Boeing Business Jet belülről

A hozzám hasonló repülőgép-rajongók szeretik a repülőket. Jó nézni őket, ahogy a levegőbe emelkednek, odafönt jó kinézni a szélvédőn, és látni alattunk a felhőket. Egy-egy különlegesebb típus pedig napokra boldoggá tud tenni. Így van ez a businessjetekkel is, amiből még kevesebbet látunk Magyarországon. Így aztán napokig mámorban úsztam, amikor a jószerencse a genfi businessjet-kiállításra vetett, imádtam a kisebb propelleres és a valamivel nagyobb sugárhajtóműves gépeket. Sok öltönyös pacák és néhány elképesztően csinos kosztümös nő nézegette a gépeket, gondterhelt arccal mustrálták a kiállított járműveket, ügyfelek igényeit beszélték meg a repülőgépgyártókal, hogy a pármillió dolláros vételárért be lehet-e építeni még egy mozitermet is a repülőbe. Én meg sportcipőben, farmerban tébláboltam a sok fontos ember között.

És aztán egyszercsak kiderült, hogy a reptéren ácsorog néhány igen ritka madár is, például a Boeing első business jete, ami egy 737-esből lett kialakítva. Gyorsan csináltam róla néhány fotót, hogy másnap is el tudjam hinni, hogy én ezt a gépet valóban láttam. Épp a futóműgondoláról próbáltam használható képet csinálni, amikor rámszólt egy öltönyös pasas. Gondolatban végigfuttattam az agyamon, hogy miként lehet a legudvariasabban elnézést kérni, de a fickónak ez nem volt elég.

Felinvitált a gépre.

Sosem hittem volna, hogy egyszer akár csak a közelébe jutok egy ilyen gépnek, most pedig azt kéri tőlem egy ember, hogy nézzem meg belülről is a gépet. Pedig megesküdtem, hogy nem akarom megvenni a gépet, de a fickó ennek ellenére meg akarta mutatni a repülőt. Azt mondta, büszkék a termékükre, és örülne neki, ha nekem is megmutathatná. Habogok valamit, hogy magyar vagyok, nem túl jól fizetett újságíró, de azt mondja, hogy attól még a repülő nagyon jól sikerült, érdemes megnéznem. Egyetlen kérése van: ha lefényképezem a belső berendezést, nem írhatom meg, hogy melyik gépben látam. A gép magántulajdonban van, és a tulajdonos nem szeretné világgá kürtölni, hogy milyen berendezésre költötte a pénzét. "Elvégre magának csinálta, nem a felhajtást keresi. A kiállításra csak azért engedte el a gépet, hogy a többi vevőjelölt is megnézhesse." Egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy nem publikáltak erről a gépről még belső fotókat, de megígértem, hogy betartom a kérést.

Hát, így készült az a képgaléria, ami nemzetközi viszonylatban is ritka, magyar felvételek pedig pláne alig készültek még ennek a sokmilliárdos gépnek a belsejéről. Tessék kattintani!

A konkrét gépről nem írhatok sokat, de magáról a típusról érdemes tudni, hogy a Boeing már több mint 160 magángépet épített.A 737-es business változata üresen 42 tonna, maximális felszállótömege 77,5 tonna. Legnagyobb sebessége 890 km/h, és ha minden ülésén utazik valaki, akkor egy kicsivel több, mint 10 000 kilométert tud megtenni tankolás nélkül - ugyanis jóval több, szám szerint kilenc üzemanyagtartályt építettek bele azért, hogy interkontinentális távolságot is meg lehessen velük tenni szükség esetén. A nagyobb hatótávolságot szolgálja a blended wingletek alkalmazása is, ezzel 5 százalék körüli üzemanyag-megtakarítást lehet elérni. A gép pedig megfelel az ETOPS 180 szabványnak, vagyis olyan útvonalakon is repülhet, amelyen 3 órányi repülőútra van a legközelebbi leszállásra alkalmas repülőtér. Alapból ugyanis a kéthajtóműves gépek nem távolodhatnak el messzire a legközelebbi kitérő reptértől, mert valahova biztonságosan le kell tudniuk szállni akkor is, ha az egyik hajtómű menet közben leáll. Ezek a business jetek azonban úgy vannak felépítve, hogy akár 3 órán át is biztonságban tudnak repülni, még meghibásodott alkatrészekkel is. Ez az útvonalválasztási szabadság pedig sokat ér a megrendelőknek, legyen bármilyen okuk arra, hogy messzire, vagy mindenkitől távol repüljenek. (Tegyük hozzá, a legtöbb ilyen gépet afrikai országok elnökei rendelték, az ő pozíciójuk pedig rendre ki van téve hirtelen jött forradalmaknak és puccsoknak.)

Az ajtóba pedig beépítettek egy lépcsőt is, hogy a gépből olyan reptereken is ki lehessen szállni, ahol nincs utaslépcső. (Vagy éppen beszállni is, ha nagyon sürgős.) Ezt a megoldást később átvette a Ryanair is, csak ők épp költségcsökkentési okokból nem kérnek a földi kiszolgálók lépcsőiből. Azért ugyanis külön fizetni kéne.

A 737-esen kívül már 777-re 787-re és 747-8i-re is adtak le rendelést. Az elsőt egy 737-700-as alapjaira építették, de gyártás közben beszereltek néhány 800-as alkatrészt is. A második gyártásakor már az első építésekor összeszedett tapasztalatok alapján eleve a 800-as alapjaira építettek. A harmadik változatot pedig már a 900ER-ből alakították ki. A 747-es változatból hetet rendeltek, ezeket "zöld" állapotban, vagyis festés és berendezés nélkül szállítják. A vevő pedig ott és úgy alakíttatja ki a gép végső kinézetét, ahogy akarja. Ráadásul akármilyen eldugott helyen meg tudja csináltatni, így a gép inkognitóban maradhat, legalábbis a Boeing érvelése szerint. A valóságban viszont összesen 3 cég van, ami alkalmas a feladatra. A 777-es VIP változatából eddig kettőt rendeltek, a 787-esből pedig nyolc darab lesz a világon.