Az Északi-sark fölött, vagy mégsem Byrd volt az első?

Kilencven évvel ezelőtt ezen a napon egy hárommotoros Fokker F.VIIa szállt fel a Spitzbergákon lévő svalbardi alkalmi repülőtérről, ahová előző este érkezett – nagyon is váratlanul. A gép személyzete: Richard Byrd kapitány, navigátor, az expedíció vezetője, és Floyd Bennett, a pilóta megjelenése egy másik expedíció számára okozott durva meglepetést: az olasz Umberto Nobile és a Déli-sarkra először (kutyaszánokkal) eljutó norvég felfedező, Roald Amundsen május 11-ére tervezte Norge nevű léghajójukkal az indulást ugyancsak az északi pólus levegőből történő meghódítására. És mivel a félmerev léghajó jóval lassabban repült, mint a korabeli repülőgépek, akkor sem lett volna esélye a versenyfutásban a győzelemre, ha még aznap este felszáll.

Byrd és Bennett azonban már másnap, vagyis 9-én elstartolt, majd tizenöt óra és ötvenhét perc elteltével landolt ismét Svalbardon. Byrd és Bennett jelentették, elérték az Északi-sarkot, a pólus felett tizenhárom percig köröztek, majd simán hazaértek: az olasz–norvég léghajós csapat érthető keserűséggel fogadta a hírt, de aztán 11-én ők is felszálltak, 12-én átrepülték a sarkot és a Norge 14-én leszállt – és részben össze is tört – Alaszkában.

Byrd és Bennett hősöknek kijáró fogadtatásban részesült Amerikában, és csak évtizedekkel később jelent meg az a tanulmány, amely megkérdőjelezte az elsőbbségüket: egy norvég–amerikai repülőember, Byrd egykori munkatársa, Bernt Balchen azt állította, Byrd maga vallotta be neki, hogy valójában nem érték el a pólust. Bennett már nem beszélhetett az ügyről, két évvel az északi sarki repülés után egy grönlandi mentőakcióban vesztette életét.

1996-ban adták ki Byrd naplóját, amelyben a szextáns-adatokat kitörölték, de sikerült az eredeti számokat előhívni, és ezek a számok állítólag teljesen mások, mint amiket Byrd a hivatalos jelentésében írt. Más adatokból arra következtettek, hogy Byrd és társa a pólus felé tartó repülés nagyjából nyolcvan százalékát teljesítette, de aztán az egyik motor olajrendszerének folyása miatt vissza kellett, hogy forduljon. Mások a gép lehetséges földfeletti sebességével kalkuláltak és állították, hogy az indulás és az érkezés időpontja között lehetetlen lett volna valóban megrepülni oda-vissza a távot, de ezt az állítást azzal cáfolják újabb kutatások, hogy a Fokker olyan időjárási viszonyok között repült, amikor erős hátszél növelhette a földfeletti sebességét és tette lehetővé a pólus elérését és a visszatérést is.

Byrd ezután is folytatta nagy repüléseit, ezúttal kétségkívül sikeresen: 1929. november 28-án (a két pilóta Bernt Balchen és Harold June volt, Byrd navigált, és még egy fotós, Ashley McKinley is volt a Floyd Bennett típusú gépen) – elérték a Déli-sarkot, többször áthúztak a pólus felett, hogy egész biztosak legyenek abban, hogy ott jártak, majd visszatértek a Ross-tengeri jégnyelven létesült bázistáborba. Ezt a repülést a későbbiekben sem kérdőjelezte meg senki.

1934-ben újabb expedíciót vezetett az Antarktiszra, ahol öt téli hónapot töltött egyedül(!) egy meteorológiai állomáson, majd 1939–40-ben egy harmadikat. Byrd ellentengernagyi rangban, később admirálisként a második világháború idején az amerikai tengerészeti légierő vezetését segítette, majd 1946–47-ben vezette utolsó expedícióját a déli sarkvidékre, ennek során több repülőgéppel és helikopterrel sikerült a hatodik földrész jelentős részét feltérképezni. Byrd teremtette meg tehát sok tekintetben, az antarktiszi repülések módszertanának kidolgozásával az állandó állomások telepítésének lehetőségét, a ma is fontos szerepet játszó McMurdo bázis megalakításánál is ott lehetett 1956-ban, de egy évvel később szívroham végzett vele.

2007-ben az UFO-hívek legnagyobb örömére megjelent Byrd admirális állítólagos titkos naplója. Nem, nem az északi-sarki repülésről, hanem egy 1947-es déli kalandról, a titokztos iromány szerint Byrd a póluson keresztül egy másik, belső, a Föld felszíne alatti világba csöppent, ahol városok voltak, sőt, egy levitációs hajtóművel felszerelt repülő csészealj, valamint a Harmadik Birodalom odatelepített titkos kolóniája, és titkos technológiája.

Az üreges földgolyó teóriája már a XIX. században megérintett sokakat (Obrucsev műve Magyarországon is jónéhány kiadást megért: Utazás Plutoniába), de azóta, noha rengetegen repültek már át a Déli sark fölött, sőt, állandó állomás is működik ott, nem beszélve az északi pólusról, amely felett számos transzkontinentális légijárat is elrepül, a titokzatos és gazdag földalatti világok lejárata nem került elő.

Byrd viszont minden kétség és ellentmondás ellenére 1926. május 9-én beírta magát a felfedezések nagykönyvébe, nemkülönben az aviatika történetébe, később úgy is, mint mind a két pólus meghódítója a levegőben.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!