Belügyi hóviharjelentés: csak az autósok hibáztak

Senki nem hibáztatható amiatt, hogy több ezer ember került a hó fogságába március közepén Magyarországon – derül ki a helyzettel foglalkozó belügyminisztériumi jelentésből. Az [origo] birtokába került dokumentum viszonylag röviden ismétli ugyanazt, amit Pintér Sándor mondogatott március 15-én és utána: mindenki vessen magára, akit bekerített a hó. Az egyik mobilcéget megdorgálják, a hatóságoknak pedig köszönik szépen a hatékony munkát.

„2013. március 14-én szokatlanul kemény téli vihar kezdődött Magyarországon” – adja meg az alaphangot a Belügyminisztérium jelentése, amely a március közepi hóviharok kezelésének körülményeit vizsgálja. A jelentést eredetileg csütörtökön tárgyalta volna a honvédelmi és rendészeti bizottság, ám az ülés elmaradt, a tárgyalást – a portál információi szerint betegség miatt – a jövő hétre, kedd délelőttre halasztották. Az [origo] birtokába került hójelentés hat és fél oldalon keresztül, másfeles sorközzel, száraz adatokkal magyarázza a hatóságok, a mentésben részt vevő szakemberek és önkéntesek katasztrófaelhárító munkáját.

A jelentéshez mellékelték az Országos Meteorológiai Szolgálat időjárás-jelentéseit, a hatóságok kommunikációs tevékenységéről szóló összefoglalót, valamint egy egyoldalas táblázatot a mentési munkák és a balesetek számáról. A jelentés szerint mindenki jól végezte a dolgát, összefogás volt, nagyon sok ember és gép vett részt a munkában, akik nem hibáztak. Talán csak a Telenor érezheti magát egy kicsit rosszul, ugyanis külön kiemelik, hogy a cég nem vállalta a BM tájékoztató SMS-ének továbbítását. A privát szektor nem csak feketepontot kapott Pintértől: a Colas Hungária Zrt.-t megemlítik, mint azt a céget, amely homlokrakodókkal és teherautókkal segített a mentésben.

A jelentés nagy része a kommunikációról szól, a főszöveg fele mellett az összesen nyolcoldalnyi melléklet három oldala is a hatóságok tájékoztatási tevékenységét idézi fel. Azt bizonygatják, hogy a hatóságok kommunikációja megfelelő volt, minden időben történt, a havazás senkit sem érhetett váratlanul, mert, ahogy írják, „az Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), valamint több magántársaság mintegy egy hete rendszeresen megerősítette az erre vonatkozó előrejelzését”.

A hivatalos tájékoztatás is időben ment ki március 14-én a Pintér Sándor által aláírt jelentés szerint, mert „az első riasztást és az ahhoz kapcsolódó óvintézkedési szabályokat a katasztrófavédelem 15.11 órakor kiadott felhívására a médiaszolgáltatók rendszeresen közétették”. Ekkor kérte a BM arra az autósokat, hogy ne induljon senki útnak, aki viszont mégis azt teszi, tankolja tele az autóját, és vigyen magával ételt és italt. Azt írják, hogy a riasztások egy-három óra időelőnyt biztosíthatnak, ezért „a fenti lakossági tájékoztatás ennek teljes mértékben megfelelt”.

Ehhez képest a portál felidézi, hogy a kormánypártok március 18-ai frakcióülésén több képviselő a nem megfelelő kommunikációt hibáztatta a kialakult káoszért, és ezt részben a történtekről beszámoló Pintér Sándor is elismerte a képviselők előtt. Az [origo]-nak többen felvetették a kormányzati kommunikációs stáb, illetve személyesen Giró-Szász András kormányszóvivő felelősségét is, aki maga is 15 órát állt a dugóban az M1-esen.

Az M1-esen ragadt autósok közül is sokan panaszkodtak, hogy egyáltalán nem jutott el hozzájuk figyelmeztetés. Több országgyűlési képviselő is kocsiba ült, egy részük az [origo]-nak azzal magyarázta ezt, hogy el sem tudták képzelni, mekkora baj készül, a fideszes Pokorni Zoltán pedig úgy fogalmazott: ő is a „hitetlen felelőtlenek” közé tartozik.

A portál emlékeztet arra, hogy valóban rengeteg hír foglalkozott az időjárással és az egyre gyakoribb balesetekkel, de kifejezetten olyan, amelyben szerepelt volna figyelmeztetés vagy felhívás, csak nagyon kevés akadt. Azt a felszólítást pedig, hogy ne induljon el, akinek nem muszáj, csütörtök késő délutánig országosan senki nem mondta. Csütörtökön napközben szinte csak azok értesülhettek arról, hogy a hatóságok nem javasolják az útra kelést a rossz időben, akik a rendőrség Győr-Moson-Sopron vagy Komárom-Esztergom megyei honlapjára tévedtek. A válságkommunikáció március 15-én hajnalig nem pörgött fel igazán, a szinte minden magyar mobilszámra elküldött belügyminisztériumi SMS pedig, amely segítséget ígért a bajba jutottaknak, csak pénteken dél körültől érkezett meg a telefonokra.

A jelentés számba veszi a kiadott riasztások kronológiáját, számát, megemlíti az M7-esen történt tömegkarambolokat, és leírja, mikor és hogyan működtek együtt a különböző állami szervek, valamint azt, hogy azok milyen eszközökkel és hány emberrel vettek részt a mentésben.

A kelleténél korábban felszedett hófogókról nem írnak, ám azt külön kiemelik, hogy a balesetet szenvedett autósok és a miattuk feltorlódott kocsisor miatt „egy olyan sajátos hófogó alakult ki, amelyben a gépkocsik önmaguk fogták fel a havat, és váltak egy felépített akadállyá, még a piros riasztás előtt”.

A portálnak nyilatkozó önkéntes mentők az elakadt kamionokat tartották a legnagyobb gondnak. A helyzetet szerintük kamionstoppal lehetett volna megelőzni, de erről egy szót sem ejt a jelentés. Valószínűleg nem véletlenül, mert országos kamionstopot csütörtök este tízig nem rendeltek el, ez pedig amúgy is érvénybe lépett volna ebben az időpontban, akkor is, ha nincs vihar, mert ez a szokásos az ünnepnapok előtti estén.

Az önkéntesnek jelentkező emberek a mentés szervezetlenségről is meséltek. Szerintük értelmetlen feladatokat kaptak, azt is késve. A jelentés egy szót sem ejt önkéntesek szervezésével kapcsolatos fejetlenségről, csak az önkéntesek számát sorolja, és az együttműködés, összefogás fontosságáról beszél.

A jelentés mellékletében megemlítik, hogy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (OKF) és a többi hatóság honlapjának látogatottsága megtöbbszöröződött, ám a honlapon túl sok hasznos információ nem volt elérhető, a hóban rekedt autósok legfeljebb a március 15-e alkalmából rendezett belügyes ünnepségről összeállított fotógalériát nézhették meg. Az állami közútkezelő és az autópálya-kezelő honlapja nem bírta a terhelést, ha pedig elérhető volt, túl sok hasznos információ nem segíthette az utazókat.

A szöveg végén Pintér köszönetet mond a mentésben részt vevő szerveknek. Pintér azt írja, hogy „elismerés és köszönet illeti azokat az állampolgárokat, akik önként segítettek a mentésben, hiszen a katasztrófák elleni védekezés csak akkor lehet eredményes, ha abban az állampolgárok is tevékenyen részt vesznek”. Végső tanulságot majd csak a különböző jelentések és naplók elemzése után lehet levonni – zárul a hójelentés.