Az ötvenéves Varacskos tovább repül, reméljük, nem harcol Európában

Az abszolút egyfunkciós rondaság sikerei ellenére sokat vitatkoztak az A-10 sorsáról. Konstrukciós trükkök a túlélés érdekében.

Amikor 1972. május 10-én a Fairchild Republic első prototípusa először felszállt, egyvalamiben úgy általában megegyezett róla az aviatika társadalma: ritkán sikerült ilyen rondára repülőgép, végülis, a későbbiekben az őt repülő pilóták elnevezése is ezt tükrözi, a hajózók sem esztétikai alapokon kedvelték a gépet, amelyet az állatvilág szépségversenyének egyik utolsó helyezettjéről neveztek el Varacskos Disznónak. A Warthog azonban évtizedek óta bizonyítja, érdemes volt olyan gépet alkotni, amelynek minden porcikáját, egész felépítését a funkció diktálta, így a másfelől elterjedt nézetekkel szemben olyan valami születhetett, ami ronda, és mégis jól repül.

A CAS - Close Air Support, vagyis közeli támogatás szerepkörére épített szerkezet tehát egyenes szárnyakkal készült, amelyek stabil platformot biztosítanak a hatalmas tűzerőt képviselő, hétcsöves GAU-8 használatához, miközben a hatalmas csűrőivel remekül manőverezik. Mindössze 800 méteres pályán tud fel- és leszállni, ami azt jelenti, hogy a bevetési zónához viszonylag közel telepíthető, akár nem szilárd felületű pályákhoz is. A gépet burkoló lemezeknek nincs teherviselő szerepük, tehát nem árt nekik, ha átlyuggatják őket, viszont a pilótát és a létfontosságú berendezéseket titán-páncél védi.

A két, a katonai gépekhez képest viszonylag nagy kétáramúságú, tehát túl sokat nem fogyasztó és nem is túl zajos General Electric TF-34-es hajtóművet egyrészt maguk a szárnyak is védik a földi veszélyektől, de az is fontos, hogy elhelyezkedésük révén a farokrész, a vezérsíkok is jelentősen árnyékolják őket, ami némi segítség, amikor infrafejes rakétával próbálják a gépet leszedni. Önzáró tankok növelik még a túlélő képességet sok más kisebb konstrukciós részlet mellett.

Tegyük hozzá, a maga szerepkörében az A-10-es megszületésétől egészen mostanáig igen sikeres részese volt a különféle konfliktusoknak, amelyekben az amerikai haderő és érdekelt volt, például az első Öböl-háború idején ezer tankot és kétezer más katonai eszközt semmisítettek meg a Varacskos gépágyú-lövedékei és más, a fejlesztés különböző hullámai során integrált, és most már jelentős részben precíziós fegyverei. Az egyik legfontosabb sikeres bevetés-sorozata az elmúlt évek során az Iszlám Állam elleni hadműveletekben volt. Közben elindult az elektronikus rendszerek felfejlesztése, a sárkány megerősítése, szárnycserére is sor került, de már nem az egész flottára nézve: ez már annak egyik következménye volt, hogy az amerikai hadvezetésben az ezredforduló után  megindult egy kemény vita arról, nem kellene-e takarékossági megfontolásokból végleg kivonni a Varacskosokat a hadrendből.

Az ok, hogy az elmúlt időszak tervezési alapvetése a multifunkcionalitás volt, miközben az A-10-es, mint látható, kifejezetten egyetlen szerepre készült. Volt idő, jó memóriával megáldott szakírók olykor emlékeztetnek is rá, hogy valamikor az F-35-ösról is azt hirdették, hogy több típus helyébe léphet egyidőben, és kezdetben ezek egyike volt az A-10-es is, de valószínűleg mára a katonai vezetés már nem tartja annyira életszerűnek, hogy a hálózati hadviselésre is képes, alacsony észlelhetőségű Lightningok kis magasságban forgolódjanak a hadszíntér felett, a csöves légvédelem lövedékeitől és az akár vállról indítható rakétáktól hemzsegő közegben.

A szintén egyfunkciós Szu-25-ösök nem is olyan ritka pusztulása Ukrajnában szintén azt jelzi, hogy ezeknek a CAS gépeknek a veszélyeztetettsége a mai hadszíntéren akkor is roppant magas, ha a konstrukció igyekszik a legtöbb védelmet nyújtani, szerepüket egyre inkább próbálják drónokra ráterhelni. Azonban a viták az A-10-es sorsáról mégis elcsitultak, miután igazi, hasonló képességekkel kecsegtető utódtípust nem találtak a ma erre ajánlott, főképp kétüléses, légcsavaros-gázturbinás kínálatban.

Megint kiderült egy szerencsésen konstruált gépről, hogy a legmegfelelőbb váltás saját maga továbbfejlesztett változata: végül 2017-ben született meg a döntés, miszerint az A-10-esek – szám szerint 281, plusz a sivatagi bázisokon letárolt jónéhány példány – végleges kivonását meghatározatlan időre elhalasztják.

Sőt, a friss hírek épp arról szólnak, hogy különféle európai hadgyakorlatok keretében az itt állomásozók mellé további A-10-esek érkeztek és érkeznek, Norvégiába, a balti államokba, Lengyelországba és Észak-Macedóniába is. Miközben csak kívánhatjuk, hogy a tehát kizárólag amerikai szolgálatban álló gépek tényleges bevetésére ne kerüljön sor Európában, mert az azt jelentené, hogy a háború átterjedne a NATO övezeteire, vagyis Ukrajnán túlra.