Azok a nemes hagyományok

Talán az előző rezsim gúnyos „lovastengerész”-ezése, talán a „kis ország vagyunk, tengerünk sincs” tudat tette, hogy a rendszerváltás után szinte morzsákból kellett összeszedni a magyar hadihajózás emlékeit, és összehozni ezen emlékeket ápoló csoportokat.

Kevesen tudják talán, hogy az első világháború végén a Monarchia egyetlen veretlen, teljes fegyverzettel és felszereléssel zászlaját levonó alakulata a Császári és Királyi Dunaflottilla volt. A „nagy háború” utolsó eseményére emlékezve, ennek nyolcvanadik évfordulóján, 1998. november 6-án avattak emléktáblát az óbudai volt tengerészlaktanya falán, amelyet minden évben bensőséges ünnepségen koszorúznak meg mindazok, akik a hajózási hagyományok ápolását fontosnak tartják.

A Himnusz elhangzása után Margitai Becht András, az ünnepséget szervező Császári és Királyi Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület elnöke tartott beszédet, majd a Tegethoff-marsch (a Monarchia haditengerészetének indulója) csendült fel. Az emléktáblát sorrendben az I. Tűzszerész és Hadihajós ezred, a TIT Hajózástörténeti, Modellező és Hagyományőrző Egyesület, a Hadihajós nyugdíjas tagozat, a Zoltán Alapítvány, a Horthy Miklós Társaság, a Történelmi Vitézi Rend, a Dunai Vízirendészet, Leányfalu Önkormányzata és a Császári és Királyi Dunaflottilla Hagyományőrző Egyesület képviselői koszorúzták meg.