Az elfelejtett alagút

Örömmel adja tudtul az mfor.hu, hogy a Magyar Nemzeti Bank által létrehozott alapítványok kiemelt projektjei közül néhány a köz érdekét is fogja szolgálni. Valóban jogos az öröm, hiszen eddig ezek az alapítványok leginkább ellenőrizetlen pénzköltéseikről híresültek el. A Széll Kálmán téren álló, egykor a Posta tulajdonában lévő Buda Palota felújításával kapcsolatban egy érdekességgel is megpróbálnak szolgálni. Az mfor.hu-é a szó:

„El tudják képzelni, hogy a Széll Kálmán térről egy alagúti gyalogos átjárón jussanak el a Krisztina körútig? Ugyanis a tervek szerint egy ilyen átjárót építenének a Várfok utca alá. A Széll Kálmán tér és a Krisztina körút szintjei között mindössze 1 méteres eltérés van, s a beruházást úgy akarják megvalósítani, hogy az épület körbejárható legyen és mindenki számára könnyebb legyen a gyalogos közlekedés a területen. Az alapítványok tájékoztatása szerint valamennyi érintett kerület bevonásával halad a gyalogos alagút tervezése és az engedélyeztetési folyamat.”

Vitézy Dávid Facebook-bejegyzésben reagált:

„A Széll Kálmán tér felújításakor sajnos nem volt forrásunk megcsinálni az akadálymentes szintbeli átjárót a Csaba utca helyén, a Várfok utca alatt, szintben összekötve a teret a Városmajor térségével. A Posta-palota akkori tulajdonosai sem láttak ebben fantáziát – örülök, hogy most ez megvalósulhat azáltal, hogy új életre kell a régi Posta-székház.

(Sokszor kérdezték a tér átadása után, hogy mi értelme a nyúlfarknyi hosszúságú Csaba utcai sétálóutcának és hogy miért ilyen szögben állnak a mozgólépcsők, miért nem a vagányokkal párhuzamosan. Az ok ez volt: ha megcsinálni nem is tudtuk az átjárót, igyekeztünk meghagyni a lehetőséget, hogy később megvalósulhasson.)”

Amit portálunk részéről ehhez hozzátehetünk: igen, el tudjuk képzelni, nagyon sokan már évekkel ezelőtt is el tudták képzelni, ugyanis a tér átalakításának építészeti tervpályázatára több olyan pályamű is érkezett, amely a „Várfok-áttörést” a tér kinyitásának egyik legfontosabb alkotóelemeként nevezte meg. Addig is lehet bohóckodni mozgólépcsőkkel, de az egyértelmű példa ott van hatvan méterre: a villamos-aluljáró. Ahogy a harmincas években felismerték, hogy az egykori agyagbánya gödre csak akkor működhet városi térként (és villamoscsomópontként), ha a fizikai határait a Déli pályaudvar felé áttörjük, ugyanúgy a tér gyalogosközlekedése csak akkor forr össze a XII. kerülettel, ha a Várfok utcai gátat átjárhatóvá tesszük. Ezt mondjuk nyugodtan megléphették volna 1972-ben, a metró átadásakor, belefért volna.

És ez annyira faék-egyszerűségű tény, hogy nem szükséges hozzá, hogy egy szomszédos épület mindenkori tulajdonosa fantáziát lásson benne: simán meg lehet, és meg kell építeni fővárosi beruházásként. Bonyolultsága egy vasútvonal alatti csőáteresszel egyenértékű. És ez természetesen nem alagút, hanem egy, a Csaba utcában lévő bevágás, mely felett a Várfok utca útpályája egyszerű hídként ível át. Eredményeképpen a Széll Kálmán tér nem csak funkcionálisan nyílik ki, hanem látványban is: a gyalogosfelületről fel fog tárulni a Krisztina körút és mögötte a Városmajor zöldje. Összenő, ami összetartozik, csak kérjük, ezt a természetes folyamatot ne tálalják nekünk világmegváltó ötletként.

* * *