapítva, hogy még véletlenül se gabalyodjunk össze. A reptér körzetében a microlightok jobb, a paramotorosk bal körön vannak. Lesznek versenynapok, amikor a microlightok reggel fölszállnak, egy feladattal átrepülnek egy másik repülőtérre, ott leszállnak, némi pihenő után onnan indulnak vissza egy következő feladattal, addig pedig a teljes területet a paramotorok tudják használni.

– Hatalmas a gyülekezet, jártam már néhányszor Matkópusztán, de ennyi gépet, ennyi embert még sosem láttam.

– Remek a hangulat, mint versenyeken mindig.

– Bohém egy társaság, nem? A repülésnek egy nem annyira kötött szférájában élő pilótákról van szó, akik még jobban is el tudják ereszteni magukat.

– Azzal együtt, hogy ez tényleg bohém társaság, nem mondanám felelőtlennek. Mert mindenki jól érzi magát, de a szabályokat nagyon keményen betartatjuk, és be is tartják, komoly büntetések járnak minden szabályszegéséért, a pontlevonástól a feladatból, illetve a versenyből való kizárásig tudunk szankcionálni. Naponta vannak eligazítások a csapatkapitányoknak, mindig emlékeztetjük őket az aktuális szabályokra. Külön tájékoztatunk mindenkit a légtérkorlátozásokról, és ezeket szigorúan ellenőrizzük is.

* * *