Beindult a leghosszabb légijárat: Szingapúr–Newark a SIA 350-esével

A járat jó szelet kapott: a Flightradar24 adatai szerint a 350 ULR, 17 óra 25 percnyi repülés után több, mint fél órával a menetrendben kitűzött időpont előtt, rendben leszállt Newark repülőterén.

Korábban írtuk:

Huszonnégy perces késéssel indult tegnap Szingapúrból, várhatóan ma helyi idő szerint kora reggel, magyar idő szerint délelőtt ér földet Newarkban, de a menetrend szerinti érkezésnél két egész perccel gyorsabban, ehhez képest a várható repülési idő 18 óra 20–30 perc körül alakul: beindult a világ jelenlegi leghosszabb légijárata, a Singapore Airlines vadonatúj A350-900-asával, annak is a legnagyobb hatótávolságú, megnövelt felszállósúlyú ULR változata első példányával.

Portálunk is többször foglalkozott vele, az első járat repülése közepette a nemzetközi repülő (és nem is csak a repülő) sajtó szinte forr az izgalomtól, miközben a kéthajtóműves gép szép nyugodtan repül – két és fél három órával a felszállás után a Flightradar24 adatai szerint valahol a Dél-Kínai-tengeren, 35 ezer láb magasan, 490 csomó körüli sebességgel, északias irányban, reggel, a 15. óra körül már Kanada fölött láthatta a gép nyomvonalát a Flightradar24 közönsége.

A nemzetközi sajtó persze összehasonlít: ez a járat 15 ezer 344 kilométert kell, hogy repüljön, a második leghosszabb, a Qatar Auckland–Doha-repülése 14 ezer 535, a Qantas Perth–London-menete 14 ezer 200 és az Emirates Auckland–Dubai-távja 14 ezer 200 kilométer, és ezek mind „csak” 17 óra feletti repülési időt jelentenek. Azonban a későbbiekben a Qantas készül még egy nagy dobásra, lerepülni egyvégtében a Sydney–London-útvonalat, az már húsz órányi ücsörgést jelent a levegőben...

Többször megírtuk már a Singapore döntésének technikai hátterét, vagyis hogy adott egy olyan új repülőgép-altípus, amely gazdaságos járatfenntartást ígér, mert a korábbi, A340-esekkel fenntartott Szingapúr–Newark-járattal szemben négy helyett két hajtóművel és több utassal – 161 business- és prémium-economy üléssel – lerepülhető. De ami igazán érdekes, és ez azért a szuperhosszú légijáratokat szkeptikusan megítélő szakértőknek is mond valamit – a SIA amerikai bevételei a korábbi közvetlen járatok 2013-as leállítása után húszról tizennégy százalékra estek vissza.

És ezt a veszteséget nem tudta pótolni az A380-asokkal Frankfurton át fenntartott New York-i, illetve a tokiói és szöuli leszállással teljesített Szingapúr–Los Angeles-járat. Előbbi azt jelentette, hogy Szingapúrból New Yorkba 21,5 óra alatt lehetett eljutni. Szóval igenis van igény arra, hogy igen hosszú interkontinentális vonalakat leszállás nélkül repüljenek a társaságok, annak ellenére, hogy a „szokásos”, közbülső leszállásokkal operáló járatokhoz képest átlag húsz százalékkal magasabbak a jegyárak. Igaz, a SIA most bevezető áron, valamivel ezer dollár fölött kínálja a non-stop átkelés lehetőségét a prémimum-economy osztályon, returnben. Egyébként a társaság fenntartja az eddig repült, leszállásos járatot is.

A SIA különleges programokkal és komoly kutatások után kialakított újításokkal készült fel a 18 óra körüli repülésekre, ezzel is csökkentve azok félelmét, akik úgy gondolják, ilyen hosszú ideig ücsörögni egy bezárt „fogkrémes tubusban” nemcsak unalmas, de már az egészségre is veszélyes lehet. A gépen belüli napszakokat speciálisan összeállított étkezések és fényprogramok alakítják, hosszú pihenő-alvó periódusokkal, a gépben a kabinnyomás alacsonyabb magassági szintnek megfelelő, a levegő páratartalma magasabb, a zajszint pedig jóval alacsonyabb a 2013-ban kisorolt 340-esekhez képest. És persze minden utasnak jár erősen kibővített kínálattal a fedélzeti szórakoztató rendszer.

A járatot a SIA egyelőre két géppel indítja, és összesen hetet állít forgalomba az Ultra Long Range változatból.

* * *