Ausztrál nagysebességű álmok

Az Ausztrália keleti parti nagyvárosai közé tervezett nagysebességű vasútvonal részletes megvalósíthatósági tanulmányaira a kontinens méretű ország kormánya még 2010-ben írt ki pályázatot, az első tanulmány 2011-re készült el. A napokban a tervek továbbfejlesztett változata is nyilvánosságra került. A dokumentum szerint a Brisbane-t, Sydneyt, Canberrát és Melbourne-t összekötő, 1748 kilométer hosszú pálya létrehozásához körülbelül 120 milliárd amerikai dollárra lesz szükség. Az építkezések kezdeti költségeinek nagy részét az ausztrál kormánynak kell finanszíroznia.

A normál nyomtávú, kétvágányos, villamosított vasútvonalon akár 350 kilométer per órás üzemi sebességgel is haladhatnának a vonatok. A költségek jelentős hányadát az összesen 144 kilométernyi alagút kifúrása, megépítése teszi ki, melyeknek megközelítőleg fele Sydney és annak elővárosi térsége alatt futna.

A vonal első, a fővárost Sydney-vel összekötő, 280 kilométer hosszú szakaszának építéséhez leghamarabb 2027-ben kezdenének hozzá a tervek szerint. A forgalom 2035-ben indulhatna meg a két város között. A tanulmány az utazási időt egy óra négy percre számítja. Jelenleg ez több mint négy órát vesz igénybe. A Melbourne-ig tartó második szakasz öt évvel később készülne el; ezzel a 844 kilométeres Sydney–Melbourne út menetideje a jelenlegi bő 10 óráról mindössze 2 óra 44 percre rövidülne, így a repülési ágazat jelentős konkurenciájaként jelenne meg.

A szövetségi közlekedési miniszter arról számolt be, hogy a nyilvánosságra hozott anyag jóval kidolgozottabb egy szimpla megvalósíthatósági tanulmánynál. Részletekbe menően beszámol elsődlegesen az optimális nyomvonalról, továbbá az állomások kinézetéről, az építési ütemtervekről, a várható támogatókról, a környezeti hatásokról, valamint a becsült költségekről és juttatásokról.

Melbourne és Brisbane jelenlegi pályaudvarain hat vágányon, Sydneyben tízen folyhatna a nagysebességű forgalom, Canberrában pedig egy teljesen új, a szolgáltatásnak megfelelő állomás épülne, valószínűleg a repülőtérnél. A négy nagyváros pályaudvarainak mindegyikén legalább 250 méteres peronhosszokkal számolnak a nagysebességű forgalom ellátásához. A Railway Gazette arról ír, hogy a vonalat háromszáz méter hosszú, akár 780 utas befogadására is alkalmas szerelvényekkel tervezik kiszolgálni. A nagysebességű vasutat választók a repülőgépekhez hasonlóan Business vagy Economy osztályú ülésekre válthatnának jegyet.

A vonal bármelyik szakaszának áteresztőképessége egy irányban akár óránkénti tizennégy vonat közlekedéséhez is elegendő lesz, de a vonatbefolyásolási rendszerek és a vasúti szerelvények jövőbeli technológiai fejlődésével ez akár tizennyolcra is alkalmas lehet.

Habár még semmilyen finanszírozási szerepvállalás nem konkretizálódott, a miniszter utalt arra, hogy nyilvános konzultációkat és vitákat tartalmazó átfogó programot fog indítani a nagysebességű vasútvonal Ausztrália közlekedésében betöltött várható szerepéről. Részletes konzultációkat kezdeményeznek majd azokkal az ipari egységekkel, helyi önkormányzatokkal és közösségi csoportokkal is, amiket a vasút érinthet, továbbá a kormányt is tanácsokkal látják el a jelentésben foglalt kulcsfontosságú ipari és közösségi kérdésekről. A közlekedési miniszter elmondta, fel fogja venni a kapcsolatot Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria államok, valamint az Ausztrál fővárosi terület kormányzóival, hogy kikérje hivatalos véleményüket a jelentésről, valamint segítségüket a javasolt nyomvonalhoz szükséges földterületek biztosításához.

A megvalósíthatósági tervek alapján a keleti parti nagysebességű vasútvonal Brisbane-t leghamarabb 2058-ra kötheti össze Melbourne-nel, a forgalom pedig 2065-ben indulhatna meg. A tanulmány 84 milliós éves utasmennyiséggel számol a teljes vonalon, amiből legalább 19 milliót a Sydney és Melbourne közötti szakasz adna – számol be az International Railway Journal.