Bemutatták az első E7-es sinkanszenvonatot
A Kawasaki Heavy Industries és a JR East-leányvállalat J-TREC által közösen, az E2-es széria alapjain kifejlesztett szerelvényekből a JR East tizenhetet, a JR West tízet rendelt – utóbbi vasúttársaságnál W7-es sorozatként futnak majd.
A tizenkét kocsiból álló, normál nyomtávú, E7/W7 sorozatú vonatok a Japánban megszokott osztálykínálattal és összesen 934 ülőhellyel szolgálják az utasokat. 853 ülőhely áll a Standard osztályt választók részére, 104 centiméteres sortávolságonként három plusz két üléses elrendezéssel. Az oldalaként és soronként két-két ülőhelyet kínáló, tizenegyes számú úgynevezett Green Carban összesen hatvanhárman foglalhatnak helyet. Az ülések itt 116 centiméterre találhatók egymás mögött. A legmagasabb kényelmi szintet pedig a kettő plusz egy üléselrendezésű Gran Class nyújtja a tizenkettes kocsiban, mindössze tizennyolc, egymás mögött 1,3 méterre elhelyezett luxusfotellal. Utóbbi két osztályon minden ülésnél, Standard osztályon pedig az ablakoknál és a szélső soroknál található üléseknél konnektort is használhatnak az utasok.
A szerelvények tervezésekor kiemelt hangsúlyt fordítottak a stílusra: a „wa”, azaz a harmónia jegyében történt a formák és a színvilág kialakítása, amelyek egyidejűleg reprezentálják a felkelő nap országának tradícióit, valamint a jövőt. A tetővonal égszínkék festésű, az oldalak elefántcsontfehér színezését pedig réz- és égszínkék csíkozás teszi lendületessé. A kialakításban részt vett a korábban a Pininfarina-stúdiónál is dolgozó ipari formatervező, Ken Okujama is, aki már számos világhírű autótípus formavilágának megalkotásánál közreműködött.
A motorvonatok tizenkét kocsijából tíz rendelkezik hajtással, a két szélső csak vezérlőkocsiként funkcionál. Az áramszedőket úgy tervezték, hogy haladás közben a lehető legkevesebb zajt adják ki. A két pantográf a hármas és a hetes számú kocsik tetején található. Az International Railway Journal kiemeli, hogy a maximum 260 kilométer per órás üzemi tempóval használható E7/W7-esek az első olyan sinkanszenszerelvények, amelyek 25 kilovolt 50 hertzes és 25 kilovolt 60 hertzes váltóáram alatt, menet közbeni fázisváltással is képesek közlekedni. Utóbbi azért fontos, mert Tokió és Unaduki között háromszor is változik a betáplálási frekvencia, és eddig ezeknél a pontoknál meg kellett állniuk a vonatoknak. A szerelvények karbantartásáért a Kanazawától tíz kilométerre nyugatra fekvő új, hakuszani telephely felel.
A Japánt 2011 márciusában megrázó hatalmas földrengést és szökőárat követően még nagyobb hangsúlyt helyeznek a mérnökök a biztonságra, így a Knorr-Bremse a korábbi sinkanszenvonatoknál alkalmazott fékeknél is hatékonyabb fékrendszert biztosít a vonatokhoz. Az új fékeknek köszönhetően kevesebb idő és rövidebb út szükséges egy esetleges vészfékezéskor.
A vonatok részegységeinek gyártása több helyen zajlik. A folyamatban részt vesz a Hitachi kudamacui, a J-TREC jokohamai és a Kawasaki kobei üzeme is. A J-TREC öt E7-es szerelvényt szerel készre 2013 nyarától, a W7-esek megépítése pedig a Hitachi, a Kawasaki és a Kinky Shario üzemeiben is zajlik majd.
Az első szerelvényre jelenleg tesztek sorozata vár. Az első E7-esek 2014 tavaszán szállíthatnak majd utasokat, Tokió és Nagano között. A teljes sorozat a Naganót Tojamán át Kanazawával összekötő, 228 kilométer hosszú Hokuriku-sinkanszen vonal 2015 márciusára tervezett megnyitásával áll forgalomba. Ekkortól a japán főváros és Kanazawa közötti 354 kilométeres út menetideje a jelenlegi három óra negyvenhét percről két és fél órára csökkenhet – számol be a Railway Gazette.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
